Találkozásom a törzsfőnökkel

Kupang után keletnek vettem az irányt. A cél az volt, hogy eljussak Soe faluba, majd ott találjak valakit aki beszél angolul, van motorja és hajlandó velem eljönni Benteng None faluba, ahol megismerkedhetek a helyi kultúrával.

Az ebben a faluban élő emberek a mai napig animista hitviláguknak hódolnak, emellett hithű keresztények, rendszeresen templomba járnak. 

Az animizmussal Floresen kezdtem ismerkedni a ngada népcsoportnál, de kétségkívül Timor szigete az a hely, ahol ez a hitvilág sokkal koncentráltabb és elterjedtebb.

Soe-ba menet útközben jeleztem a sofőrnek, a kérésemet, kértem, ha van ötlete, akkor tegyen már ki egy olyan helyen, ahol találhatok az igényeimnek megfelelő helyi lakost. 

Ennél a családnál tett ki. 

A család tágra nyílt szemekkel bámult rám, hogy mit akarok itt, de örültek nekem, és azonnal fotózkodni akartak és beszélgetni is kicsit. Én is megbámultam őket, hiszen mindenkinek vérvörös volt a szája a bételrágástól. A gyerekeket is beleértve. 

Pár perc múlva megjelent Miss Dio, aki beszélt angolul is. Ő volt a szomszéd. Elmondtam neki, hogy mit szeretnék, és ő azonnal rá állt a dologra. A szomszédoktól kölcsönöztünk motort és barátjával Mr Hyroval együtt nekivágtunk Benteng None falunak, ami potom 20 kilométerre van Soe-tól. 

Egy jó darabig a főúton kellett motorozni, majd letértünk egy nagyon rossz útra. Fogalmam sincs hogy tudtunk végig menni motorral azokon a köveken, kátyúkon, ami még egy terepjárót is próbára tett volna.

Miss Dio Java szigetén nőtt fel, matematika tanár. Angolul nagyon jól beszél. Barátja Hyro, aki Soe-ból származik és ápoló. Java szigeten ismerkedtek meg 2 évvel ezelőtt. Azonnal egymásba szerettek és 8 hónapja Dio ide költözött, hogy együtt lehessenek. Itt talált munkát a helyi általános iskolában. 

Dio muszlim Hyro pedig katolikus vallású. A különböző vallás nem probléma, ahogy ők fogalmaznak: “Egy szív egy lélek. Csak ez számít.” Dio tartja a ramadánt, ami épp most van, Hyro pedig tiszteletben tartja ezt. Annyira jó volt ezt látni.

Benteng None-ba érve nem hittem a szememnek. Ebben a mini faluban a házak füvekből épült tetőivel, a rengeteg kővel és szürreális hangulatával azonnal ámulatba ejtettek.

Megérkezésünk után pár perccel megjelent Mr Andreas, aki a falu vezetője, de én csak törzsfőnöknek hívtam, hiszen az is bizonyos értelemben. Tisztségét tekintve parancsnok (commander).

Mr Andreas nagyon barátságos ember, azonnal a segítségünkre volt és készségesen válaszolt minden kérdésemre. Beszélgetésünk alatt bételt rágott, amelyhez szükséges kellékeket ezekben  a dobozkákban tartotta a tarisznyájában.

A faluban a kot nyelvet beszélik, de mi indonéz nyelven társalgunk, Miss Dio segít fordítani. A falurész, ahol most épp vagyunk, volt az a hely a régi időkben, amelyben az itt élő emberek a harcok során – amikor 3 király: Amanuben, Amanatur és Molok harcoltak egymással – menedéket leltek. Jelenleg a falu ezen részén nem él senki életvitelszerűen, csak napközben jönnek ide. Saját házaik fél – egy kilométeres körzetben találhatóak és így néznek ki.

Az itt élő emberek nagy része mezőgazdaságból él. Egy napjuk valahogy így telik: felkelnek, kimennek a farmra, majd hazamennek ebédelni, majd hoznak vizet a közeli kútról, és fát az erdőből. Főznek, együtt a család és kb ennyi. A helyiek banánt, kukoricát, édes krumplit, tápiókát esznek. Húst nagyon ritkán, leginkább rituálék alkalmával.

Házaikat saját kézzel építik, egy ház megépítése nagyjából 1 hónapot vesz igénybe. Utána házavatót tartanak, szintén egy újabb rituálé. Ceremónia lehet még például a gyerekek hajvágása, aratás, vagy amikor az esőért imádkoznak. Minden egyes rituálé alkalmával egy vagy akár több állatot áldoznak fel. Az állat lehet marha, disznó, csirke vagy kecske. Minden egyes rituálénak megvan a maga helye, ahol az állatot feláldozzák.
Ez a hely ahol ülünk egy közösségi tér. A ceremóniák előtt ide gyűlnek egybe az emberek, majd utána itt esznek közösen, de szükség szerint itt is alhatnak akár.

Esőért ezen a helyen imádkoznak és áldoznak állatokat. 

A köveknek nagy jelentősége van. Ezek a kövek természetesen vannak jelen ezen a helyen, ezekre és ezek köré építik a házaikat. Az animista kultúrában fontosak a kövek. A köveknek lelkük van és az emberek úgy gondolják, hogy védelmezi őket. Timorban sok helyen lehet ilyet látni, a kövekből is lehet következtetni arra, hogy a faluban mennyire van jelen az animizmus.

Halottaikat külön temetőbe temetik el a közelben, koporsóban. Az egyén halála után 3 napig imádkoznak, ha ezt nem teszik meg akkor a halott lelke visszatér, amit nem szeretnének, hogy megtörténjen. Ha 3 napig imádkoznak, akkor a halott lelke a mennybe térhet.

Mr Andreas mutatott nekünk néhány fogást is amivel annak idején megjósolták hogy a harcokban nyerni vagy veszíteni fognak e. Például ezzel a hosszú bottal, ha az ember kifeszítette és a jobb hüvelyk ujjának a körme nem érte el a fa oszlopot, akkor elveszítették a csatát.

Vagy a mágikus tojás például, 4 vonalat rajzoltak a tojás külsejére ezzel ábrázolva az égtájakat. Ha eltörték a tojást és volt benne vér, akkor azt jelentette, hogy elveszítik a harcot.
Ha győztesen kerültek ki a küzdelemből, akkor 4 nap és 4 éjszakát tartó ünnepséget rendeztek és az ellenség levágott fejét haza kellett hozni és a királynak megmutatni. Manapság már nem harcolnak és a falu királya egy 7 kilométerre fekvő faluban él.

Ha az ide utazó mélyebben szeretne betekinteni a helyiek kultúrájába, erre is van lehetőség. Némi, a falunak nyújtott támogatásért cserébe tradicionális táncoknak, ceremóniáknak lehetünk tanúi, sőt ha van rá igény, az éjszakát egy helyi család otthonában is eltölthetjük itt.

Eredeti kultúrát, megőrzött hagyományokat találunk Benteng Nonéban, amelyet nem rombolt még le a turizmus. Aki Timorba látogat, érdemes ezt a helyet felkeresni. Szuvenírként pedig bételrágás kellékeihez szükséges tárolókat vagy csirkelábakat is lehet vásárolni.