Egyéb kategóriaHogyan írom és adom ki a könyveimet? – 1. rész

Hogyan írom és adom ki a könyveimet? – 1. rész

Ebben a részben arról mesélek, hogy hogyan születtek a könyveim, milyen volt az írás folyamata. A személyes tapasztalataimmal kezdem, a praktikus, technikai információk a következő részben várhatók.

Nem vagyok író, nincsen grafikai végzettségem és nem állnak milliók a bankszámlámon. De van két szerzői kiadásban megjelent utazós könyvem és a harmadik a láthatáron. Ebben a blogbejegyzésben leírom hogyan írtam a könyveimet és miért.

Hogyan kezdődött?

2015-ben, amikor már másfél éve utaztam és blogoltam, összegyűltek olyan írásaim, amelyek csak félig voltak készen. Úgy éreztem ezekkel mindenképpen kezdenem kellene valamit. Közben annyian kerestek meg emailen és üzenetben, hogy segítsek nekik utazni, elindulni, hogy egy idő után már nem tudtam az összes üzenetre válaszolni egyenként és sok megkeresésnek ugyanaz volt a lényege, ugyanazokra keresték a választ. Elhatároztam, hogy ezt egy könyvbe foglalom és majd valamikor megírom. Viszont fogalmam sem volt arról, hogyan kell könyvet írni. Akkoriban sokkal aktívabb volt az olvasótáborom, mint most. Egyrészt azért, mert valami olyan dolgot tettem, amire mindenki kíváncsi volt, hogy mi lesz belőle (eladtam a lakásom és a pénzből utaztam) másrészt a közösségi média oldalak (Facebook) sem rejtegették az olvasók elől a posztokat a reklámfizetés reményében, így kevesebb követőtáborral sokkal többekhez eljutott egy-egy írásom.

2016 januárja volt. A mai napig emlékszem arra a napra, amikor az ubudi kis szobámban Balin becsuktam az ajtót, és leültem a jéghideg kőre, amely a fullasztó melegben jóleső érzéssel töltött el. Január Balin az esős évszak közepe, sokkal melegebb, fülledtebb ilyenkor a levegő. Először papíron felvázoltam miről akarok írni. De nem volt jó. Majd leültem a gép elé és elkezdtem összeszedni a befejezetlen írásaimat. Ezután valami olyan dolog következett, amire nem voltam felkészülve. Nem tudom mi történt az ezt követő két hétben. Arra emlékszem, hogy írtam és írtam, csak enni jártam át a szomszédba, vagy otthon ettem meg, amit rendeltem. Ha valaki megkérdezett volna arról, hogy mit írtam le ezidő alatt, nem tudtam volna megmondani. Olyan volt, mintha valaki rajtam keresztül írta volna le azokat a sorokat. Nagyon érdekes folyamat volt. Két hét után viszont vége lett. 75 oldal lett ebből, aztán félre is tettem a könyvet, egy darabig nem vettem elő, elutaztam inkább Kelet-Indonéziába, pár hétre, hogy körülnézzek.

Flores után Malajziában töltöttem egy hosszabb időt, de május 22-re volt egy repülőjegyem Európába, amit 28 ezer Ft-ért vettem egy fapados légitársaságnál. Ahogy közeledett az utazás időpontja, egyre erősödött bennem az érzés, hogy nem szeretnék hazamenni. Az volt a tervem, hogy bejárom Balit motorral (ezt egy évvel később meg is tettem) és megismerem jobban a Sziget zegzugait. Ott akartam lenni, nem máshol. Azonban az életnek más terve volt velem.

Az utazás napján, május 22-én súlyos motorbalesetet szenvedtem Balin. Kórházba kerültem, megoperáltak és 2 héttel később nem önszántamból, hanem a biztosító társaság jóvoltából, hazarepültem Magyarországra. A felépülés során feküdnöm kellett, nem bírtam felkelni a lábsérülésem miatt, így ha akartam, ha nem, befejeztem a könyvet. Ha nincs ez a baleset, valószínűleg nem írtam volna meg, mert elutaztam volna az időt az Istenek szigetén. Még egy érdekesség ez utóbbihoz: pár héttel a baleset előtt volt egy olyan vágyam, hogy majd egyszer szeretnék Business Classon utazni a tengeren túlra. A hazaúttal meg is kaptam, ugyanis a biztosító erre az osztályra vette a jegyemet, ahol szinte ágyon feküdhettem végig, felpolcolt lábakkal. Szóval vigyázzatok hogy pontosan mit kívántok, jól fogalmazzátok meg, mert beteljesül!

