Disznólábat, szalonnát ajándékba
Kínában több helyen is ráleltem erre a csodás, kőből készült ajándéktárgyra. A helyiek szerint azért kell ilyet vásárolni, mert sok pénzt hoz. Mivel a disznóláb és a szalonna zsíros, a pénztárcánk is az lesz tőle. 🙂 Még több napi érdekesség itt.
Az alvóbusz
Éjszakai buszra vettem jegyet Shenzenből Guilinbe. A buszpályaudvaron szinte senki sem volt amikor odaértem. Kínában ez fura. Egy férfi mondta hogy üljek le és várjak itt.
Hangulat a tető(foko)n
Minden a magas épületek iránti szenvedélyemmel kezdődött. Őrületes vágyat érzek, hogy feljussak magas épületek tetejére és csak úgy ott legyek. Shenzenben sok a magas épület, ezért beleültettem a bogarat Miki fülébe. Először egy közeli lakóházba mentünk fel a harminckettedikre. Mert ezt így itt lehet. Megvárod míg épp bemegy valaki és mögötte besurransz, mintha te is ott […]
Kulturális Sokk és Egyéb Furcsaságok
Most kezdek kicsit túl lenni rajta. Volt már benne részem korábban, amikor Sri Lankáról hirtelen Dubajba keveredtem, de ott csak egy napot töltöttem. Nepálból Kínába érkezve minden erőmre szükségem volt hogy az első napokat túléljem. Ez az ötödik napom Kínában, de még csak most kezdek lelkileg ráhangolódni erre az országra.
Ébren álmodni
Álmomban a legélénkzöldebb mezőn jártam.Napsütötte fűcsomók között gurguláztam a boldogságban, miközben egyre erősebben pumpált bennemaz ÉLET. Felnéztem az égre, ahonnan megnyugtatóan mosolygott rám megannyi fehérbe öltözött hegy a világ tetején és megerősítette, hogyMINDEN JÓ. A következő pillanatban már a világ legédesebb ízeit kóstolgattam mindenféle színes illatokban pompázó utcákon, miközben a lá
Rita menni Kína
Az elmúlt 19 órában csupán ez történt velem: Meguzsonnáztam Kathmanduban, megreggeliztem Kuala Lumpurban, megebédeltem Hong Kongban, és megvacsoráztam Shenzenben. Mindig is szerettem volna valami hasonló őrültséget véghez vinni, anélkül, hogy légiutaskísérőnek kellene lennem. 3 ország, megközelítőleg 6000 km, 8 és fél óra repülés, 1 óra buszozás, 1 óra várakozás a határon és íme itt vagyok: […]
Kérd és megadatik
60 rúpia. Ennyim maradt miután kifizettem a taxit. Ez nemtúl sok pénz, de normál napokon egy ebéd is kijön belőle. De nem a reptéren. Mert a reptér még Kathmanduban is drága. Legalábbis szegényes pénztárcámhoz mérve. Nem lehetett mit tenni, bementem az első kávézóba: – Namaste! – Tessék megmondani mit kapok hatvan rúpiáért? -Rágót. -Hát köszönöm, […]
De ki is vagyok én?
“Hogy hívják hölgyem? – Ritának. Rita? Dehát az nepáli név! Jajj tényleg? Nem is tudtam.” Ilyenkor örülnek, én pedig rájuk hagyom. Mert én is örülök. Legyen hát nepáli. Szeretem őket. Mármint a nepáli embereket. Vidámak, nyugodtak, nem idegeskednek. Főleg nem felesleges dolgokon. Ők azt mondják: “Same-same.” Azaz teljesen mindegy. Vidámak, szelídek, alázatosak és természetesek.&nbs
posta
A mai nap különösen nehezen indult. Kora délutánig adminisztráltuk az elmaradásainkat,. Pihentünk.Órákig.Csendben.Egymás mellett.Viszont volt egy feladat, ami nem tűrt halasztást. El kellett menni a postára, feladni Kenia cuccainak egy részét, hogy ne kelljen cipelnie magával Indiába. Egyszerű feladat: elmész a postára, feladod a cuccaid és kész. Gondoljátok ti.De Kathmanduban semmi sem működik ennyire egyszerűen.
Egy napom Keniával
Még jó, hogy mára szabadnapot hirdettem magamnak. Annyira fáradt voltam a Himalájában töltött napok után, hogy igazi semmittevős napot akartam. Ennek érdekében Keniával elindultunk reggelizni és kávét inni. Na de ki az a Kenia? Kenia a szobatársam, Brazíliából. A Himalájában hozott össze minket az élet. Majd kaptam tőle egy kedves elköszönő cetlit, amikor távozott, és azt […]
