Digitális nomádok – kinek való, kinek nem

Előfordul, hogy nekem szegeződik a kérdés, hogy én akkor most digitális nomád vagyok-e vagy sem, miből élek, miből finanszírozom az utazásaimat.

Ez utóbbira kitérek majd részletesen egy másik posztban, de először szeretnék tisztázni néhány dolgot azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent ez a divatos szóhasználat.

Mit jelent pontosan, hogy valaki digitális nomád?

Aki ezt az életmódot választja, annak magával kell vinnie a munkáját oda, ahol éppen tartózkodik. Nem kell egy irodába bejárnia, dolgozhat bárhol a világon, ahol van megfelelő internetkapcsolat.

Tulajdonképpen egy helyfüggetlen munkavégzés kevesebb kötöttséggel.

Honnan lesz a fizetés?

Sokan csinálják ezt úgy, hogy egyéni vállalkozásuk van és számláznak egy adott cégnek, de vannak, akiknek a munkáltatója nem bánja, hogy a beosztott egy tengerpartról dolgozik, így biztos bevételre is szert tehet. Mert ugye ha valaki vállalkozó, annak a bevétele is ingadozó. Vannak hónapok amikor lehet, hogy semmit nem keres, de vannak jól jövedelmező időszakok is.

Képzelet vs. valóság arról, hogy milyen utazás közben dolgozni

Apropó tengerpart. Az interneten divatos fotók, amelyek ezt az életmódot úgy mutatják be, hogy egy ember a laptopjával a tengerparton dolgozik koktélt szürcsölgetve, mind hazugság. Ez ugyanis nem kivitelezhető. A tengerpartra épeszű ember nem viszi a drága munkaeszközét. A szellő belefújja a billentyűzetbe a homokot, a napfénytől nem látni semmit a képernyőn, és ha bemész a sós tengervízbe nem tudsz úgy kijönni, hogy ne fogdosd össze a sós kezeddel és ne legyen maszatos. Ha egy asztalra teszed le, sokszor észrevétlenül hangyák mehetnek a belsejébe, ami tönkreteheti a gépet. Ezen kívül nem mindegy hol internetezik az ember. Ázsiában nehéz olyan kávézót találni, ahol stabil, megbízható internetkapcsolat van, amivel egy zoom meetingre is be lehet csatlakozni. Ha pedig ez a fontos, és egy úgy nevezett közösségi irodába kell befizetni, borsos napidíjra vagy havidíjra lehet számítani.

Milyen munkát lehet online végezni?

Manapság már egyre többféle szakma végezhető online. Ha te mégsem rendelkezel ilyennel, érdemes utána nézni, hogy kisebb befektetéssel és tanulással milyen szakmát sajátíthatsz el, ami ehhez az életmódhoz hozzásegít téged. Én 9 évig dolgoztam személyi asszisztensként, és miután felmondtam a multinál, ahol utoljára dolgoztam, vállaltam virtuális asszisztensi munkát egy digitális nomád srácnak, aki egy távoli országban élt, amíg én itthonról dolgoztam neki. A legnépszerűbb munka persze a jógaoktatás, nyelvoktatás, coach, IT szakemberek, marketingesek, de ismerek állatorvost és építészt is aki gyakran távolról dolgozik.

Cégalapítás és biztosítás

Ehhez az életmódhoz fontos átgondolni, hogy hol adózol. Itthon vagy-e vállalkozó, vagy egy másik országban alapítasz céget és annak mik a feltételei. Érdemes átgondolni, átszámolni hogy jársz jobban hosszú távon. Ezen kívül ott van a biztosítás kérdés is. Magyarországon, ha nem jelentkezel ki, akkor köteles vagy TB-t fizetni, akkor is ha utazol, ami kicsit több, mint 9000 Ft havonta. Ezen kívül a külföldi tartózkodáshoz utasbiztosításra lesz szükséged, de az itthoni utasbiztosítás feltétele, hogy legyen magyarországi TB-d. Ördögi kör, ugye? 

Én ezért is használom a SafetyWing nomád biztosítását, mert több előnyt is találtam a magyarországi biztosítókhoz képest. Egyrészt útközben is meg tudod kötni (az itthoni biztosításokat csak utazás előtt), másrészt 2 személy 10 év alatti kisgyermeket ingyen magad alá tudsz venni a biztosításodban, így egy ember áráért akár 3 embert is tudsz biztosítani. Az itthoni biztosítóknál a kiskorú gyermekre is kell fizetni, nem is keveset. Sajnos kellett már használnom az ügyfélszolgálatukat egy mexikói utazás alkalmával, akik nagyon segítőkészek és készségesek voltak.

