Kérd és megadatik

60 rúpia.

Ennyim maradt miután kifizettem a taxit. Ez nemtúl sok pénz, de normál napokon egy ebéd is kijön belőle.

De nem a reptéren. Mert a reptér még Kathmanduban is drága. Legalábbis szegényes pénztárcámhoz mérve.

Nem lehetett mit tenni, bementem az első kávézóba:

– Namaste! 

– Tessék megmondani mit kapok hatvan rúpiáért?

 -Rágót.

 -Hát köszönöm, de én kávét szeretnék.

– No, no, no… Nem lehet.

– Köszönöm szépen, Namaste!

Nem adtam fel.
Átmentem a szomszédba:

– Namaste!

– Tessék mondani, mit kapok hatvan rúpiáért?

– Vizet.

– Köszönöm, de az már van. Kávét nem lehetne?

– Dehát a kávé 285 rúpia.

– Tudom, de nekem csak hatvan van.

– És hitelkártya, vagy egyéb valuta?

– Értse meg hogy nekem a rúpiámat kell elköltenem. – (Szomorú kutyaszem).

Most várom hogy kihűljön.