New York

New York

New York

Izgatottan vártam, hogy New Yorkban leszálljunk, és kíváncsi voltam, hogy olyan lesz-e majd, mint a filmekben. Jacksonig csak több átszállással lehetett elrepülni, így olyan repjegyet vásároltam, ami New Yorkig szólt, ott beléptem az országba és néhány nap pihenő, akklimatizáció, városnézés után egy külön belföldi, nem közvetlen járattal repültem tovább.

New Yorkban négy napot töltöttem, és nehezen szoktam meg ezt a várost. Utólag a fotókon lenyűgözőnek találom, de amikor ott jártam, a levegő furcsasága és bezártság érzet nehezedett rám. Emlékszem, ahogy sétáltam a manhattani utcákon és körülöttem olyannyira magas épületek sokasága tornyosult, hogy ahogy felnéztem az égre, csak egy négyzetben láttam ki a felhőkre. Ahogy sétáltam körbevett a zaj, a fények, a csillogó reklámtáblák, a sok bolt, a rengeteg turista. Ennyire zsúfolt helyen még soha életemben nem jártam. 

Július 14-én látogattam meg a Szabadság szobrot, Ellis szigetén. Nagyon borús volt az idő, bármelyik pillanatban jöhetett az eső. Már bántam, hogy rövidnadrágban indultam el reggel, hiszen egész nap fáztam. A szobrot Amerika a franciáktól kapta ajándékba, amiért szövetkeztek az angolok ellen a polgárháborúban. Ez a sziget volt az Egyesült Államok bevándorlási állomása is 1892-1954 között. 1855 előtt a bevándorlók szabadon beléphettek az Egyesült Államok területére, ha a hajójuk átvizsgálása után nem találtak senkinél súlyos fertőző betegséget. 1855-1890 között 8 millió bevándorló érkezett ide, de őket még a Battery Parknál vizsgálták át. 1890 után helyezték át ide a bevándorlási ellenőrző pontot, ahol 1954-ig több mint 12 millióan érkeztek. Az egészségügyi és hatósági ellenőrzés pár órát vett igénybe, és mindössze 2 százalékukat fordították vissza valamilyen indokkal. A bevándorlók tömege beléphetett az Egyesült Államok területére és szabadon kezdhetett új életet Amerikában. Egészen érdekes történetet is hallottam a szoborról. Frederic Bartholdi, a szobor készítője valójában a saját anyját, Charlotte-ot használta modellként. Színe sem zöld volt eredetileg, ez majd 20 év alatt kopott ilyenre, eredetileg tündöklő barna színe volt.

Nagy élmény volt felmenni a 93 méter magas szobor belsejébe. 

A városban nagyon sok helyen építkezés folyt. Ez inkább csúnya látványt nyújtott és idegesítő volt számomra a zúgó motorhang és az állandó építkezés kerülgetése. Ezért inkább tettem egy kört Staten szigetre, mert nem kellett fizetni a kompért és fantasztikus kilátás nyílt a manhattani épületképre és a Szabadság szoborra szemből.

Az Empire State Building tetejére a késő délutáni órákban látogattam fel, hogy világosban és sötétben is egyaránt megszemlélhessem. A beléptetés sokkal szigorúbban zajlott, mint a reptereken. És az a tömeg… Nagyon sokan voltak. Akkor volt ez a legzavaróbb, amikor az egyik emeletnél megállt a lift és onnan gyalog kellett tovább feljebb menni és mindenki egyszerre tódult, taposta a másikat, az előtte levő lábára lépett és a nyakába lihegett. De az esti fények nagyon szépek voltak.

