Kalandos buszút Langtangba

Megérkeztünk Syabrubesibe, ez a Langtang Nemzeti Park területén van. Innen indulunk holnap túrázni. Szállásunk is lett gyorsan 1 dollárért, cserébe itt kell vacsorázni meg reggelizni a szálláson. Általában errefelé így van.

Reggel 7-kor indult a busz Kathmanduból. Elvileg szuper express busz, mindenkinek helyjeggyel. A csomagokat pedig felteszik a busz tetejére. Jól hangzik mi? 

Ez itt így néz ki.

Azt tudni kell, hogy az utak erre annyira nem jók… Az út eleje zötykölődéssel telt, egész jól lehetett bírni gyomorral. Egy óra múlva megállt a busz egy kanyarban és mindenki kiszállt, mondván “urine time”. Fiúk balra lányok jobbra. Bokor sehol. Szóval elmentem a kanyar után az út szélére. Végülis naturalista életmód vagy mi. 

Utazásaim során a vécézéssel kapcsolatban egy dolgot már megtanultam. Ne akkor pisilj, ha kell, hanem akkor amikor lehet. Ha kell, ha nem, menj. Mert ki tudja mikor lesz rá lehetőséged megint. 

Vécé után már jöttek a hardcore-abb szakaszok. Kátyúk, földutak, kövek, keskeny, szerpentines utak a hegyoldalban, amin a busz nem is tudom hogy fért el. Többször volt olyan, hogy azt hittem az egyik kereke már a szakadékban van. 

Amikor épp elpilledtem volna, hogy szundikáljak egy kicsit, a busz tuti ráment valamire és kb 30 centire pattantam fel  az ülésemen. Voltak olyan szakaszok, amikor azt hittem meghalunk. Mert ezt így mégis hogy? Otthon sokszor apró kátyúkért panaszkodunk ha az úton van, de ehhez képest nagyon jó dolgunk van.

Végülis a 200 kilométert 7 óra alatt tettük meg, de egy hét múlva vissza is kell még menni.