16 gondolat az elmúlt 10 évből

Amikor leülök, hogy leírjam az évértékelő gondolataimat, rá kell vennem magam, hogy szembenézzek azokkal a tervekkel, álmokkal, célokkal, vágyakkal, amit kitűztem magam elé. Senkinek nem tartozom magyarázattal, nem lesz következménye, ha valami másképp sült el, mégis, esélyt adok magamnak arra, hogy átgondoljam hogyan tovább. Ez egyfajta tudatosság részemről az elmúlt években amit elkezdtem beépíteni az életembe. 

Átértékelem a kapcsolataimat, a lehetőségeimet, helyzeteimet amikkel szembe kellett néznem és a döntéseimet amelyeket meg kellett hoznom.

Átgondolom mit tettem magamért, azért hogy egészségesebb, és jobb ember legyek, mit tettem másokért és milyen nyomot hagytam magam után ebben az évben.

Ha végeztem a személyes ügyekkel, rátérek a gazdasági részre.

A pénzügyeimet átnézve látom, és újraértékelem hogy mi az ami bevételt hozott, mi az ami nem de annyira szeretem csinálni hogy akár ingyen is megéri, és mi az amire nem számítottam és anyagiakban gazdagított. 

A munkával ugyanígy járok el. Mi volt az évben az, amit szerettem csinálni és mi volt az, amire kényszerítettem magam, mert elvállaltam de úgy érzem bárcsak ne tettem volna.

Ennek alapján már tudatosabban mondok nemet felkérésekre a jövő évben vagy tudatosabban keresek más jellegű feladatot.

Idén októberben volt 10 éve annak, hogy változtattam az életemen, így most nemcsak az évemet gondoltam át, hanem az elmúlt 10 évet is végigpörgettem.

10 éve hoztam egy döntést, ami teljesen más irányba sodorta az életemet, mint azt valaha elképzeltem. Eladtam a banki hitellel terhelt budapesti lakásom, felmondtam a munkahelyem azért, hogy kipróbálhassam milyen úgy utazni, hogy van időm. Hogy milyen az, amikor nem kell hazajönnöm két hét nyaralás után, hogy addig lehetek egy helyen, amíg nekem jól esik.

Az az utazás azóta is tart. Időközben kicsit átalakult, mert családot alapítottam és Indonéziába költöztem, ahol most is élek.

Már egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy irodában dolgozzak, pedig korábban csak ez a verzió lebegett a szemem előtt. Karrier, ranglétra, év végi bónusz… Ezek adtak értelmet az életemnek sokáig, ehelyett most a trópusokon élek, rajtam múlik mennyit keresek, én osztom be mit dolgozok és mennyit. Senki nem mondja meg mi a feladatom.

Ez a SZABADSÁG nagy felelősséggel jár, kevésbé biztonságos (bár a biztonságról is egészen más elképzelésem van, de erről majd egy másik posztban), nehezebb, de mégis: közben érzem, hogy ÉLEK. 

10 éve, amikor a munkába járás rutinja uralta a mindennapjaimat és mások elvárásainak kellett megfelelnem az volt a legnagyobb félelmem, hogy elmegy mellettem az életem, anélkül hogy élném. A munkahelyem rendelkezett a szabadnapjaim számával, és az a kevés idő, amit én osztottam be, nem volt elég, hogy azt csinálhassam amit szeretnék.

Tudom, hogy nem mindenki teheti meg, hogy felmondjon és elmenjen világgá, nem is ezt szeretném a fenti sorokkal inspirálni az emberekben, Inkább azt, hogy ha nagyon szeretnénk valamit, akkor meg tudjuk teremteni a lehetőséget az életünkben ahhoz, hogy elkezdjük megvalósítani. És ez az idő most van, nem holnap. Nem érdemes várni a jobb alkalomra vagy egy személyre akiről azt hisszük, majd segít nekünk ebben. 

Összeszedtem azokat a legfontosabb gondolatokat, amelyeket az elmúlt években saját bőrömön megtanultam:

A magamba vetett hitem a legerősebb

Az, hogy mit szeretnék, hogy szeretném, és mi jó nekem, mi tesz boldoggá, azt rajtam kívül senki nem tudja.  Megtanultam hallgatni a megérzéseimre és bízni abban, hogy amit szeretnék megvalósítani, elérni, az jó és másokat is gyarapít. 

“Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte!” – Teréz anya

A problémák megoldódnak magától, ha vársz egy kicsit

A hétköznapi gondjaim előbb utóbb magától megoldódnak. Felesleges idegeskedni rajta és azzal időt tölteni, hogy mi fog történni. Ha adok neki egy kis időt és tudom pihentetni 1-2 napig, nem sürgetem, akkor meg fog oldódni. 

„A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk: hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel – csak röviden, emlékeztető szavakban. Egy hónap múltán aztán végignézik a listát, és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja, felháborítja őket, és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra. Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember, hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát. Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával már semmi jelentőségük sincs. Ilyenformán idővel kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok.” 

Popper Péter

Kellenek célok és kellenek álmok

Cél nélkül az ember csak sodródik a világban. Fontos, hogy legyen egy irány, hogy honnan, hova szeretnél eljutni, és azért mit kell tenned és mi az amit meg is teszel. Soha ne hagyd, hogy bárki lebeszéljen a terveidről, álmaidról, letérítsen az utadról. Kell, hogy értelmet adjon valami az életednek, hogy ne csak tengődj napról napra. Ha van egy cél, amit szeretnél megvalósítani, akkor könnyebben felismered a jeleket, amelyeket feléd sodor az élet, és segítenek a megvalósításban.

2015-ben, amikor Raja Ampaton sátraztam és álmodoztam a tengerparton, azt képzeltem magam elé, hogy én annyit lehetek majd egyszer ezen a helyen, amennyit csak szeretnék. Ma már ez a munkám, a szenvedélyem és a hobbim egyben.

Ülj le a szobádban és gondolj az áloméletedre. Mi az örömforrásod? Mi tenne boldoggá? Mit csinálnál igazán, ha a pénz nem számítana? Valóban a társadalom elismerése a fontos számodra? Miért van szükséged mások megerősítésére?  

Az idő a legnagyobb kincs

A nap végén mindenkinek ugyanannyi ideje van, mindenkinek 1440 perc jut naponta, nem több. Hiába valaki a világ leggazdagabb embere pénzügyét tekintve, ideje ugyanannyi van mint a legszegényebb koldusnak az utcán. Az időt nem lehet kölcsönkérni, nem lehet törleszteni, nem lehet visszaszerezni, ha elveszett.

Ezért nem mindegy kinek adod a drága perceidet, hiszen akinek egyszer odaadtad, örökre magával viszi. 

“Egy nap 1440 percből áll. Te döntöd el, hogy mit kezdesz vele, mire fordítod a drága perceket. Gondolj arra, mintha 1440 forintod lenne minden nap, amit arra költesz, amire szeretnéd. Azonban ha nem költöd el, nem teheted félre, hanem éjfélkor lenullázódik és amit nem használtál fel belőle, elveszik. Ebben az esetben nem marad semmi megtakarítás. Az elszalasztott pillanatok, percek, órák is ilyenek. Nem jönnek vissza újra. Mert sohasem a napokra emlékezünk, hanem pillanatokra, érzésekre. A legfontosabb dolgokra.” – részlet az 1440 perc című könyvemből

A barátságok nem tartanak örökké

Meg kell becsülni azokat, akik itt vannak most veled és fontos vagy nekik, időt töltenek veled. Úgy képzelem ezt mint egy vonatot ahol én a végállomásig utazom, de vannak, akik csak néhány állomás erejéig szállnak fel és jönnek velem, aztán leszállnak.

Voltak, akik eltűntek, lemorzsolódtak, leszálltak életem vonatáról az elmúlt években. Kezdetben ezeket nagyon nehezen viseltem, nem tudtam, hogy dolgozzam fel, fájt a veszteségük, nagyon közeli barátok is voltak köztük, életem akkori pontjain úgy éreztem ők a legfontosabbak nekem.

Csalódás, düh és szomorúság egyszerre öntötte el a szívemet sok éven át. De így visszanézve azt látom, hogy mindegyikük csak addig volt jelen az életemben, amíg megtanultam valamit tőlük. Egytől egyig tanítottak nekem valamit, majd eltűntek. 

És ami talán még fontosabb: az utazós élet újabb, nagyon fontos barátságokat hozott, amelyek még erősebbek és teljesen más alapokon épülnek, és ezekért nagyon hálás vagyok.

“Egy napon majd azok, akik nem hittek benned, mindenkinek arról fognak mesélni honnan ismernek téged.” Johnny Depp

Számít, hogy kikkel veszed körbe magad

A hozzád legközelebb álló 5 ember átlaga vagy. Valahol olvastam ezt a mondatot és gyakran jár a fejemben. 

