Meghalni Balin

A halál jelenlétét sokkal jobban érzem Bali szigetén mint bárhol máshol a világon. Itt van körülöttem. Átjárja a mindennapokat.
És mégsem félelmetes. Nem félek.
Talán a szigeten levő hinduizmusból fakadó hiedelmek, vagy szertartások miatt van ez az egész. 

Intenzív.

Ha nem tudnám a szomszédtól, hogy meghalt valaki a faluban, akkor is tudnám. Nagy a felfordulás. Rengetegen érkeznek motorokon, sarongot és sapkát hordva, nagy a forgalom. Hallom a balinéz halotti éneket, amelyet a halott fölött virrasztó emberek énekelnek. Nincs messze a ház, ahol ezt teszik. 

A halál az élet természetes velejárója. Tudjuk mindannyian. De valahogy mi, a “nyugati emberek” mégis félünk tőle. De Balin más a helyzet. Az itteniek erről úgy vélekednek, hogy bármikor készen kell állnunk a halálra, bármikor meghalhatunk, de nincs is ezzel semmi baj. A halál nem szomorú esemény. Az élet része.

A balinéz hinduk folyamatosan szertartásokat végeznek. Vannak fontos szertartások, amelyeket meg kell tartani minden balinéz hindu életében, mert enélkül nem temethetik majd el. Erről később írok részletesebben.

Ha valaki meghal, elhamvasztják. Ez is egy szertartás a sok közül. A halál utáni közvetlen hamvasztás nem minden esetben történik meg. Ugyanis nem mindig alkalmas az idő. A balinéz naptár szerint a hindu pap mondja meg, hogy mikor legyen a hamvasztás. Ez történhet már másnap, vagy pár nap múlva, esetleg hetekkel később, de olykor évekkel, évtizedekkel később is.

Ha a meghalt személyt csak pár nap múlva, vagy pár hét múlva hamvaszthatják el, akkor addig a házban tartják. Jeget tesznek alá, formaldehiddel tartósítják és ha néhány hétig kell tartogatni, akkor műanyag csomagolóval tekerik körbe a testet, hogy ne terjengjen a szag.

Amikor a hamvasztás csak hónapok, vagy évek múlva alkalmas, akkor eltemetik a holttestet és az alkalmas időben ássák ki és égetik majd el, akkor már csak a maradványokat nyilván.

Minden évben egy alkalommal megrendeznek egy nagyobb hamvasztási ceremóniát, ahol egyszerre elhamvasztják azokat, akiket az év során valamilyen okból nem hamvasztottak el. A balinéz hinduk számára fontos hogy a hamvasztás egy nagy ceremónia, nagy esemény legyen. Abban az esetben, ha a családnak nincs elég pénze erre, akkor egy kisebb szertartás keretében, egyszerűen hamvasztják el. Majd sok év múlva (akár évtizedek elteltével is), amikor már van rá lehetőség, csinálnak egy nagyobb eseményt. Ilyenkor persze szimbolikusan készítenek egy kis dobozt erre a célra, és az eseményt rendező családtagok elképzelhető, hogy nem is ismerték, azt akinek a tiszteletére megrendezik.

A hamvasztás előtti éjjel a halottat felravatalozzák saját házánál. Fehér színű bábot tesznek mellé. Ha férfi volt, akkor férfi alakot, ha nő, akkor női alakot. Ez ahhoz szükséges, hogy a halott lelket ott tartsa.

Majd jön a “Holy Man”, aki nem pap, inkább valamiféle gyógyító, és megáldja a testet. A jelenlevők esznek, isznak, tradicionális énekeket énekelnek és szól a gamelán zene, a tradicionális balinéz zene, amelyet sokféle hangszeren játszanak (xilofon, bambuszhangszerek stb.).

Emberek fehér csíkokat vágnak textilből, amelyet majd másnap visel a család a fejükön.

A halott közelében egészben sült malacokat helyeznek el. A malac nagyon fontos, az áldozat része. Véráldozat, a gonosz szellemek távol tartása miatt van rá szükség.

