5 legnehezebb dolog az utazás során

Az utazás során sok nehézséggel szembesül az ember. Ezek lehetnek szervezési nehézségek, kulturális különbségből fakadók, vagy lényegében bármi. Hiszen ami nekem könnyű, neked lehet, hogy nehézséget okoz. Vagy fordítva. Összegyűjtöttem a számomra jelenleg 5 legnagyobb nehézséget okozó dolgot, amelyekkel szembesülök szinte nap mint nap.

Nem venni ajándékot

Megszoktam, hogy ha elutazom valahova vásárolok egy-két apróságot a számomra fontosaknak. Ezek nem értékes dolgok, számunkra hihetetlenül olcsó apróságok. Amikor betérek egy piacra, vagy meglátok az utcai árusnál egy ilyen apróságot, amiről eszembe jut valaki otthon, nagyon nehéz megálljt parancsolni és nem megvenni azt a tárgyat. Hiszen cipelni felesleges, mert a követlező országban meglátok majd még egyet, aztán még egyet. Az ajándék hazapostázásának éppen a személytelensége miatt nem vagyok híve, így kitaláltam, hogy képeslapot küldök a barátaimnak vagy a családomnak. És magamnak is. Minden országból. Az “üdvözletem küldöm xy országból” szöveg helyett üzenetet közvetítő idézetet vagy fontos érzelmeket írok rájuk. 

Elbúcsúzni másoktól

Meg lehet szeretni valakit 1-2 napos ismeretség után nagyon is. Hostelben, utcán, buszon, hajón, étteremben, tengerparton, bárhol új barátokra lehet szert tenni. Ha az élet is úgy akarja, idegen emberekkel kell osztozni szobán, ágyon, ételen, kalandokon. A közös érdeklődés, vagyis az utazás eleve adott, a többi nem számít. Van itt mindenféle ember. Egyetemisták épp szüneten, vezérigazgatók, főállású utazók, helyiek, akik épp szabadságukat töltik, nyugdíjasok és még sorolhatnám. Itt nem számít kinek milyen végzettsége van, honnan jött és hova megy, csak az számít, hogy épp itt van. És együtt éljük át a legőrültebb kalandokat. Az a pár óra vagy pár nap, esetleg 1-2 hét, amelyet együtt töltünk mély nyomot hagy, amikor valamelyikünk tovább áll. Ezt még tanulom. Nem könnyű. 

Felesleges dolgokat elhagyni

Még mindig nehezen válok meg dolgoktól, de folyamatosan tanulom és gyakorolom. Hiszen az elmúlt évem lényegében erről szólt. Az út során óhatatlanul felhalmozódnak felesleges tárgyak, amelyeket az ember csak cipel, mert nehezen válik meg tőle. Igyekszem ezektől a tárgyaktól folyamatosan megszabadulni, de legkésőbb olyan alkalmakkor, amikor egyik országból a másikba megyek, csinálok egy nagyobb pakolást. És ott hagyom, odaadom, elcserélem. 

Elektronikai kütyük cipelése, drótok

Mivel csodálatosabbnál csodálatosabb helyeken járok, kalandos élményekben van részem, óhatatlanul rögzíteni akarok mindent. Emiatt beszereztem vízalatti fényképezőgépet, Gopro kamerát, normál fényképezőgépet. Ezen kívül nagyon hasznos ha van powerbank (egy olyan kütyü, amivel usb-n keresztül bármilyen elektronikai kütyü feltölthető, ha civilizációtól távoli helyeken járok), pendriveok, amire azt a sok képet és videót elmentem, mp3 lejátszó, telefon, Macbook. Ezeket nemcsak cipelni nehéz, hanem az összes tartozékaikat is nyilvántartani. Sok drót, memóriakártya, ilyen olyan apró kiegészítő súlya és térfogata összeadódik. Ezeket a dolgokat nem szívesen cipelem a nagy hátizsákban, így a napi hátizsákom súlya picit megnövekedett.

Megszokni, hogy mindig ragad a kezed és kócos a hajad

Alapvetően trópusi helyeken utazom. 1-2 ország kivételével ezekben az országokban a páratartalom igen magas. Ennek következtében a hajam mennyisége a duplájára nőtt, legalábbis érzetre. A sós tengervíztől pedig folyton ragacsos, de mégis valahogy kellemes tapintású. Folyamatosan összegubancolódik, így 2-3 hetente fésülöm csak. Szintén a tengervíztől és a páratartalomtól, meg a sok portól, kosztól, a kezem is folyton ragad. Hiába mosom meg csapvízzel bárhol, nem lesz jobb attól sem. Nem tudom mit lehet ezzel kezdeni, ha valakinek van ötlete, szeretném megkérni, hogy ne hallgassa el.