Ebben az évben karácsony előtt meg is jelent a Hogyan lettem világutazó (és hogyan lehetsz te is) című könyvem szponzorok segítségével. 

A könyv nagy siker lett. Nekem mindenképp, de az eladott darabszám is ezt igazolta. Két hét alatt szinte azonnal eladtam 600 példányt, majd többször lett utánrendelve, sőt, már a második átdolgozott kiadásnál tartunk. 

A Római parti piacon is árultam a könyvemet

Könyvbemutatón dedikálom a könyvemet.

Beleszerettem Bali szigetébe

Tudtam, hogy a következő könyvet Baliról akarom írni. Nagyon megszerettem az ottani életet, a különleges hitvilágot, az embereket és szokásaikat. Az volt a tapasztalatom, hogy aki meglátogatja a szigetet egy rövid, két hetes vakáción, az csak a felszínt kapargatja. Sokan úgy mennek haza, hogy még a szimbólumok jelentését sem tudják igazán. Elhatároztam, hogy készítek egy átfogó, praktikus, alternatív útikalauzt. Nem a helyszíneket akartam bemutatni, nem akartam megmondani ki hova menjen, mit nézzen meg. Azt akartam leírni, hogy mi van a felszín mögött.
Nagyon nehéz volt kitalálni hogy ezt milyen formában lehetne tálalni, de egyik este ez az ihlet is megtalált. A balinéz hitvilág alappillérét vettem alapul, a Tri Hita Karana hármas egységre épülő harmónia rendszerét. A könyvet is ez alapján építettem fel, és amint meglett a szerkezet, a tartalom is könnyebben jött. A Tri Hita Karana, vagyis a boldogság három forrásának alapja az, hogy az ember harmonikus kapcsolatot ápoljon embertársaival, Istennel, és a természettel.

Az emberekhez való kapcsolathoz főként a saját történeteimet vettem alapul, hogy bemutassam milyenek a helyiek. Történetek, sztorik formájában bepillantást engedek egy érettségi vizsgába, a névadás hogyanjába, a helyiek mindennapjaiba.
Az Istennel való kapcsolatnál nagyon fontos volt, hogy precíz, pontos ismereteket adjak át, olyan ismereteket, ami nem a szomszéd nénitől, hanem megbízható forrásból származik. Először elmentem a könyvtárba, hogy anyagot gyűjtsek. Minden fellelhető és érdekes tanulmányt, könyvet átnéztem. A Sekala és Niskala volt az egyik Bibliám. Elmentem gyógyítóhoz, többhöz is. Több féléhez. Felkerestem főpapot, akivel interjút készítettem. Pont ennél az interjúnál mozdult meg a föld szó szerint, ekkor történt ugyanis Lombokon az a 7-es erősségű földrengés, amelynek utórezgései még heteken át tartottak. Miközben beszélgettünk, ki kellett menekülnünk a házból, mert féltünk, hogy ránk borul. Összekapaszkodva vártuk, hogy mikor lesz vége, hiszen szó szerint mozgott alattunk a talaj. Ekkor tanultam meg, hogy az idő mennyire relatív. Hogy harminc másodperc mennyire hosszú idő tud lenni… 

Made Surya már nagyobb falat volt. Mivel jól beszélt angolul, mindenképp őt akartam felkérni, hogy segítsen választ kapnom sok mindenre. Nagyon elfoglalt volt, de szánt rám időt. Szépen lassan gyűltek az információk. Egyre több mindent tudtam a Szigetről és annak láthatatlan világáról. 