New York nagyon drága. Legalábbis az én költségvetésemnek. Tudtam, hogy egy rakás költőpénzzel kell készülnöm, ha néhány kötelező látnivalót szeretnék megnézni, mint például a Szabadság szobor vagy az Empire State Building. Ezek tényleg egy vagyonba kerültek. Ehhez jött még a metrojegy, a taxi, és a szállás. Zöldfülű utazóként még nem voltam teljesen tisztában olcsóbb alternatívákkal, és a szálláskeresést is rábíztam utastársamra, akivel együtt tartottunk ugyanarra a szakmai gyakorlatra. Szendvicset ettem ebédre általában vagy fánkot. Ezzel tudtam spórolni a legtöbbet. Az, hogy meleg ebédre beüljek egy étterembe, elérhetetlennek tűnt.

Az alacsony büdzsé miatt olyan szálláson laktunk, ahol a szobában 1 db ágy volt, és az ágy mellé tett bőröndtől nem lehetett kinyitni az ajtót. A levegő fülledt volt és nyomasztó ebben az apró szobában, de ha bekapcsoltam a légkondit, hangosabb volt mint tíz porszívó egyszerre. Így választhattam kedvemre, hogy mitől nem fogok tudni aludni.: a melegtől vagy a zajtól. Az előbbit választottam. Mount Royal Hotel, ez volt a neve ennek a lepukkant szállásnak, és egy éjszaka 50 dollárba került, két főre reggeli nélkül. Közös fürdőszoba volt a folyosón. Ekkor még nem volt Couchsurfing vagy Airbnb, hogy válogathattam volna hol szálljak meg. 

A legjobban azok a házak gondolkodtattak el, ahol a falon végig tűzlépcsők voltak felépítve. Egészen a legfelső emelettől kb 75 fokos szögben döntve lefelé szépen lassan egyikről a másikra lépve le lehet jönni a ház falán. Vajon ezekben a házakban is annyira zsúfoltan élhetnek az emberek mint mi ebben az apró hotelszobában?

A negyedik nap végére már egész jól belejöttem a New Yorkozásba, mindenhová gyalog mentem, hogy minél többet lássak. Az apró szoba annyiból volt jó, hogy reggel gyorsan elmenekültem belőle és este későn értem csak vissza, hogy minél kevesebb időt kelljen ott töltenem. Megnéztem mindent, amit akartam. Keddi nap volt a tovább utazásom napja, New Yorkból Mississippibe, atlantai csatlakozással. A reptérre érve hosszú sorok vártak a csomagok becsekkolására. A bőröndömből ki kellett vennem 2 kilónyi dolgot, mert túlsúlyos volt és 80 dollárt kellett volna fizetni a plusz 2 kilóért. Ezeknek elment az eszük!

Az átszállási időt nagyon kiszámoltam, így egy hajszálon múlt hogy elérjem, de sikerült. A gépről néztem a távoli, idegen tájat, minden tiszta zöld volt és erdős, gyönyörű szép. Egyre távolabb kerültem az otthonomtól és eszembe jutott, hogy ennyire távol sosem jártam még. Ezt az időeltolódás mutatta meg a legjobban. Mínusz 7 óra az otthonhoz viszonyítva. Ez egy munkanapnyi órával egyenlő. Nem volt nehéz kiszámítani, hogy amikor reggel felkelek, az otthoniak még alszanak, amikor pedig lefekszem, még dolgoznak, így nagy összehangolást fog igényelni, hogy mikor beszéljek majd velük-gondoltam magamban.

***

Az amerikai történet első részét itt olvashatod, a többit, pedig itt.

A történet 2008-ban játszódik, amikor majdnem fél évet töltöttem Mississippiben egy szakmai gyakorlat részeként. Ez a cikk magamnak emlékként, mások számára szórakoztatás céljából jelenik itt meg. Az információk elavultak lehetnek, ne ez alapján tervezz meg egy mostani utazást. 🙂

Ha olvasnál tőlem még hasonló utazós történeteket, ajánlom figyelmedbe frissen megjelent könyvemet Keleti Mesék címmel, amit a Piactéren meg is rendelhetsz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

s

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labo.

A kosár üres.