Karácsony nyáron
A szenteste csendesen telt, a Guimaras szigeten. Miután jól megnézegettem a szeretteimet a szkájpon, elvonultunk útitársaimmal egyszerű szobánkba. A szállásunkon valóban szerény körülmények voltak, mert zuhanyzónk sem volt, csak egy csap meg egy vödör tisztálkodás céljára. Nem volt vacsoránk, csak egy kókuszpiténk teával. Se ajándék, se karácsonyfa, csak három idegen. Egy svéd, egy ausztrál és egy magyar. Egymás érdekesebbnél érdekesebb utazós történeteivel hajtottuk álomra a fejünket.
Másnap, azaz karácsony napján, a szállásunkat adó család nagy családi összejövetelébe csöppentünk bele. Ilyenkor együtt a nagy család, kábé negyvennyolc ember Iloilo városból, Manilából, Ausztráliából jönnek a rokonok.
A gyerekek bingót játszanak és futkároznak.
A felnőttek nyugodtak és vidámak és együtt készítik el az ebédet örömben, boldogságban. Az ebéd barbecue rizzsel, amit banánlevélen szolgálnak fel és kézzel fogyasztanak el, miután a banánleveleket fertőtlenítették a tűzben. A karácsony itt nem az ajándékokról szól.
Betty mama 81 éves és nagyon boldog. Törve beszéli az angolt, de legalább beszéli. 23 unokája és 7 dédunokája van. Nagyon büszke. Ebben a környezetben érezni a boldogságot és a szeretetet, jó itt lenni.
Délután lementünk a beachre, és azonnal új barátokra leltünk.
Este pedig felszálltunk a kábé 40 órát tartó hajóutunkra és elfoglaltam az ágyam.
Ez a kilátás az ágyamból.
Ennél szebb és élménydúsabb karácsonyt nem is kívánhattam volna magamnak. Most éreztem azt igazán, hogy a karácsonyt szeretni is lehet.
Vélemény, hozzászólás?