Kilencvenkilenc kínai meg egy Harmincz

Avagy hajóval a Li folyón

A Li folyó 83 kilométer hosszan folyik a Gulin és Yangshuo közötti szakaszon a kínai Guangxi tartományban, több száz méter magas, meredek púp alakú karszthegyeken keresztül, csodás látványt nyújtva ezzel. A 20 yuanos bankó hátulján is ez a tájkép található.

Guilinből Yangshouba 3 féle módon tudsz eljutni a Li folyón. Tourist boattal, Chinese boattal és Bambusz tutajjal. Annyira szép a táj, hogy érdemes ezt a módját választani a megtekintésnek, még akkor is, ha drága.

A bambusz tutaj ára 160 RMB-től kezdődik, a Chinese boat 260 RMB körül kezdődik, a sima Tourist boat ettől még egy százassal drágább legalább. Azért írom az áraknál azt, hogy innen kezdődik, mert a jegyet legkönnyebben utazási irodán keresztül lehet megvenni és lehet alkudni az árból.
1 RMB=40 Ft.

A bambusz tutaj út elég rövid ideig tart, nem megy végig a folyón, csak a legszebb részen, kb egy órát, a többi részét busszal kell megtenni. A bambusztutaj így néz ki:

A túrista hajó és a kínai hajó között az a különbség, hogy a túrista hajón jobb a kaja és nincs akkora tömeg és van angol guide.
Állítólag.
És a kínai sokkal olcsóbb. És így néz ki:

Én a kínait választottam.

100 férőhelyes a hajó.

Mindenkit beültettek saját sorszámának megfelelően a hajóba, és mindenki ült is ott szépen engedelmeskedve.
A saját helyén.
Kicsit zsúfoltnak tűnt nekem és nem értettem hogy miért kell itt ülni mikor olyan szép az idő kint, a táj meg pláne. Ezen a képen pont hiányosak az emberek, de talán látszik az, amit mutatni szeretnék.

Szóval felmentem az emeletre. 

Nem sokáig élvezhettem a tájat egyedül, mások látták ezt és jöttek utánam. A hajóutaskísérő hölgy elkezdett problémázni, hogy miért ülök én itt a hajó legelején és papírpénzt mutogatott. Felvettem a kínai attitűdöt és elkezdtem problémázni én is, az én nyelvemen. Látta, hogy nem megy semmire ezzel és kinyögte a kis szerencsétlen székemre mutatva (ez az egy darab volt a fenti fedélzeten belőle) hogy „VIP”. Tehát ha maradok fizessek plusz pénzt. Értitek. „VIP”. Biztosan a rózsaszín bőrszék miatt. Igen, tuti a bőrszék miatt „VIP”. Ez itt:

Jól van, hátra mentem. Persze pár perc múlva mind a kilencvenkilenc kínai túrista ott tolongott a hajó tetején, alig lehetett elférni tőlük.

Már épp kezdtem azon töpizni, hogy hogy is legyen ez, amikor egy bácsi megfogta a táskám és mutatta, hogy kövessem. Egyenesen a „VIP” szekció felé tartott, ahonnan engem előzőleg eltávolítottak.

Letette a táskám és mutatta a kezével, hogy maradjak itt. Én pedig illedelmesen szót is fogadtam.

Az egész utat a „VIP” részlegen töltöttem és senki nem szólt többé, hogy mit keresek én ott. Nem volt akkora tömeg és remek fotókat tudtam készíteni

a körülöttem lévő kínai túristákkal, mint például ez a férfi itt és a háttérben bámészkodó társa (a rózsaszín bőrszékemen – ő feltételezem fizetett érte)

vagy a ködpamacsokba burkolózó csodálatos púphegyekről…

… és találkoztam Jennyvel és családjával, aki Szingapúrban él, és azonnal meghívott hozzájuk, ha esetleg arra járok, lakjak náluk. Naná!

A hajóút végén letessékeltek mindenkit a zárt térbe, hogy mindenféle szuvenírt rájuk tukmálhassanak. (Kínában mindig mindenki el akar adni valamit. Bármit.) Persze ezt is csak Jennytől tudom, aki feljött később a tetőre, mert nem volt rá kíváncsi. Mert ugye én nem voltam hajlandó lemenni és mivel én voltam az egyetlen nem kínai túrista, nem foglalkoztak velem.

Ezt az aranyos kis táblácskát pedig tessék nagyon komolyan venni! 🙂 Persze nem a VIP szekcióban volt kitéve…