Szülésnap

A születésnapunk általában egy örömteli nap minden évben. Pici korunktól kezdve várjuk, ünnepeljük. De én sosem gondoltam bele abba, hogy a születésnapom igazából két embernek is nagyon fontos nap az életében: az enyémben, mert megszülettem és az édesanyáméban, mert megszült.

Amióta anya vagyok, és már nemcsak születésnapom, de szülésnapom is van, ez utóbbi inkább fájdalmas, mint örömteli. Nemcsak azért nem írtam erről eddig, mert még fáj, hanem azért is, mert egyelőre nem érzem hol van a magánélet határa amivel a családomat szeretném óvni, és hol az, ami a személyes blogomba még belefér.

Azonban úgy érzem írnom kell erről, mert nagyon kevés szó esik a szülések kevésbé napos oldaláról. És azért is, mert ez terápia nekem.

Aki régóta olvassa a bejegyzéseimet, az ismer, tudja, hogy milyen értékrendek szerint próbálom élni az életem, vagy az utazásaim során mi az amit keresek. A szülésemet is elképzeltem úgy, ahogy a családomban példát láttam erre, gyengéd szülést terveztem, minimális beavatkozással, úgy, hogy békén hagynak és a gyermekem is a legháborítatlanabb módon jöhet a világra. Az első elképzelés az volt, hogy Balin szülök, egy Ubud közelében levő otthonban, amit a világhírű bába, Robin Lim alapított. Majd amikor kiderült, hogy ez milyen bonyolult bürökratikus intézkedésekkel, papírmunkával, adminisztrációval járt volna és olyan nehézségekkel, amelyet frissen szült kismamaként nem vállaltam volna be egy pici babával akkor úgy döntöttünk itthon fog megtörténni. Haza is jöttünk, és az volt a terv, hogy kiélvezzük még a nyarat, hiszen október elejére vártuk a kislányunkat. Az élet azonban másképp tervezte. Kétszeres vérátömlesztés után júliusban sürgősségi császármetszéssel, életmentő műtéttel megszületett első gyermekem.

Koraszülötten, másfél kilogrammnál kevesebb súllyal jött a világra, én pedig ahelyett, hogy a szülés első perceiben a karomban tartottam volna és könnyes szemmel kis kezecskéit fogva csak gyönyörködtem volna benne, az intenzív osztályon feküdtem szinte önkívületi állapotban és egy teljes napig nem is láthattam. Itt szakadt meg életemben először a szívem. 

Két év telt el azóta. 

Két év kellett ahhoz, hogy el tudjam fogadni azt a tényt, hogy ha nem műtenek meg, elvérzek, és ő is. 

Két év gyász, belső küzdelem és marcangolás hogy miért én, miért velem, miért így… 

Egy veszteséget éppen átélő anya nem tud mit kezdeni ezekkel a mondatokkal hogy “Dehát örülj neki hogy nem lett nagyobb baj.” “Dehát életben vagytok és egészséges.” “Dehát sokkal nagyobb baj is lehetett volna…” Ezt azért írom le, hogy tudjátok, hogy ilyet soha ne mondjatok egy anyának, akinek nem lehetett harmadik trimesztere, aki nem “volt jelen” a gyermeke születésénél, mert altatták, aki nem hallotta felsírni a gyermekét mert altatták, aki nem élhette át a szülés fájdalmát, örömét. NEM! Nem akarom ezeket a mondatokat többször hallani!
Ne értsetek félre, nagyon hálás vagyok, azért mert egészséges a gyermekem, és tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nagyobb baj is lehetett volna. De attól az én gyászom, hiányom, veszteségem ott van. Nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni egy “dehát”-tal… 

Két év kellett ahhoz, hogy szembe merjek nézni a történtekkel. Hogy megnézzem a hegem a tükörben, hogy elfogadjam, hogy a testem része, hogy visszamenjek a kórházba és feltegyem a kérdéseimet az orvosoknak és elmondjam hogy dühös vagyok.

A dühöm az leginkább a kórházi bánásmódra irányul, a tájékoztatás hiányára, arra, hogy fontos információk nem jutottak el hozzám időben. Két év után érzem azt először, hogy mérhetetlenül hálás vagyok hogy újabb lehetőséget kaptam az élettől mostmár nemcsak arra, hogy élhessek, hanem arra is hogy a kislányomat is láthassam felcseperedni. Az elmúlt hónapokban sokat foglalkoztam a szülés témájával, különösen a császármetszéssel. Sokkal kevesebb jó élményt hallottam, mint rosszat. Sokszor előfordul, hogy valaki azért nem szülhet természetes úton, mert siettetik, indítják, elszámolják, szabadságra menne az orvos, túl nagy a gyerek, úgysem tudja megszülni stb… Olyan sok minden van bennem ezzel kapcsolatban. De a legfontosabb gondolatom az, hogy minden anya megérdemel egy boldog szülésnapot

Anyák, tudjátok hogy van választásotok, van hova menni, ha egyedül érzitek magatokat, ha nem tudjátok kinek elmondani ha fáj, és akkor is, ha nem úgy alakul mint ahogy szeretnétek. Merjetek segítséget kérni, ha szükséges!

Nekem nagyon sokat segített a Császárvonal közössége, van applikációjuk, vagy zárt Facebook csoportjuk és van a Hegmesék című könyvük is, ami megrendelhető. A KimeNŐ online 10 alkalmas csoportterápiája, ahol egy megértő, sorstárs közösségre tehettem szert. 

Köszönöm mindenkinek, aki segítette, segíti az utamat, hogy nekem is boldog lehessen a Szülésnapom.

1 Comment

  • Bozsó Edit

    Elgondolkodtam. Bizony nagyon jó, hogy megosztod a fájdalmad. Nekem minden szülés örömünnep volt – értsd fájt, és szenvedtem, a 3.-nál üvöltöttem a férjemnek, hogy a 4.-et te szülöd… De amint vége volt a fizikailag látványos szakasznak, nekem szép az egész.
    De amit te átéltél, ami évekig tartó gyászt hozott, azt sok asszony, sok orvos, akik kezei közt zajlik, el se tudja képzelni.
    Azt szoktam mondani a gyerekeimnek, barátoknak, hogy régen az asszonyok lementek mosni a patakba, kibeszélték, ha “rossz volt az ura”, elsírták egymásnak minden fájdalmukat. Tudták, hogy a másiknak se könnyű. És együttéreztek. Ma mi van? Mosógép. Minden háztartásban. Külön-külön. És a vele járó magány. Mert senkinek se tudjuk kimesélni, magunkból kibeszélni, senki se ért meg. Nincs hozzá társadalmilag elfogadott keret. Vidd a terhed a saját magányodban, max. a saját fajtád meghallgat.
    Csapda ez a modern világ, a “mindent megérdemelsz” lét.
    Én hálás vagyok, hogy olvashattam ezt tőled. Rettenetes testi-lelki kínokat éltél át. De az jó, hogy felemelted a fejed, megint talpon, vagy egyre inkább talpon állsz. Szívből kívánom, hogy így legyen! Simogasd azt a piciny leánykát, szagolgasd minél többet, mert mindjárt felnő. Nevessetek, csacsogjatok minél többet szabadon. Legyetek áldottak!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

s

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labo.

No products in the cart.