A színpad

Avagy látogatásom egy népszerű Instagram helyszínen.

Utunk során nagyon kevés “Instagram gyárba” látogattunk el. Mondhatni hogy egybe sem. Másfajta helyeket kerestünk, más igényeink voltak.

Azonban pár évvel ezelőtt megláttam egy fotót a László család oldalán, amikor Mexikóban lakóautóztak, és annyira megtetszett, hogy elhatároztam, hogy az “énidőmet” erre áldozom, hogy elmegyek ide, és lefotóztatom magam a “Platformon” (hívjuk színpadnak). Vágytam egy nagyon szép fotóra magamról ezen a csodás helyszínen az az igazság.  

Ez a színpad, a Suytun nevű cenotéban van, ami egy, az 5000 víznyelőből, ami a Yucatán-félszigeten található. Lényegében nem sokban különbözik a többitől, azonban valaki jó üzleti érzékkel gondolt egyet, és odaépített egy impozáns stéget, ami jól mutat a fotókon.

Az instagram világnak sem kellett ennél több, záporozni kezdtek a fotók, és az egyik legfelkapottabb cenote lett Valladolid környékén.

A cenotéba menet így gondolkodtam: vajon milyen fényképezőgépet vigyek, elég lesz-e a telefon, ki fog engem lefotózni stb. Csakis a fotó járt az eszemben, semmi más. Viszont ide mindenki szinte csak a fotóért jön, már csak lesz ott valaki, aki tudja a dolgát és csinál rólam egy jó képet.

A bejárat és környéke tele volt figyelmeztető táblákkal. Ezen a táblán például az olvasható, hogy a cenote közepén mindenki szeretne fotót magáról, ezért senki ne időzzön hosszasan. Ha valakinek több időre van szüksége, foglalja le az egész cenotét privátban (nyilván jó pénzért).

Itt pedig az áll, hogy maximum 40-60 percet lehet bent tartózkodni. Hozzáteszem, hogy az egyik legdrágább belépőjegy itt van. Kb. 2600 ft. Persze az Instagram gyár sosem olcsó sehol. Ennek ára van.

Ez a lyuk a színpad felett található.

Bentről így néz ki.

A bejáratnál tábla mutatja, hogy milyen mély a víz. Az első benyomás mindig nagyon fontos számomra, olyasmi mint a megérzés. És ez nem volt túl bíztató. Egyrészt rengeteg ember volt mindenütt, másrészt drága volt minden és úgy éreztem, hogy nem is Mexikóban járok, hanem valahol Európában, hiszen csak külföldi turisták voltak. Mivel eddig kerültük ezeket a helyeket, hirtelen feltűnt a kontraszt. Az is eszembe jutott, hogy ennyi ember között már csak találok valakit és meglesz az a vágyott fotóm. Közben nézelődtem is azért. Vártam a soromra.

Mögöttem három lány ciccegett és elégedetlenkedett hogy valaki beúszott a színpad mögé így rajta lesz a fotókon. Megjegyzem, ha kb. 3 képnél többet kattintasz, már szólnak hogy igyekezz, lejárt az időd. Szóval eléggé stresszes ez a fotózkodás azért. Kb. negyed órát álltam sorban mire felléphettem és végre csak én állhattam a színpadon. Persze pont mögém is odaúszott valaki. (Cöcöcö…)

Fantasztikus fotóim lettek, a két legjobbat választottam ki.

De volt ilyen is:

Szóval szerintem tök jól sikerült.

Pont ilyenre vágytam. Jók a fények, éles a kép, tök jól pózolok, és a kép készítője jó érzékkel tapintott rá a legelőnyösebb pózomra. És pont nem látszik, hogy beúszott valaki mögém.

Kifáradtam a nagy pózolásban, meg az Instagram munkában. Kb. fél órát voltam bent és ki is jöttem. Minden szabálynak megfeleltem. Nem tartózkodtam bent túl soká. Így fogtam magam és elmentem zuhanyozni. Isteni volt. Volt nyomás, jól jött a víz (ez mindig ritkaság számba megy a publikus zuhanyzóknál), csak álltam ott a  TUSOLÓ ALATT ÉS RÁJÖTTEM, HOGY VALÓJÁBAN EZ A nap fénypontja számomra, nem is a színpad. Az autóban nincs zuhanyzónk és ez most tökéletes volt és meleg víz folyt a csapból.

Nekem ez volt a színpadom. Hiszen ezt kellett megbecsülnöm, hogy ma is van hol fürdenem. Igaz, hogy majdnem 10x annyit fizettem érte, mint máshol, de megérte. Ez pedig az extra szupertitkos info: a cenote mögötti cabanáknál van egy medence. Véletlenül ide tévedtünk, és ha már így hozta az élet megpihentünk itt egy kicsit.

Nyilván próbáltam viccesre fogni egy nagyon is komoly jelenséget, ami az utazásnak az esszenciáját veszi el számomra és amiben csak a külsőségek számítanak (olyan képet csinálok ami jól mutat Instagramon, nem pedig olyat amin épp életszerű vagyok). Szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy nem szabad mindent elhinni amit az interneten látunk. A szép fotók sokszor csalókák. A pillanatok megélése sokkal fontosabb egy utazás során. Nem bántam meg, hogy elmentem ide, de nem fogok átváltani a felkapott helyekre.

Ez pedig az a cenote, ahol legelőször jártunk. Cenote Choj Ha. Rajtunk kívül nem volt senki. Igaz, színpad sem volt.