Hova vezetett minket, hogy beázott az autónk?

Palenque városát már két napja magunk mögött hagytuk, de túl messzire még nem kerültünk. Ez a lassú utazással jár, nem sietünk sehova. Azonban a nem sietésnek olykor nem várt, késleltető körülményei vannak. A Las Golondrinas nevű vízesésnél töltöttük az éjszakát, ahol nagy eső esett az éjjel. Hajnali 2 órakor arra lettem figyelmes, hogy beázik az autó a hátsó ajtó mentén. Megtapogattam a belső kárpitot, ami nehéz volt és nedves, és ahogy az ujjammal hozzáértem egyre erősebben kezdett csöpögni. Ez megint egy nem várt helyzet. Távol a főúttól, rossz és kátyúkkal teli úton jöttünk ide, így szinte lehetetlen, hogy bárhova is elinduljunk az éjszaka közepén, sötétben, utcai világítás hiányában. Mexikóban egyébként is nagyon fontosnak tartottam betartani azt a szabályt, hogy éjszaka, sötétben ne legyünk az úton.

Ábel felvette az esőkabátot és kiment megnézni mi a helyzet. A beázást úgy oldottuk meg ideiglenesen, hogy átállt az autóval egy olyan helyre, ahol úgy ítéltük meg, hogy kevésbé zuhog ránk az eső, majd egy nagy méretű zacskót terített az autó tetejére a hátsó ajtó fölé és nehezéket tett rá, hogy a szél ne fújja le. Bent pedig egy lavórt tettem az ágy végébe, így vártuk a reggelt.

Csodás, napsütéses reggelre ébredtünk, a beázás nem lett rosszabb, úgy tűnik a zacskóval sikerült valamennyire felfogni. Megnéztük ezt az elképesztő vízesést, aminek a parkolójában töltöttük az éjszakát. Az éjszakai eső miatt nagy volt a sár és a vizet is arany barnára festette. Olyan volt, mintha tejkaramella folyna benne.

Legalább két órát sétálgattunk a fapallókon, ami jól ki volt építve és az egész környezet is elképesztően gyönyörű.

A vízesés után megnéztük a térképet alaposabban, és eldöntöttük, hogy a közeli faluba indulunk ebédelni és autószerelőt keresni, aki segít megjavítani a tetőt. Mivel nem tudjuk mikor milyen lehet az időjárás és a szabad ég alatt szoktunk aludni, így addig nem indulunk tovább, amíg a tető beázik.

Ahogy beindítottuk az autót, már tudtuk, hogy egyhamar nem indulunk tovább innen, hiszen a kocsi kereke beragadt a sárba és csak pörgött maga alatt. Ekkor már délután 2 óra volt. Kb 4 óránk maradt sötétedésig.

Ábel először faágakkal próbálkozott, berakta a kerék alá, de ez nem sokat ért. Egyszer csak megpillantott egy kupac sódert, és elkezdtük lapátolni a kerék alá. Ez bevált. Pár métert tudtunk is előrébb haladni, majd újra beragadt. Így folytattuk a lapátolást, addig, amíg nem sikerült kimenteni az autót így a sárból. 

Nueva palestina

Így hívták a kis falut, ami itt volt a közelben. Szép lassan közelítettünk, hatalmas lyukakon, kátyúkon keresztül. A főútról kb 8 kilométerre levő települést 40 perc alatt lehetett megtenni a rossz körülmények miatt. Ahogy értünk be szép lassan a városba, úgy mutatta meg magát és rajzolódott ki előttünk és tetszett meg egyre jobban.

Mint Mexikóban szinte mindenhol, itt is a színes házak, autók tűntek fel leghamarabb. Az emberek néztek, bámultak minket, olyan érzésem volt, hogy nem túl gyakran tér be ide külföldi. Már nagyon éhesek voltunk, így ebédet kerestünk legelőször. Az ilyen helyeken aztán el lehet kezdeni kérdezősködni, hogy merre találunk autószerelőt, vagy mik a kilátások egyáltalán ebben a faluban.

