Átbiciklizni Vietnámot – őrültség és kaland!
Egy kreatívabb napomon arra gondoltam, hogy milyen őrültség lenne átbiciklizni Vietnámon.
Ez még novemberben jutott eszembe, épp Kínában jártam és bámultam kifelé az ablakon. Aztán teltek a hetek és meggyőztem magam arról, hogy inkább átmotorozom én ezt a Vietnámot. Úgysem bírnám a biciklit, meg körülményes, szóval tudjátok.
A szokásos.
Mint a régi életemben.
De hál istennek az Élet teljes mellszélességgel támogat. Nem hagyja, hogy a kalandok mellett csak úgy elmenjek és folyton jeleket küld, hogy igenis másszak ki a komfort zónámból újra és újra, mert csak így van értelme élni.
Az új életemben.
Szóval a biciklis ötlet már rég feledésbe merült, amikor megérkeztem Saigonba és beköltöztem a negyedik emeleti hostel szobámba, ahol egy diszkó felett laktam pár napig. Tim, a holland fiú épp könyvet olvasott a teraszon. Tim szeplős volt, az egész testét veres pettyek borították, és mosolygott. Egyfolytában. Pár szót váltottunk csak, de ez alatt a pár szó alatt valahogy megemlítettem neki, hogy majd átmotorozom Vietnámot, ha a kultúrsokkot kihevertem és végre magamhoz térek. Erre Tim csak annyit mondott, hogy lakik itt a szobában egy angol srác aki ugyanezt akarja csinálni, csak biciklivel és épp társat keres a vállalkozásához. Szóval good luck!
Ezt jelnek vettem és elkezdtem töpizni ezen.
Timet ezután nem láttam. Kiderült, hogy aznap, amikor találkoztunk, már kicsekkolt, csak visszajött egy picit olvasgatni a teraszra.
Amikor ezeket a sorokat írom azon gondolkozom, hogy tényleg ott volt e, tényleg valós alak volt e ez a Tim. Végülis mindegy.
Szóval bicikli.
Az angol srácot Geoff-nek hívják, hamar össze is barátkoztunk és elkezdtünk tanácskozni, hogy hogy kellene ezt az egészet csinálni.
Közben megtudtuk, hogy Derrick hamarosan érkezik Saigonba és csatlakozni szeretne a csapatunkhoz. Derrick és Geoff Koh Tao szigetén találkoztak Thaiföldön pár hónapja és nagyon megszerették egymást.
Most így állunk. Pár nap, és indulunk.
A terv az, hogy
ÁTBICIKLIZZÜK VIETNÁMOT!
Pontosabban a Saigon-Hanoi útvonalat.
Szorítsatok nekem, hogy le bírjam tekerni azt a cirka 1600 kilométert…
Ez még novemberben jutott eszembe, épp Kínában jártam és bámultam kifelé az ablakon. Aztán teltek a hetek és meggyőztem magam arról, hogy inkább átmotorozom én ezt a Vietnámot. Úgysem bírnám a biciklit, meg körülményes, szóval tudjátok.
A szokásos.
Mint a régi életemben.
De hál istennek az Élet teljes mellszélességgel támogat. Nem hagyja, hogy a kalandok mellett csak úgy elmenjek és folyton jeleket küld, hogy igenis másszak ki a komfort zónámból újra és újra, mert csak így van értelme élni.
Az új életemben.
Szóval a biciklis ötlet már rég feledésbe merült, amikor megérkeztem Saigonba és beköltöztem a negyedik emeleti hostel szobámba, ahol egy diszkó felett laktam pár napig. Tim, a holland fiú épp könyvet olvasott a teraszon. Tim szeplős volt, az egész testét veres pettyek borították, és mosolygott. Egyfolytában. Pár szót váltottunk csak, de ez alatt a pár szó alatt valahogy megemlítettem neki, hogy majd átmotorozom Vietnámot, ha a kultúrsokkot kihevertem és végre magamhoz térek. Erre Tim csak annyit mondott, hogy lakik itt a szobában egy angol srác aki ugyanezt akarja csinálni, csak biciklivel és épp társat keres a vállalkozásához. Szóval good luck!
Ezt jelnek vettem és elkezdtem töpizni ezen.
Timet ezután nem láttam. Kiderült, hogy aznap, amikor találkoztunk, már kicsekkolt, csak visszajött egy picit olvasgatni a teraszra.
Amikor ezeket a sorokat írom azon gondolkozom, hogy tényleg ott volt e, tényleg valós alak volt e ez a Tim. Végülis mindegy.
Szóval bicikli.
Az angol srácot Geoff-nek hívják, hamar össze is barátkoztunk és elkezdtünk tanácskozni, hogy hogy kellene ezt az egészet csinálni.
Közben megtudtuk, hogy Derrick hamarosan érkezik Saigonba és csatlakozni szeretne a csapatunkhoz. Derrick és Geoff Koh Tao szigetén találkoztak Thaiföldön pár hónapja és nagyon megszerették egymást.
Most így állunk. Pár nap, és indulunk.
A terv az, hogy
ÁTBICIKLIZZÜK VIETNÁMOT!
Pontosabban a Saigon-Hanoi útvonalat.
Szorítsatok nekem, hogy le bírjam tekerni azt a cirka 1600 kilométert…
Vélemény, hozzászólás?