A mindennapok csodái

Ilyenkor érzem csak igazán az utazás formáló hatását. Ilyenkor, amikor hazajövök. Másképp nézek az utcazenészre, érdemben tudok útbaigazítani bárkit, és még a stoppolás is teljesen más érzés. 

Pusztán jól esik az, hogy megihatom a csapvizet, ha szeretném. Élvezem, hogy sosem fogy el a Túró Rudi és annyi sajtos piritóst eszek, amennyi csak belémfér. Mert van kenyér. Nem arra gondolok, hogy mennyire hiányzik a tenger illata vagy érzete, hanem örülök, hogy van Balaton. Nem arra gondolok, hogy mennyire jó lenne Balin motorozni a zöldellő rizsföldek között miközben fújja a hajamat a szél, hanem hogy van wifi a vonaton. Nem panaszkodok a melegre. Miért is tenném, hisz nyár van. Inkább örülök, mert nem magas a páratartalom. Nem azt nézem, hogy másnak mije van és nekem miért nincs, hanem hálás vagyok mindenért, amim van. Különösen az életemért, mert ez már önmagában nagy ajándék.

Istenem, mennyi jó dolog vesz körül! Mennyi csoda, ami mellett nap mint nap elmegyek, és észre sem veszem. 

De igenis észreveszem!

Csodálkozva szemlélem, hogyan éledezik a környezetem, milyen vörös a napkelte, milyen sárga a búzamező, vagy mennyire kék az ég. A természet itthon is szép, nemcsak a Távol-Kelet megfoghatatlan messzeségében. No meg a napraforgó mezők végeláthatatlan varázsa. Már a falu szélén elkezdődik rikító sárgaságuk és hosszan mutogatják magukat végestelen végig az út mentén.

Ebben az állapotban az emberek is megváltoznak, észrevetted?

Sokkal több a mosoly, a segíteni akaró, a kedves. Kevesebb a panaszkodó, az elutasító, vagy aki bánt. Olyan ez, mint hátulról nézni a napraforgókat a réten. Hátulról mindegyik szomorúnak tűnik, még a tekintetét is elfordítja, nehogy véletlenül észrevegyen téged. Viszont ha szemben állsz velük, mindegyik rád mosolyog és örül neked. Ő ugyanaz a napraforgó maradt, de te helyet változtattál.

Észrevetted, hogy amikor pusztán azért adsz, hogy segíts valakinek, elvárások nélkül, összeszorul a szíved? Amolyan jó értelemben. 

A minap anyukám is velem stoppolt haza. Már besötétedett. A fiú, aki felvett minket egészen hazáig vitt, holott az ő végcélja az előző falu volt. Hálával fogadtuk el a felajánlását. Ugyanis hónapokkal ezelőtt értettem meg én is az elfogadás fontosságát. Ha elfogadom azt, amit a másik szívből ad, akkor engedem, hogy az ő szíve is elszorulhasson és érezhesse ugyanazt amit én. 

Vedd észre magad körül az apróságokat!

Kotorászni szeretek a legjobban. Kutatni a régi kacatok között. Nagy öröm megtalálni a rejtett kincseket, melyeket itthon hagytam a nyári konyhában tárolt dobozokban: egy-egy félig használt parfüm, amelynek az illata kedves emlékeket idéz. Csakúgy, mint a régi könyv szaga, vagy jegyzetfüzetek tele titkokkal, egy félig elolvasott regény. Jó érzés farmerben lenni és puha ágyban aludni. Még jobb érzés a farmeremben elaludni. Hálás vagyok, hogy a kapcsolataim közül nem a wifié a legerősebb, és édesanyám főztjéért is, amely ott gőzölög az asztalon. Jól esik a kényelem. Kényelem a meleg étel, a melegvíz. A puha takaró és a frissen főzött kávé.

Ők a mindennapok csodái. Körülötted is ott vannak. Észrevetted?