Volt egy pont, amikor itt is abba kellett hagynom az írást. A kutatás, az információ mennyisége és az ezzel együtt járó tapasztalatok azt eredményezték, hogy kezdtem elveszíteni a kontrollt. Emlékszem egy egész délutánt töltöttem Wayan, a híres gyógyító asszony udvarán. Egyszerűen tudni akartam, hogy valóban hiteles-e vagy csak a népszerű bestseller által szerzett hírnevet használja. Sajnos Balin (és bárhol a világon) nagyon sok hiteltelen ember adja el szolgáltatását, magát a turistáknak jó pénzért. Wayan nem tűnt egyértelműen pénzhajhásznak, és megengedte, hogy maradjak egész délután és hangfelvételt készítsek. A telefonom végig be volt kapcsolva így mindent rögzített, ami aznap ott történt. Wayanhoz jöttek gyógyulni vágyók, vagy csak sürgött-forgott az udvaron, és közben beszélgettünk. Elmondta, hogy előző héten ördögöt űzött egy nagyon fiatal külföldi lányból. Látta, hogy kétkedve hallgatom, így elővette a telefonját és lejátszotta a videót. A lány az ágyon feküdt, miközben eltorzult, vad hangok jöttek ki belőle. Tudtam, hogy ez csak egy video, de mégis féltem. Másnap, amikor az anyagot dolgoztam fel, el is felejtettem hogy a telefonom rögzítő üzemmódban ezt is felvette és a hangszóróból a torz hangok újra megjelentek a szobámban. Siettem a szöveg legépelésével és ezután mindenhonnan azonnal kitöröltem a hangfelvételt. Még a lomtárból is. Ezután egyre többször érzékeltem a láthatatlan világot. Sötétben a rizsföldet bámulva, vagy a szobámban éjszaka. Ekkor jött el az a pont, hogy szünetet tartottam. Nagyon örülök annak, hogy átéltem, úgy érzem így megírni is könnyebb volt a könyvet, viszont úgy ítéltem meg, hogy jobb anélkül az életem, ha nem ennyire intenzív a kapcsolatom a szellemvilággal.

Elkezdtem kutatni a következő interjúalanyom után aki a Sziget természeti kincseivel, és a szemétgazdálkodással kapcsolatban osztotta meg velem tapasztalatait. Felkerestem Bali legnagyobb állatvédő szervezetét is, hogy az állatokról is tudjak hiteles információt írni. Ők még a titkos Kopi Luwak farmok hozzávetőleges lokációját is megosztották velem, de oda nem mentem el, nem akartam látni azt az állatkínzást.

Így állt össze szépen lassan a Bali könyv is, amelyet több utazásszervező, és túravezető is a mai napig használ, ha információra van szükségük. Köszönöm nekik és mindenkinek, aki szereti, szerette a könyvet.

A budapesti Indonéz Nagykövetség tartotta a könyvem bemutatóját.

Nincs megállás

Amikor beütött a járványidőszak, az egy éves gyermekem mellett nagyon kevés időm volt írni, nagyon fáradt is voltam, így tudtam, hogy a könyv, amin épp dolgoztam, nem fog befejeződni. Így jött a Napló ötlete, amelyet megosztottam Fecó barátommal és közösen gondoltuk tovább. Az 1440 perc egy gazdagon illusztrált három éves határidőnapló, amelyet Fecó rajzolt. Én minden hónaphoz kitaláltam egy témát, tematikát, és írtam hozzá gondolatokat. Ezek a gondolatok mind azzal kapcsolatosak, hogy miért fontos megélni az életet, a pillanatokat, ahelyett hogy rohanunk és elmegy mellettünk az élet, pedig élhetnénk is. Minden nap egy mondatot lehet ebbe a naplóba írni, és három egymást követő évben egymás alatt látjuk, hogy mi volt ezen a napon a legérdekesebb, legfontosabb, legviccesebb. Aki babát vár, annak is nagyon hasznos ez, hiszen már a várandósság alatt feljegyezheti a napi észrevételeket, és utána évről évre látja majd, hogy a következő években a gyermeke éppen hol tart.

Ez a harmadik könyvem, közös munka Trinkl Ferenc művésszel, szeptemberben jelenik meg. Remek karácsonyi ajándék lesz, már most szólok. 🙂

1440 perc Naplókönyv

A könyvíráshoz tartozó praktikus információkat mint például könyvkiadó, vagy magánkiadás, mi mennyibe kerül, mennyi pénz kell hozzá, mire van feltétlenül szükség a kiadáshoz stb, a következő részben osztom meg veletek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

s

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labo.

No products in the cart.