
Saigon
Vagyis Ho Chi Minh város.
Vagyis nem, mert én a Saigon nevet jobban szeretem, amelyet 1975-ig viselt a város.

Saigon.
Avagy a motoroktól nyüzsgő és robajló város, ahol az élet sohasem áll le.

És ez Vietnámban van.
Az első pár napot szó szerint át kellett vészelnem. A zaj, a szmog, a millió ember, és a lehúzni próbáló motoros taxisok hadával rossz volt szembesülni. De pár nap után hirtelen magába szippantott és már nem menekülhetek.
Főleg, akkor, amikor a Saigon folyó partján ücsörgök naplementekor.
Fotó: Molnár Csaba
Dél-Vietnám egykori fővárosában közel 10 millió ember él. Ez a 10 millió ember 6 millió motrot birtokol. Ez azt jelenti, hogy minden családban van legalább egy. Ha nincs motrod, senki sem vagy. A csajozást el is felejtheted, ha fiú vagy.

Nem láttam még olyan motrot amin ne lehetne bármit szállítani. Mindent felpakolnak. A bukósisak kötelező, de a biztonsági öv nem. A gyerekeket például így szállítják többnyire.

Vagy ölben.


Hatalmas zsákokat, egyéb szállítmányokat de még parazsat grillrácson kézben tartva is láttam. Őrület.

A közlekedést ennek ellenére biztonságosnak érzem és nem félek. A motorosok kiszámítják merre lépek, ha szép nyugodt, magabiztos tempóban haladok, és kikerülnek. A piros lámpámál pillanatok alatt felgyülemlik millió motor és ha a lámpa zöldre vált, csak a motorok zaját hallom.
Kedvenc időtöltésem áthajtani a városon. De nem én vezetek. Fogok egy motoros taxist, megegyezünk az árban és indulhat a fél órás motorút. A nyüzsgő forgalomban profi technikával kerüljük ki a többi motrot, autókat, gyalogosokat, hajtunk fel a járdára, lavírozunk 2 motor között szűk helyeken és mindezt őrületes sebességgel.

Nem félek.
Élvezem.
A sofőröm érti a dolgát, nyilván ezt csinálja évtizedek óta. Amikor megérkezünk, kicsit sajnálom is hogy vége az útnak.
Pár nap múlva biciklire pattanok és behajtok a forgalomba én magam. Körülöttem millió motor. Érzem a forró kipufogó gőzt a lábamon, ami a millió motorból tör elő, ami mind előttem kattog. Körbenézek.
Csak motor.
A felvillanó zöld jelzésnél megindulok a motrokkal együtt én is. Olyan ez mint egy zsibongó méhkas. Egyszerre félelmetes, hátborzongató, és felejthetetlen élmény.
Seholmáshol nincs ilyen a világon.
Ez Saigon.
Egyedi, és megismételhetetlen.


Vélemény, hozzászólás?