Az amerikai álom
sargaruhaslany_usa

Az amerikai álom

Nem mondhatni, hogy korán kezdtem volna az utazást. Manapság sokkal több és elérhetőbb lehetőség közül lehet válogatni, szinte a középiskolából kirepülve rugdossák az embert idegen országokba. Régen ez nem így volt. Meg kellett érte dolgozni, de először meg kellett álmodni, hogy az ember hova akar menni. Velem is így történt. Ma is emlékszem arra a téli délutánra. Vizsgaidőszak volt, és nem volt kedvem tanulni. Évek óta élt bennem a vágy, hogy kimenjek Amerikába és “megvalósítsam a magam amerikai álmát” – bármit is jelentsen ez. Még a londoni időkben került fel a képzeletbeli bakancslistámra a pont, hogy én egy napon biztosan kimegyek az USA-ba. Aznap délután is álmodoztam a marketing tankönyv felett és észre sem vettem, hogy hangosan kimondtam a szavakat anyám előtt, aki mellettem ült a varrógép mellett és egy anyaggal babrált. 

– Én kimegyek Amerikába! – mondtam (ezek szerint) hangosan. 

– Dehogy mész, hogy mennél, mikor és miből? Meg oda vízum kell, nem?

– Nem tudom. De azt tudom, hogy kimegyek.

Azzal, hogy hangosan kimondtam akkori, legmerészebb álmomat, olybá tűnt, mintha az élet ezután annak megfelelően rendezné a dolgaimat, hogy észrevegyem mi lesz a következő lépés a célom felé.

Pár nap telt el, épp a vizsgámra készülve járkáltam fel s alá a főiskola folyosóján, amikor megláttam egy hirdetést a falon. Azelőtt biztosan nem volt ott, vagy csak nem vettem észre, de most ott állt feketén-fehéren, hogy szakmai gyakorlatra keresnek diákokat, felsorolva mely szakokról, és mit ad Isten, az én szakom is köztük volt. Később a Neptunra is felkerült a hirdetés. Hálát adtam, hogy második félévkor átkértem magam marketingre, így most én is jelentkezhetek, legalábbis szakmailag beleférek a kritériumokba.

Annyira nem is érdekelt hogy mi a feladat, csak az lebegett a szemem előtt, hogy Amerika meg szakmai gyakorlat, és képzeletben már ki is pipáltam az amúgy is letöltendő 15 hetes gyakorlatot, amit nem tudom hol töltöttem volna, ha nem találom meg ezt az amerikai indián rezervátumot.

Ja igen, a megbízatás egy valódi indián rezervátumba szólt, Mississippibe, a Choctaw indiánok földjére.

Eddig Amerikáról csak azt láttam, hallottam, amit mindenki lát a filmekben: keleti part, nyugati part, New York, Kalifornia, Colombo, Jóbarátok. De indiánok? Mississippi? 

Ahogy töprengtem a következő lépéseken, hogy mikor fogom felhívni ezt az ügynökséget, aki hirdeti ezt a programot, mit fogok mondani, egyre jobban beleéltem magam, hogy megismerjem az igazi Amerikát, a valódit, azt, amire senki sem kíváncsi. Azokat az amerikaiakat akik vidéken élnek, van egy kis teraszuk ahol a hintaágyon ücsörögnek és sört kortyolgatnak, hétvégenként barbecueznak, vasárnap elmennek egy metodista vagy baptista istentiszteletre és jó állampolgár lévén öt évente szavazni. Ilyen képeket fantáziáltam amerikai életemről.

***

A történet 2008-ban játszódik, amikor majdnem fél évet töltöttem Mississippiben egy szakmai gyakorlat részeként. Ez a cikk magamnak emlékként, mások számára szórakoztatás céljából jelenik itt meg. Az információk elavultak lehetnek, ne ez alapján tervezz meg egy mostani utazást. 🙂

Ha érdekelnek korábbi történeteim, akkor a Keleti Mesék című könyvemben bővebben olvashatsz ezekről. Itt megrendelheted.

2 Comments

  • Daniela

    A torténet eddig szuper.. Szivesen elolvastam volna akár a teljes storyt egyszerre, vagy legalább hosszabb verzióban.. De azt is tudom, hogy ilyen világ van – minden rovid kell hogy legyen, hogy az embereket lekosse…
    Koszonom, hogy majd elolvashatom a folytatást. 🙂

  • Krisz

    Pörgettem volna még lefelé, de elfogytak a betűk. 😄
    Kíváncsian várom a folytatást!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

s

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labo.

A kosár üres.