Körbegyűlnek a szomszédok, rokonok, barátok, falubeliek, környező falubeliek. A család gondoskodik italról és ételről. Lehetőség szerint a háznál tiszteletüket tevő látogatók hozzájárulhatnak pénz adománnyal, amelyet a bejáratnál az erre a célra elhelyezett kis dobozkába dobhatnak.

Ilyenkor egész éjjel tart a virrasztás, mindenki eszik, iszik. Majd a szűk család levetkőzteti a halottat a kertben, ahol az egész család megmossa azt. Fontos, hogy hozzáérjenek. Az orrába virágot tesznek, hogy a lélek érezze a finom illatot. A többi résztvevő kicsit távolabbról figyeli az eseményt.

Ezután fehér anyagba csavarják, majd másnap a hamvasztás helyére szállítják. A hamvasztás nappal történik.

A hamvasztást minden falunak saját, erre kihelyezett helyén tartják, a tengerparton. Jelen vannak a családtagok, barátok, rokonok, falubeliek és a hindu pap. Imádkoznak, rituálékat tartanak. A közeli családtagok fehér szalagokat viselnek a fejükön és a vállukon. 

A halott testet egy baldahinnal viszik körbe körbe. Erre azért van szükség, hogy a lelket “megzavarja” és ne maradjon a testben. A fehér szalag is ezért szükséges, ez segít “elkapni” a lelket. Ilyenkor a család egy része hazamegy és reméli, hogy a lélek követi őket, így a testet el tudják égetni. 

Olykor az is megtörténhet, hogy a lélek beleszáll valamelyik résztvevőbe, általában fiatal életkorú valakibe és az transzba esik. Ilyenkor ezt a személyt hazaviszi a család, hiszen benne van a halott lelke.

A halottégetés nemcsak magának a testnek az elégetését jelenti, hanem minden tárgyat, amelyet a halott birtokolt, szintén elégetnek. Telefont, ruhát, mindent. Amikor hazamennek lényegében semmi nem marad a meghalt személy után. 

Amikor már majdnem vége az égési folyamatnak, sót szórnak rá, ez a tisztaságot szimbolizálja. Miután a halott elégett, a család összegyűjti a csontokat és a hamut, amit fehér színű anyagba tesznek, virágot tesznek rá, pénzt dobnak bele és beleengedik a tengerbe. Gyermek halál esetében ember alakot formálnak a csontokból és a fehér gyolcsot egy gyönyörű dobozba teszik, amiben még több pénz és ajándékok kerülnek. Ha olykor a hindu pap úgy tartja, akkor megtartanak egy kis részt a hamuból, amit a jövőben egyéb ceremóniák alkalmával felhasználnak.

Miután a kis dobozka a vízbe kerül, erre váró gyerekek úsznak oda villámgyorsan, hogy kivegyék az ajándékokat, a pénzt, bármit amit ebben találnak. Hiszen azután, hogy az áldozat és a ceremónia megtörtént, ennek már többé nincs jelentősége. 

A szűk család szomorú. De csak a szűk család. De nem mutathatják ki. Például sírniuk tilos. Ugyanis ha sírnak, a halott lelke láthatja, hogy a család szomorú ezért maradni akar. Ez nem jó neki, mert meggátolhatja a lelket az újjászületéstől. 

Várandós nők nem vehetnek részt az eseményen. A hamvasztás előtti estén eljöhetnek látogatni, hozhatnak adományokat, de a halott testét nem érinthetik meg. A temetésen pedig nem jelenhetnek meg, hiszen a halott lelke beleköltözhet a születendő gyermekbe és ezt senki sem szeretné.

A balinéz hinduk úgy tartják, hogy a hamvasztás után a lélek 3 napig a házban tartózkodik. Ezért erre a célra a nappaliban az asztalra ételt, kávét, arakot (helyi alkohol) tesznek, hogy legyen mit ennie. Majd 3 nap után a család adományokkal szimbolizálva elviszi a lelket a család saját templomába, (minden háznak kell, hogy legyen saját temploma a ház körül, vagy az udvarban) ahol a hindu pap jelenlétében szertartást végeznek. Úgy tartják, hogy a meghalt lelkek itt élnek egy közösségben és feladatuk a templom rendben tartása.

* * *

„Meghalni könnyű. Élni sokkal nehezebb.” – Szász Endre