Milyen egy autóban élni?
Hajnali 4 óra van. Nem tudok aludni. Az ébredező dzsungel hangjai elérik a fülemet és nemsokára világosodni kezd. Nagyon félek a vezetéstől. Nem vezettem még egy ekkora autót és a 199-es út is rejteget potenciális veszélyeket. A Palenque és San Cristobal közötti szakasz Ocosingo utáni részén gyakran megállítják helyi felkelők az autósokat úgy, hogy egy kötelet vagy egyéb utat eltorlaszoló tárgyakat kifeszítenek az út közepére és csak akkor engednek tovább, ha fizetsz. Ezekben a falvakban nincsenek helyi rendőrök. Az applikációnk több ilyen kényszermegállót is jelez az úton. Azt hiszem ez a félelmem legnagyobb tárgya.
Hirtelen eszembe jut, hogy megnézzem a térképet. Chiapasban már előre bejelölgettem azokat a helyeket, amiket majd meg akarok nézni, ha arra járunk. Most vált világossá számomra, hogy nekünk a másik úton kellene mennünk, nem is a 199-esen, hiszen a látnivalók nagy része a hosszabb, lassabb út felé van. Gyorsan rákeresek a 307-es útra, de arról semmi rosszat nem írnak, biztonságosabbnak tűnik, erre a szakaszra nem írnak úton állókat. Mivel nekünk időnk mint a tenger, sehova nem sietünk és rengeteg dolgot akarunk látni, ez még jobb választásnak is tűnik.
Alig vártam, hogy a többiek felkeljenek és előálljak a tervmódosítással.
Ahogy lehetett el is indultunk, teletankoltuk az autót, hiszen ezen az úton nem nagyon van benzinkút és nem tudjuk meddig jutunk. Úgy utazunk ugyanis, hogy ha akad olyan látnivaló, vagy történik olyan esemény, vagy találkozunk valakivel, akikkel, ahol jó, akkor maradunk és nem sietünk tovább. Emiatt nem lehet megtervezni előre azt, hogy hol fog minket érni az éjszaka, saccolni tudunk hogy kb. meddig juthatunk. Így a szálláshelyeket is már csak késő délután kezdjük el böngészni, hogy hol lehetne majd megállni. Igyekeztünk egy fontos szabályt betartani: sötétben már nem vezetünk. Ezt a helyiektől és más utazóktól tanultuk, mint betartandó biztonsági szabály itt Mexikóban.
30 kilométer után meg is álltunk egy vízesésnél (Wajib Ha). A bejáratnál volt Szűzanya oltár, sőt, itt meg is lehet szállni éjszakára, ha mondjuk itt ért volna minket az éj.
Mivel közel van Palenquéhez, ezért egy napi túrának is jó lehet, gyerekekkel is élmény. Van itt ugyanis egy folyó, aminek a partjain végig lehet sétálni, miközben gyönyörű a környezet.
A vízeséshez meredek, nagy lépcsőkön visz le az út, itt én vittem le a gyermeket, mert szegény nem tudott ekkorát lépni, de van belőle több is. Lehet benne fürdeni vagy kötélen leereszkedni. Nem sokan voltak itt, a víz pedig jó hideg, frissítő a 30 fokos hőségben. Nagyon szép volt.
A vízesés felé menet sikerült belelépnem egy vöröshangya bolyba, akik jól szét is csípték a lábam. Estére megint bedagadt. Itt rengeteg helyen vannak, aprók és kettéhajtják a testüket, amikor belém csípnek. Utána az egész lábfejem elzsibbadt és persze napokig őrületesen viszketett, piros és dagadt.
Az úton volt néhány érdekesség. Egyrészt indokolatlan helyeken is jó sok fekvőrendőr (itt úgy hívják tope), volt ahol 20 méterenként így nagyon lassan lehetett haladni.
