Világgá megyek

Mondogattad gyerekkorodban hogy ’Anya, világgá megyek”?
Én igen.
A gyerekkorban való világgá menni akarás még nem feltétlenül a világ felfedezésére való vágyat jelenti. Szerencsét akarunk próbálni, mint a szegény legény a mesében. Szívünk mélyén változtatni akarunk a helyzeten, amiben vagyunk. De nem tudjuk mit jelent ez pontosan.
Amikor az érzés felnőtt korunkig elkísér, el lehet dönteni, mit kezdünk vele. Eltemetjük, álmodozunk tovább, vagy tényleg világgá megyünk.

De mit jelent az, hogy világgá menni?

Mindenkinek mást. De alapvetően azt, hogy mindenki a saját útját járja. Mer nagyokat álmodni és követi azokat. Vannak vágyai. Van célja. És tesz érte.

Él.

Meri élni az életét. Vagyis mer önmaga lenni. Szabadon.

Hogy valaki elinduljon a saját maga felé vezető úton az fájdalommal jár. Szembenéz önmagával, félelmeivel, elengedi múltját és ragaszkodásait, megbocsát magának és másoknak. Nem aggodalmaskodik a jövőn, inkább a jelen perceit élvezi.

Él.

Kis darabokból kemény önismereti munkával hosszú évek során építi fel összetört saját magát, hogy aztán újra tükörbe nézve meglássa, hogy ki is ő valójában. Mi a célja, mik a vágyai, és mer nagyokat álmodni. Érzéseit, belső hangját nem nyomja el, elindul az úton.
A sajátján.
Nem érdekli mit szólnak mások, mert ez az ő élete. Az ő vágya. Az ő álma. Szívét kitárva, saját korlátait ledöntve elindul, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Csak így lehet világgá menni.

Október 29-én világgá megyek.

Az volt az álmom, hogy világutazó legyek. Elrejtett zugait fedezzem fel a világnak, csodás emberekkel találkozzam utam során, és magamba szippantva a különféle idegen kultúrákat gyarapodhassak.

Eladtam a lakásom, bútoraim, mindenféle tárgyaim. Felmondtam a munkahelyemen. Mindezt azért, hogy kövessem az álmaim és felfedezzem a világot elsősorban magamnak, és nektek is megmutathassam azt.

Az elengedés nagyon nehéz.
Fáj, amikor látod, hogy idegen emberek veszik birtokba egykori otthonod és saját tárgyaikkal lepik el azt a helyet, amelyet kemény munkával, kreativitással formáltál saját képedre.
Fáj, amikor rádöbbensz, hogy nem lesz saját otthonod az elkövetkezendő pár évben, mert folyton úton leszel.
Fáj, amikor látod, hogy a barátaid mennyi mindent megtesznek érted és az utolsó perceket is kihasználják, hogy veled lehessenek, mielőtt elindulsz, mert tudod hogy sokáig nem látod majd őket.

De fájdalom és elengedés nélkül nem lehetünk szabadok. Igazán élni és szeretni pedig csak szabadon lehet.