Nem mindegy kivel élsz együtt, kivel osztod meg az érzéseidet, ki milyen tanácsokat ad, vagy milyen energiával tölt fel téged. Nem mindegy hogy valaki inspirál vagy folyamatosan negatív gondolatokat fogalmaz meg irányodban. 

Ez az online térre is igaz. Miért követsz valakit, ha idegesít? Ha nem akarod kikövetni, halkítsd le, rejtsd el. Év végén érdemes körbenézni magad körül és őszintén megvizsgálni, hogy ki milyen hatással van rád, és merni megnyomni az unfollow vagy a mute gombokat.  Számít a környezeted, vedd körbe magad olyan emberekkel, amilyenné válni szeretnél.

Minőség vs. mennyiség

Az emberek cselekedete többet elárul róluk, mint a szavaik. Az igaz barátok akkor is ott vannak veled, ha épp túlélsz. Nem az számít, hogy legyen sok barátod, hanem az, hogy minőségi, mély kapcsolataid legyenek, akikre lehet számítani és te is ott tudsz lenni ha nekik van rád szükségük. Ez nem lehet nagyon sok ember. Ha megvan, hogy kik ők, ne hanyagold el őket.

Ez a pont az életem minden területére igaz, a közösségi felületekre is. Ma már nem akarom hogy sokan kövessenek az oldalaimon. Nem ez számít. Akkoriban sem erre vágytam, csak úgy alakult. Inkább legyen a közösségemben kevesebb ember, de azok azért legyenek ott, mert valóban érdekli őket hogy mit csinálok. Már nem okoz gondot, hogy valakit letiltsak az online felületeimről, ha úgy ítélem meg, hogy a mentális egészségemre rossz hatással van. 

Vagy időd van, vagy pénzed

Az élet szinte minden területére igaz ez. Semmi sincs ingyen. Még akkor is ha azt gondoljuk, hogy de. Sokszor az időnkkel, figyelmünkkel fizetünk meg valamiért. A repjegy is sokszor a hosszú és több átszállásokkal olcsóbb, vagy fizethetünk valakinek információért ahelyett hogy időt töltenénk azzal, hogy mi bogarásszuk össze azokat az interneten. 

Nem mindegy kivel találkozol és nem mindegy mikor

Nem hiszek az ok nélküli találkozásokban, és az ok nélküli elválásokban sem. Biztos veled is történt már olyan, hogy gondoltál valakire és még aznap felhívott telefonon. Ilyenkor szoktuk azt mondani: „telepátia”. Valójában erre sokkal mélyebb magyarázatot adnak tudósok, pszichológusok. Gondolatainknak, érzéseinknek vagy ha úgy tetszik rezgéseinknek különös ereje van. Képesek vagyunk megteremteni szinte bármit: életkörülményeket, helyzeteket, tárgyakat magunk köré. 

Cooperation over Competition (versengés helyett összefogás)

Mindig is hittem az összefogás erejében, hogy együtt, erőinket összeadva erősebbek lehetünk, tovább juthatunk. Valamiért mégis olyan emberekkel hozott össze a sors, az utazásom kezdeti szakaszában főleg, akik versenytársat láttak bennem. Rosszul érintett ez a helyzet, hiszen én csak úgy akartam utazni hogy van időm, de mivel egyre többen kísérték minden nap online a kalandjaimat, átok és áldás is volt ez egyben.

„A legnagyobb börtön, amelyben élhetsz, az a gondolat, hogy mások mit gondolnak rólad.”  – David Icke

Mi a legrosszabb, ami történhet?

Az életem nehezebb szakaszaiban, vagy amikor hirtelen nehéz helyzetbe kerültem, a maradék erőmmel igyekeztem magamnak feltenni ezt a kérdést. Végig gondoltam a lehetséges történéseket és számba vettem mi a legrosszabb, ami történhet. Sokszor kiderült, hogy a legrosszabb ami történhet egyáltalán nem annyira rossz. Ez erőt adott ahhoz, hogy merjek megtenni egy lépést, amitől féltem. 

80|20

A szabály általánosságban vett lényege, hogy eredményed 80 százaléka elérhető a ráfordításaid 20 százalékával. Mondok néhány példát: 

A ruháid csupán 20 százalékát viseled az esetek 80 százalékában. A mobilodban levő telefonszámok 20 százaléka adja ki az összes hívásod 80 százalékát. Pénzügyi bevételek terén nézd át, hogy mely tevékenységed 20 százaléka hozza a bevételeid 80 százalékát vagy ha hirdeted a tevékenységedet akkor figyeld meg, hogy a hirdetések 20 százaléka eredményezi az üzletek 80 százalékát. Ha van napi to do listád, és azon 10 elvégzendő teendőd, nézd meg, hogy melyik az a kettő, amelyikkel a legnagyobb eredményt tudod elérni és az időd 80 százalékát erre a kettőre fordítsd. 

