Az ajándék

Az ajándék

Picky-t sétáltatom a tengerparton. Sosem sétáltattam még kutyát a tengerparton azelőtt.

Gyönyörködöm a színekben, a tengerben, az égben, az emberekben. 

És mosolygok. 

Közben azon töpizek, hogy már megint hogy kerültem ide. 

Az elmúlt négy hónapban elég gyakran teszem fel magamnak ezt a kérdést.

Miközben mosolygok.

Balin vagyok, Amed faluban, annak is a kevésbé túristás részén. Saját szobám van, saját fürdőszobám. Meleg vizem nincsen, csak hideg, de ebben a párás melegben még jól is esik.

Egy holland Házinénivel, a kutyáival (hárman vannak) és a cicáival (négyen vannak) lakom együtt. Azért jöttem ide, hogy vigyázzak a házra, enni adjak az állatoknak és napi kétszer megsétáltassam a kutyákat. Mindezt ingyen, szállásért cserébe. A házban mindent használhatok, teljes jogú lakos vagyok.

Nézzük csak mi van itt. Van egy pici konyha, van egy pici fürdő, van egy szobám, van egy belső nappali és van egy udvari nappali, ezen kívül a függőágyak, és a Házinéni szobája saját fürdővel. Van egy mini tavacska Buddhával, amelyben egy teknős úszkál meg pár hal.

A Házinéni egyelőre itt lakik velem, de mindig elkószál valamerre, alig van a házban. Bármelyik pillanatban megszülethet az unokája, amikor is azonnal eltűnik majd pár napra, vagy hétre, én pedig őrizem a házat. 

Most ez a “munkám”. 

Legalábbis egy hónapig most ez lesz. 

Imádom az új munkám.

Becsukom a szemem és mosolygok.

A Házinéni szerzett nekem egy motrot, hogy tudjak közlekedni. 

A motorozásban az a legfélelmetesebb, hogy nagyon sok a pocsolya az úton, amiről nem lehet tudni, hogy mennyire mély vagy gödrös. Ugyanis Balin most esős évszak van. Ez annyit jelent, hogy mindennap esik az eső, sokszor villámlik és mennydörög is. Cserébe minden zöldben pompázik. De olyan zöldben, amilyet én még életemben nem láttam. A zöldnek is a legélénkebb változata. Én pedig nagyon szeretem hallgatni ahogy esik az eső. Ezt a függőágyból, vagy az udvari nappaliból teszem, miközben elfoglalom magam egy könyvvel, vagy csak úgy vagyok. 

És mosolygok.

Az emberek is mosolyognak, köszönnek, rettentő kedvesek. Annyira nehéz átszokni erre. Az utolsó két hét vietnámi tartózkodásom alatt szinte csak mogorva helyiekkel találkoztam, és mindig attól kellett félnem, hogy ki és hogyan akar átverni. Egyelőre nehéz átadni magam a másik végletnek, de menni fog.

A szúnyogokkal vigyázni kell errefelé, mert sok a dengue lázat terjesztő szúnyog. Szóval csak reménykedni tudok.

Mosolyogva.

Egy napja vagyok itt és máris beleszerettem. Nemcsak a szigetbe, hanem az életembe is, ha lehet még jobban mint eddig.

Hálás vagyok az életnek, hogy iderendelt és mérhetetlenül szerencsésnek érzem magam.

Egyébként említettem, hogy ma Telihold van?

Most már biztosan tudom, hogy minden Teliholdkor ajándékkal lep meg az Élet. 

2015. március. 5. Bali

Nem tehetek mást. Elfogadom és Mosolygok. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

s

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labo.

A kosár üres.