Kulturális Sokk és Egyéb Furcsaságok

Kulturális Sokk és Egyéb Furcsaságok

Most kezdek kicsit túl lenni rajta. Volt már benne részem korábban, amikor Sri Lankáról hirtelen Dubajba keveredtem, de ott csak egy napot töltöttem. Nepálból Kínába érkezve minden erőmre szükségem volt hogy az első napokat túléljem.

Ez az ötödik napom Kínában, de még csak most kezdek lelkileg ráhangolódni erre az országra. 

Kína más. Nagyon más. Nem értem a nyelvet, furcsák az ételek, bámulnak az emberek és hirtelen a modern technológia országába csöppentem a hegyi emberek egyszerű élete után. Nemcsak a fizikai jelenlét nehéz, hanem a lelki is.

A kínai ember egyszerűen gondolkozik. Nem túlságosan megoldásorientált. Kínaiul beszél hozzád, mert adottnak veszi, hogy beszéled a nyelvét. Ha pedig nem érted, mondja tovább. Ez az egyetlen olyan ország, ahol elő kell vennem a kézikönyvet és megmutatni, hogy mit szeretnék, ha már végképp nem megy. A mosoly itt nem segít. Nagyon ritkán viszonozzák. 5 nap alatt megtanultam köszönni, megköszönni, ételt kérni és megkérdezni, hogy mennyibe kerül valami. Ma már el tudtam mondani a motoros taxisnak, hogy hova szeretnék menni és lealkudni a fuvar árát. Mindezt könyv nélkül. Másképp nem megy. 

Megtanultam, hogy csak olyan helyen eszem, ahol ki vannak téve az ételek képei, vagy ki tudom választani a kinézete alapján élőben, vagy látok valakit aki eszik valamit ami nekem is tetszik és rámutatok, hogy pontosan ugyanolyat kérek. Tudom hogy kell mondani, hogy húst nem kérek, és a minap még rizst is tudtam kérni. Szusit reggelizek, vacsorázom, amikor csak tehetem, mert annyira finom és olcsó és egészséges. Egy kiadós szusivacsorám pontosan egy cappuccino ára. Szusi olcsó, kávé drága.

Jelenleg Shenzenben vagyok, ami a 70-es években még egy kis halászfalu volt. Mára Kína egyik legfontosabb kereskedelmi központjává vált, hatalmas iramban feljődik, a világ egyik leggyorsabban fejlődő városa. Shenzen Kína legfontosabb kikötővárosa, és a maga 12 millió (külterületekkel együtt talán 16 is van) lakosával az egyik legfontosabb városa is.

Már pár napja itt vagyok és van 1-2 furcsaság, amire felfigyeltem.

Esernyő

Gyönyörű idő van, süt a nap, ma még izzadtam is. Az emberek egy része mégis esernyővel jár. Gabi azt mondja, hogy itt az a ciki ha minél barnább vagy. Itt mindenki fehér akar lenni, még a krémekbe is fehérítőt kevernek bele. Talán ez lehet az egyik oka.

Metro

Ha bemész a metróba átvizsgálják a táskád. Úgy mint a reptéren. Igazából nem tudtam még rájönni, hogy ennek mi értelme van, hiszen vannak olyan metrómegállók, ahol nincs is átvizsgálókapu. Meg hogy mit néznek pontosan? Mert már 2 napja magammal hordozom a bicskámat a táskám külső zsebében és még senki sem szólt, hogy szeretne megszabadítani tőle. Mi van ha például a zsebembe veszélyes fegyvert rejtek? Ott senki sem vizsgál át. Akkor meg minek a kapu? Ráadásul észrevettem, hogy az egyik ember aki a táskámat volt hivatott figyelni a gépen keresztül: szundikált…

A metróba beszállásnál nem a peron és a metró közötti résre kell figyelnünk, hanem a kezünkre, azaz nem azt mondják be a hangosbemondón, hogy “Mind the gap”, hanem “Mind your hand”. Fel kell sorakozni mielőtt beszállsz, de az emberek nem várják meg míg mindenki leszáll, tódulnak be azonnal. Nem állnak arrébb, ha le szeretnél szállni, állnak az ajtóban. A minap egy megállóval tovább kellett mennem a metrón, mert nem tudtam leszállni időben.

Internet

Felejtsd el a Facebook, Youtube, Gmail, Google, Twitter stb oldalakat. Kínában ezek le vannak tiltva. Ha mindenképp szükséged van rájuk és használni szeretnéd, akkor ún. VPN szolgáltatást kell vásárolnod. Itt amúgy mindenki a Wechat nevű applikációt használja. Ez nincs letiltva, vpn nélkül is megy.

Utcai viselkedés

Elnézést a vulgaritásomért, de a köpködés, böfögés, szellentés, takony kirakás az utcán teljesen megszokott dolog. Az emberek nem fogják vissza magukat, ezt sajnos meg kell szokni, bármennyire undorító is. Nincs intimzóna Kínában, az ember rád áll. Szupermarketben, metrón, mozgólépcsőn, vagy akár az utcán, ha mögötted jön, bárhol. A kínaiak bámulnak. Nők is, férfiak is. Bámulnak mert fehér vagy. Szokatlan vagy nekik.

Péksütemény

Kenyér, croissant és egyéb ínycsiklandónak kinéző péksüteményekről nagyon hamar kiderül, hogy mind édes és rettenetesen puha a tésztájuk. Miki azt mondja, hogy ha hús, sajt, egyéb zöldség van a péksüteményben és azt gondolnád, hogy az biztos sós, nem az. Annak is édes a tésztája.

Turisták

Nincsenek. Legalábbis a “normál” értelemben vett turistát nem nagyon láttam. Amikor végre megláttam a feliratot az épületen, hogyaszongya Tourist information center, azonnal berohantam térképért és információért. Hamar kiderült hogy nem beszél senki angolul, és nincs angol nyelvű prospektusuk se, ez a Tourist information center kínai turistákra van berendezkedve. Mert itt az a turista.

Bicikli

Normál és elektromos. Ezek vannak, sokan közlekednek ezzel. Az elektromos bicikli illegális, mégis számos elektromos biciklis “taxis” keresi ezzel a kenyerét, vagy emberek járnak ezzel. A rendőrök elnézik, de ha olyan kedvük van, akkor megállítanak és megbüntetnek vagy elveszik a járművet. Ezután megy minden tovább ahogy addig. 

Hello Kitty láz

A kínaiak megőrülnek Kittyért. Még nem sikerült megfejtenem hogy ennek mi az oka, de ittlétem alatt hátha erre is fény derül majd.

Közös tevékenységek közterületeken

Esténként az emberek az utcára gyűlnek csoportokban és táncolnak. Zenére, szép lassú mozdulatokkal. Láttam ezt már teniszütőnek látszó tárggyal is körbegyűlve csinálni napközben, közösen gyakorolva, az volt a cél, hogy az ütőn maradjon a labda, miközben mindenféle mozdulatokat csinálnak karral lassan. De ma reggel például egy idős bácsi tai chi-zett az utcán, miközben a padra helyezett minimagnójából szólt a zene.

És még a szupermarketekről egy szót sem szóltam. Amit ott láttam… az megér egy külön bejegyzést.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

s

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labo.

A kosár üres.