Ezen a linken tudod megnézni, és könnyen kiszámolni, hogy megéri-e neked ez a fajta biztosítás.

Akkor most digitális nomád legyek, vagy ne?

Az utazásaim során nagyon sok digitális nomáddal találkoztam, és annak ellenére, hogy van olyan része a munkámnak amit online végezhetek és bárhonnan elvégezhetem, én nem tartom magam digitális nomádnak és nem is szeretnék az lenni. 

Számomra az, hogy utazás közben folyamatosan és rendszeresen dolgozzak, elképzelhetetlen. Amikor utazom, olyan mélyen és olyan közel szeretek a helyi kultúrához kapcsolódni, amennyire csak lehetséges. Ezeket a szoros kapcsolódásokat és megismeréseket megöli az, ha nekem határidőre le kell szállítanom egy anyagot, vagy be kell kapcsolódnom egy hívásba. Sokszor olyan helyeken tartózkodom, ahol internet kapcsolat is alig, vagy egyáltalán nem létezik. Emellett az időeltolódással járó folyamatos egyeztetés is nehezemre esik és azt is észrevettem, hogy ha a munkára kell koncentrálnom, nem tudok teljesen a jelenbe figyelni és a helyiekre összpontosítani. Azt vettem észre hogy a folyamatos munka, folyamatos plusz figyelmet kíván, amivel szétszóródok, elaprózódik a figyelmem és nehezebb utána egy dologra összpontosítani hosszan.

Számomra a digitális nomád életmód pont azt az esszenciát veszi el az utazásból, amiért utazom. Így ha muszáj dolgoznom, akkor megállok egy helyen és csak azt csinálom, olyankor nem utazom. Csak egyszerűen más helyen vagyok.

Ismerd önmagad és tudd mi a célod

Nagyon fontos tisztázni magadban azt, hogy ha digitális nomád szeretnél lenni, miért szeretnéd azt. Ne legyél az, csak azért mert sokan ezt csinálják, mert divatos, vagy mert azt hiszed csak így lehet utazni.

Van egy barátom, aki digitális nomádként éli az életét és vele beszélgettem a közelmúltban. Ő évekig utazott ezt az életmódot élve és ugyanúgy kiégett benne, mintha itthon dolgozott volna a mókuskerékben. Kiégett, csak másképp. A munkája egy idő után nem jelentett semmit számára, rengeteg helyen járt, és ezekből a helyekből látott is valamit meg nem is. A fent említett okoknál fogva hosszabb kiruccanásokat nem engedhetett meg magának, és a digitális nomád közösség részeként egy fancy, drága életmódot folytatott olyan távoli helyeken is, ahol egyébként tized annyiért is lehetne élni, ha kevesebb is elég lett volna. Ez a barátom így nyilatkozott: “Tönkretettem magam bizonyos értelemben: azáltal hogy ennyit utaztam és ilyen sok mindent láttam, már könnyen elunom magam szinte mindenhol, ami depresszióhoz, lehangoltsághoz vezet és gyorsan “be kell lőnöm” magam újra, ami azt jelenti, hogy megint új helyre kell utaznom, és addig vagyok ott amíg megint el nem unom magam és megyek tovább… Ez egy véget nem érő hajsza a saját életemben. Addig amíg a spórolt pénzemből éltem és oda mentem, ahol nem számított hogy milyen az internetkapcsolat, (volt hogy önkénteskedtem Afrikában), addig érdekes módon sokkal boldogabbnak éreztem magam, de alacsonyabb színvonalon is éltem.”

Nyilván ez egy sarkalatos példa, de pont azt támasztja alá, amit én magam is érzek ezzel kapcsolatban. 

Emellett azt is láttam, hogy ez a nemzetközi digitális nomád közösség egyénekből áll, fiatalok, vagy akár idősebbek is, akik egyedül utaznak, nincsen saját családjuk és nehezen létesítenek komoly, tartós kapcsolatot is. Vannak ugyan digitális nomád családok, de ők nem közösségekben élnek, legalábbis én nem úgy találkoztam velük.

Én arra bíztatok mindenkit, aki ezt az életmódot ki szeretné próbálni, hogy tegye, de ne adjon fel mindent, próbálja ki először csak kicsiben, rövid ideig és nézze meg, hogy neki való-e egyáltalán. Ne égessen fel maga mögött mindent azonnal. 

Meg kell tanulni nem keményebben, hanem okosabban dolgozni.