Hol a csudában van az a Kupang?

Kupang Timor kikötővárosa. Turista nagyon kevés van. Kupangot általában tranzitnak használja az, aki erre jár. Itt lehet ugyanis vízumengedélyt kérni ahhoz, hogy szárazföldön át lehessen lépni Kelet Timorba. Nekem is ez a tervem, így tegnap el is mentem a nagykövetségre, hogy a szükséges papírokat beszerezzem a határátlépésemhez, amelyet pár nap múlvára tervezek. A nagykövetségen nem voltak sokan, ezeken a székeken kellett várni pár percet, amíg kinyitották az ablakot és foglalkoztak velem.

Meglepetésemre kiderült, hogy pár hete már életben van az új módosítás, miszerint Európai Uniós állampolgároknak nem szükséges előre vízumot igényelni a szárazföldi határátlépéshez, így nem kell Kupangban rostokolnom, indulhatok bármikor.

Ez nagyon jó hír. 

Kupangban nincs sok látnivaló. A városban mászkálásom során ezekbe a varrodákba botlom, ahol csak férfiak dolgoznak.

Az egyik varrodának a tulajdonosa például Nyora, akit elhagyott a felesége 5 éve, Floresre költözött és itthagyta a férjét a két gyerekükkel. 

A város tömegközlekedési járgányai ezek a bemok, azaz kis buszok. Ezekből nagyon hangos zene szól, általában tuc-tuc, és mindenféle színes matricákkal, feliratokkal van feldíszitve.

Itt Jézus a legnagyobb sztár, legalábbis a bemo hirdetések és azok alapján hogy a szigeten lakók nagy része protestáns és katolikus vallású, ezt feltételezem. 

Van itt rendőrség és tengerészek is.

A hostelben összebarátkoztam Napaval, aki a helyi vezetőm lett ittlétem alatt. Ez a boldog ember a világ minden tájáról találkozott már turistákkal, amire nagyon büszke. Van erre egy külön emlékkönyve, amibe a sárga ruhás lány és Budapest is bekerült a mai napon. Ez volt az első magyar bejegyzés a könyvében.

A parton este kiülnek az emberek, hogy megnézzék a naplementét és közben grillezett kukoricát majszoljanak, amit én is megóstoltam, mert annyira jó volt az illata. Áfonya szósszal kenik be és úgy teszik a grill rácsra, nagyon finom az íze. Mellé jeges tea dukál.

Napközben nagyon meleg van, de estére lehűl a levegő. Az éjszakai piacon friss halakat árulnak.

A piac mellett ezt az árust fedezem fel, aki cédéket árul, és a különféle zenék közben a tévéből szólnak.
Tévé. Az utcán. Nem kérdeztem semmit, inkább megkérdeztem, hogy lefotózhatom e. Lefotózhattam.

A naplemente ilyen.

Holnap azt hiszem tovább állok és megnézem mit tud ez a Timor.