Az út mentén emberek sétálnak. Van hogy csak 1-2 de van hogy kisebb csoportok. Kik ezek? Többnyire férfiak, de voltak nők is kisebb csoportokban. Az út végig a guatemalai határ mentén haladt és elképesztően szép volt a táj. Hegyek, tehenek, lovak…
Több kis falun is keresztül mentünk, ezek jó messze vannak egymástól és benzinkút sehol sincsen, jó hogy teletankoltuk az autót.
Ezen az úton eddig nem láttam sehol sem templomot és szegényes házak vannak mindenhol, kicsit Kelet-Indonéziához tudnám hasonlítani. Az út mentén gyerekek árulnak mindenféle vacakot.
Egy elágazásnál úgy döntöttünk letérünk a főútról, mert jelzett egy újabb vízesést. Az út 8 kilométeren keresztül annyira rossz volt, hogy ezt a rövid szakaszt több, mint fél óra alatt tettük meg. Kátyúk, mély lyukak mindenütt és kezdett erőteljesen sötétedni. Ez rontotta a látási viszonyokat, a kisebb kátyúkat szinte nem is lehetett észrevenni és persze a szabály, amit igyekeztünk betartani hogy sötétedés után nem vezetünk is kezdett megdőlni.
A sötétedés után nem autózunk szabály nemcsak a biztonság tekintetében fontos számomra, hanem azért is, hogy ha a gyerek nem alszik napközben, szeretem 7 óra körül lefektetni. Mivel itt általában fél 7-kor kezd sötétedni 7-re már sötét van és még szeretek világosban vacsorát készíteni hogy ne a sötétben lámpával kelljen kotorászni az autóban. Útközben nálunk nincs szigorú napirend. Ha a napi teendők és látnivalók úgy hozzák, nem erőltetem a délutáni alvást, sokszor nem is lehet ha túl sok inger éri a gyereket, úgysem alszik el. Azonban az egész napos ingerek kifárasztják. De minket felnőtteket is. Gondolj bele ha te utazol és egész nap nem pihensz de élmények, új ingerek érnek, már egészen hamar elfáradsz és elalszol. Egy pici gyereknél ez még inkább így van, azért az este 7 órás altatás során pár perc is elég ahhoz, hogy elaludjon. Ezért is fontos a sötétedés előtti megérkezés, amit sajnos nem mindig sikerül tartani legnagyobb igyekezetünk ellenére sem.
Ha sötétben érünk valahova egy ismeretlen helyen nehéz bármit is összekészíteni, főleg ha nincs áram, ahogy ezen a helyen sem volt ahová megérkeztünk.
Ebben az időszakban sok helyen ekkor jönnek elő a szúnyogok is. Ha megérkezünk, ki kell nyitni az autót, fel kell kapcsolnom a lámpát, hogy lássák, tehát bejönnek a szúnyogok. Ha kint eszünk, minket is összecsipkednek. Ha felteszem a szúnyoghálót még kisebb lesz a bent amúgy sem nagy tér és nagyon nehéz megoldani, hogy ne legyen rés ahol nem jönnek be, így optimálisabb arra törekedni, hogy inkább ne nyissuk ki ebben az időszakban az ajtót, ablakot, a nyugodt éjszaka reményében. Van egy ventillátoros lámpánk, ami napelemes és usb-vel is tölthető, így ha túl meleg van éjszaka akkor ezt bekapcsoljuk és valamennyire enyhíti a forróságot.
Vak sötét van odakint. Hallani a víz zubogását az autóban, ez nagyon jó érzés. Szentjánosbogarakkal van tele a fű, csillognak a fűben, olyan ez, mintha 1-1 szempár kivillanna néha. Csillagbogaraknak hívom őket.
Örülök, hogy ezen az úton jöttünk végül. Itt szinte végig no service van telefonügyileg, offline élet welcome. Az Ioverlander, maps.me, google translate működik offline is, és ez a lényeg. Itt töltjük az éjszakát a vízesés mellett.
Vélemény, hozzászólás?