2014 12 31

Mindig is ki akartam próbálni milyen nyáron szilveszterezni.
Kétezertizennégyben meg is tettem.

1 napja ismertem meg Eugenet, Lee-n keresztül. Lee a filippino barátnőm, Eugene pedig a vicces ukrán túravezető. Kalandtúrákat szervező cége van Malajziában, és épp El Nidoban van a jelenlegi csoportjával. Penangban él.

Az év utolsó napján egész nap esett, de legalább meleg volt. Előszőr ehhez a vízeséshez látogattunk el Eugene csoportjával. El Nidotól kb 15 kilométerre tesz ki a transportation és onnan még fél óra gyaloglás a dzsungelen keresztül, folyókon átgázolva.

Mivel úgyis csurom vizesek voltunk már a szakadó esőtől, mibajunklehet alapon gyorsan csobbantunk is egyet.

Ezután csuromvizesen mentünk tovább a barlanghoz. Ez a barlang elhagyatott, nem szednek belépőt, nincsenek túristák sem. Szóval tökéletes. No meg tele van denevérrel. Körbenéztünk, felmásztunk, aztán hazamentünk.

El Nidoba visszaérve sok buli közül válogathattunk. Többnyire szórakozóhelyek a tengerparton.

Éjfélkor tüzijátékok tömkelege lepte el a várost. Már fájt a nyakam a felfelé nézéstől.

Az utcákon trombitáló gyerekek, vagy a petárdacsokrok emlékeztettek az otthoni hangulatra, de a tengerparti fények, a tenger zúgása és amikor a lábam megérintette a meleg habokat rögtön eszembe jutott, hogy máshol vagyok. Pontosabban valahol a világ végén.

Mindig azt hittem, hogy szilveszterkor bulizni kell, táncolni, őrülten átmulatni az éjszakát.

Ehelyett a vízben ácsorogtam fogalmam sincs milyen hosszú időn keresztül, hátam mögött szólt a reggae, hallgattam és néztem a hullámokat és átgondoltam mi történt velem az elmúlt évben. Hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy itt lehetek. Majd visszamentem a többiekhez, akik már vártak rám.

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

s

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labo.

No products in the cart.