Tettek: ha szeretnél elérni valamit, akkor az energiád 80%-át a megvalósításra használd, és csak a többit a tervezésre. Nem baj, ha a végtermék nem száz százalékos, hiszen ezt rajtad kívül senki sem tudja.

Amióta tudatosan figyelek erre az arányra látom, hogy valóban így működik szinte minden.

Elég

Elég jó életem van. Elég jó emberek vesznek körül, elég egészséges vagyok és minden elég, amim van. Amikor becsukom a szemem és őszintén ki tudom mondani ezeket a szavakat, akkor elég boldognak érzem magam. Nem akarok már felhalmozni, gyűjtögetni. Néha nehéz az életben megálljt parancsolni és azt mondani, hogy elég. 

Hála

A hála egy olyan érzés, amely boldoggá tesz. Amikor esténként végigmegyek azokon a történéseken, amelyek aznap értek, mindig találok olyat, amiért hálás lehetek. Ezt hangosan ki is mondom. Ez a gyakorlat a pozitív érzéseket erősíti fel bennem, jobb hangulatban alszom el, és ez épül be a tudatomba is. A hála gyakorlása fontos. Nem szabad elfelejteni honnan jövünk, és nem szabad úgy venni a dolgokat, hogy nekünk jár valami. Minden amit kapunk az ajándék. Kezdve azzal, hogy élünk.

Hozzáállás

Senkinek nem könnyű az élete, mindenki más és más problémákkal küzd. Olyan feladatokat kapott az élettől, amivel ő tud csak megbírkózni. De rajtam áll a lehetőség, hogy az elém gördülő akadályokkal mit kezdek. Ha a problémát nem is, de a reakciómat tudom változtatni amit egy helyzetre válaszul adok.

Néha nagyon nehéz kilépni egy nehéz élethelyzetből: legyen az egy megromlott kapcsolat, egy csalódás, rossz társaság, megszokott, kényelmes élethelyzet. Nem mindent lehet megjavítani sajnos, de először meg kell próbálni. Egyet viszont tudok, ha látom magam kívülről, de nem tetszik amit látok és nem is teszek semmit, hogy jobb legyen az nem jó út. Nem akarok úgy élni hogy ezt kelljen mondani magamnak: “This is a sad way to live” (Szomorú ez az élet.)

Pénzügyi tudatosság

Megfizettem a tanulópénzt nem is egyszer. Volt, hogy pénzügyi tanácsadó vert át. A pénzhez való hozzáállás és tudatosság a pénzügyekben egy olyan tudás, amivel megkönnyíthetem az életem és megóvhatom az egészségem. Sokan tönkremennek abban, ha mindent feltesznek egy lapra és elveszítik. A pénzre úgy tekintek mint egy eszközre, ami segít elérni a céljaimat, és amit elő tudok teremteni munkával vagy kis szerencsével. A pénzügyi tudatosságot már pici korban meg kellene tanítani a gyerekeknek, hiszen manapság már olyan lehetőségek vannak, amivel meg lehet teremteni egy olyan anyagi biztonságot jelentő életet, ahol megmarad a szabadságunk abban a tekintetben hogy mi az amivel szívesen foglalkozunk és ezt meg is tehetjük.

***

Az elmúlt 10 évben nagyon sokat változtam, más ember lettem. Megtanultam, hogy másról ne mondjak soha rosszat, próbáljam az emberekben meglátni a jót, akkor is ha nehéz. Azt is megtanultam, hogy ha bármi baj van, de az egészségem nem érinti, akkor pótolható. Ha most becsuknám a szemem és kívánhatnék bármit, akkor azt kívánnám, hogy Indonéziában éljek, és minél több csodát láthassak ebben az országban.

Nem változtatnék semmin. Vagyis egy dolgon változtatnék csak: ha újrakezdhetném, hamarabb világgá mennék.

Nem vagyok más ember, mint te. Ugyanolyan egyszerű ember vagyok, mint bárki más. De egy napon úgy döntöttem, hogy másképp szeretnék élni. Felismertem a lehetőségeket és volt bátorságom választani azokat. Kívánom, hogy te is meg tudd tenni ezt, ha olyan élethelyzetbe kerülsz, hogy döntened kell, merre tovább.

Nagyon boldog Új Évet Kívánok!