Az már világossá vált, hogy az éjszakát itt kell töltenünk, és olyan helyet kellett keresnünk, ami fedett, hogy az autóval beállhassunk alá, hogy egy újabb eső esetén ne ázzunk be. Közben szépen lassan száradt már ki az autó belseje. Ahogy szépen lassan bejártuk a falut, megláttuk a helyi templomot. Az udvarán egy oszlopokon álló kis építmény állt, ami tökéletesnek tűnt számunkra, így el is döntöttük, hogy itt fogjuk megkérdezni, hogy alhatunk-e alatta.

Épp szertartás volt bent, megvártuk, majd megkerestük az atyát. Mosolyogva, készségesen fogadott bennünket, és tárt karokkal fogadtak. Meg is beszéltük hány órára érjünk vissza, így el tudtunk menni zöldségeshez és boltba, hogy vacsorának valót szerezzünk. Gondoltuk 1-2 sört is veszünk, ami eddig sehol sem okozott problémát, azonban minden jel arra mutatott, hogy ebben a faluban ez tiltott. A városban sehol sem árultak sört a boltban. Egy cipős boltnál az eladó bácsi beszélt angolul (7 évig Kaliforniában dolgozott, abból építette meg az itteni házát és a boltját), és ő segített a sör vásárlásban, ami az alábbiak szerint zajlott: az utcán leszólított egy hölgyet, aki intett Ábelnek, hogy kövesse őt. Elsétáltak egy közeli házig, ahol a zárt ajtón bekopogtak, az ajtón volt egy kis ablak, amin kinézett valaki, és ott adta ki a sört. 

Bevásárolva, jól lakva mentünk vissza a templom udvarába a megbeszélt időpontra.

Én úgy képzeltem ezt az itt éjszakázást, hogy majd este nyolckor bezárják a kaput és mi itt csendben, nyugodtan alszunk, nem zavar senki.

A legnagyobb megdöbbenésünkre azonban a terepet, ahova előzetesen megbeszéltük, hogy majd az autónkkal beállunk, épp lelocsolták tűzoltóslaggal és egy csoport nő, pedig seprűkkel sepregette a vizet. Amikor ezzel megvoltak, az egész udvaron folytatták a takarítást. Miközben figyeltük, hogy mi történik és visszautasították, hogy segítsünk, az atya felesége nem győzött minket fényképezni. Látszólag nagyon örült nekünk. Egyre gyanúsabb lett ez a nagy készülődés, egyre több autó érkezett, székeket hoztak és zenészek is érkeztek. Rövid idő leforgása alatt berendezték az egész udvart a tető alatt (a mi helyünkön) és ekkor derült ki, hogy holnap valami nagy ünnepség lesz, amire ma már előkészülnek, és a berendezett széksorok között kihagyták az autónk helyét, és mutatták, hogy az a helyünk, álljunk csak be bátran. 

Este 11-ig tartott a próba, annyira hangos volt a zene és a beállítások, hangolások, hogy ahogy bent ültem az autóban, az ablakok csak úgy rezegtek, dübörögtek. Csend és nyugalom hiányában így sem tartott tovább tíz percnél az esti altatás, a gyerekünket látszólag nem zavarta ez a körülmény.

Ahogy a fejem lehajtottam ebben a szürreális környezetben, miközben arra készültem, hogy elmondjam mennyire hálás vagyok azért, hogy ma este nem kell amiatt aggódni, hogy beázunk-e vagy sem azon töprengtem, hogy az atyának eszébe sem jutott megemlíteni, hogy ma este itt ez történik majd, eszébe sem jutott, hogy emiatt azt mondja hogy nem alkalmas hogy itt aludjunk, hogy befogadjanak minket. Ennek ellenére szeretettel fogadtak.

Az emberek szeretetét és határtalan kedvességét már nem először érzem itt Chiapasban.