A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Miért jöttünk haza Indonéziából?

Amikor március elején elindultunk Indonéziába, még nem volt ekkora válsághelyzet. Rendesen lehetett repülni, Magyarországon még nem regisztráltak fertőzött esetet. Tudtuk, hogy Kínában van egy járvány ami már Olaszországban is felütötte a fejét, de még ekkor sem vettük igazán komolyan. Bécsből indultunk. Az ottani reptér kicsit üresebb volt, mint máskor, de ettől nagyobb változást nem vettünk észre az utazás során. Indulásunk előtt több orvossal is beszéltem a vírusról és annak hatásairól, kikértem a véleményüket az utazással kapcsolatban. Ezek után döntöttünk úgy, hogy visszautazunk Indonéziába.

img_5623.jpg

Amikor megérkeztünk, semmit nem lehetett észrevenni a járványról. A határon ki kellett tölteni egy papírt, amin beikszelgettük, hogy egészségesek vagyunk, de se hőkamera, se lázmérés, semmi nem volt. Balin a helyiek tudomást sem vettek a vírushelyzetről, mint ahogy Indonézia egésze sem ekkor még.
Az első napokban, amíg a jetlaget hevertük ki és küzdöttünk az alvás-nem alvás állapota között, fokozatosan romlott a helyzet, legalábbis Magyarországon, ekkor kezdtem figyelni az itthoni híreket, ugyanis Indonéziában még mindig nem történt semmi.

Már épp kezdtünk volna berendezkedni a hosszabb kinti létre, amikor kezdtek villámgyorsan felgyorsulni az események körülöttünk.

img_4525.jpg

Szinte egyik pillanatról a másikra rengeteg repülőjáratot töröltek, országok először csak korlátozták, majd sorra zárták be kapuikat a turisták elől. Egyik nap még arról szóltak a hírek, hogy Szingapúrba engedik a belépést külföldiek számára, de kötelező 14 nap karanténba vonulni és ehhez igazolt szállásfoglalással is rendelkezni kell, másnap pedig már tranzitálni sem lehetett az országon keresztül. Bezárt Malajzia, Szingapúr, Ausztrália, végül Kelet-Timor is.

img_8806_1.JPG

Ekkor már kezdett komolyra fordulni a helyzet az egész világon. A koronavírus pánik láz elérte Indonéziát is. Két hét telt el a megérkezésünk óta, amikor azon kellett gondolkodnunk, hogy maradjunk-e vagy menjünk haza. Tudtuk azt, hogy döntésünk alapvetően meghatározza az elkövetkezendő pár hónapunkat, vagyis ami mellett döntünk ott kell maradnunk akár fél évig is, de lehet hogy tovább. Nincs jó döntés ebben a helyzetben, de dönteni kell. Valószínű ha nem lenne egy kisgyermekünk, egy távoli szigetre utaztunk volna és ott vészeltük volna át ezt az időszakot, de van gyermekünk, így úgy döntöttünk az lesz a legjobb, ha Magyarországra utazunk.

img_4796.JPG
Miután Balira értünk egyik napról a másikra változtak meg a dolgok. Magyarországon egyre több szigorítás lépett életbe, Olaszországban egyre súlyosabb lett a helyzet, mindeközben Indonéziában mintha még nem történt volna semmi. Az interneten lehetett találni mindenféle “turistacsalogató” posztokat, miszerint Bali is safe, itt nincs koronavírus. Persze, a hivatalos adatok ezt mutatták, de valójában csak azért, mert nem végeztek teszteket, így ki sem derülhetett hogy mennyi fertőzött lehet valójában a szigeten. Egy brit nő halála volt az egyetlen koronavírusos hír, aki Balin ebbe halt bele ezekben a napokban, de állítólag más egészségügyi problémája is volt.

Azonban ha józan ésszel belegondol valaki, az országba való beutazást sokáig egyáltalán nem korlátozták, csak a kínaiak részéről, tehát kizárt dolog hogy ne legyen Balin fertőzött ember.

Egy idő után Indonézia is elkezdte komolyan venni a járványügyet. Mindamellett hogy ebben az országban a legmagasabb a halálozási arány a délkelet- ázsiai térségben, a kormány kéréseire fittyet hányva több ezres részvételű vallási összejöveteleket tartottak a helyiek. mind a muszlimok, mind a keresztények, kiváló táptalajt nyújtva ezzel a fertőzés gyors és megállíthatatlan terjedésének. A keresztények azzal védekeztek, hogy a résztvevőknek megmérték a lázát és volt a helyszínen kézfertőtlenítő.

Amikor először megfordult a fejünkben hogy lehet hogy haza kellene jönni, akkor már  jócskán korlátozottak voltak a hazajutási lehetőségek. Egyre bizonytalanabbnak éreztem a helyzetet és azt, hogy a járvány hosszútávon mit hozhat majd magával. Gazdasági, politikai, társadalmi és egészségügyi válságot biztosan. De hogy mindezek hogyan csapódnak le ebben a fejlődő országban, az kérdéses. Tudtam hogy Magyarországon sem lesz jobb a helyzet, de megnyugtatóbb volt az ország hozzáállása és az, hogy az emberek “engedelmesebbek” azon téren, hogy nem mennek sehova, hanem aki teheti az tényleg otthon marad. Mi ekkor már önkaranténba tettük magunkat, és csak a boltba jártunk ki, de a helyiek ugyanúgy élték mindennapjaikat, mint azelőtt. Az indonézeknek nehéz távolságot tartani egymástól. Ők sosem fogják megérteni, mi az a social distancing. Ők úgy születtek, hogy eleve egy közösségben nőttek fel, a család a rokonokkal mind együtt lakik és nem mennek egyedül sehova. Nekik az Isten fontosabb mint a járvány, ezért nehéz lesz őket rendre utasítani, hogy ne menjenek a mecsetbe, vagy ne tartsanak több száz fős ceremóniát. El sem tudom képzelni, hogy Indonéziában egy ilyen intézkedést hogy fognak betartatni.

img_5598.jpg

Miközben a nemzetközi helyzet egyre jobban fokozódott Balin is elfogytak a kézfertőtlenítők az összes boltban. Amikor a bankba mentem ügyet intézni megmérték a lázamat a bejáratnál és a biztonsági őr kezet fertőtleníttetett velem mielőtt a pénztárhoz mentem volna. Aki ezt nem tartotta be (volt egy külföldi turista aki elkezdett kiáltozni, hogy őt nem érdekli a “korona” és őt hagyják békén ő nem fog kezet fertőtleníteni), azt kirakták a bankból.

A helyzet egyre bizonytalanabb lett. Nem tudtuk, hogy milyen utazási korlátok lesznek érvényben Indonéziára a későbbiekben, maradhatunk-e, meghosszabbítják-e a vízumunkat, vagy el kell hagynunk az országot, ha lejár, hova mehetünk, ha az összes ország körülöttünk nem fogad, és vajon később haza tudunk-e még jönni, ha még egyáltalán Magyarországon nyitva lesz-e a reptér és ha igen milyen áron., milyen légitársasággal. (Azóta Indonéziába is beutazási tilalom lépett érvénybe, határozatlan ideig, még átszállni sem lehet az országban).Az egészségügyi helyzet Indonéziában nagyon rossz, egyáltalán nincsenek felkészülve egy ekkora járványra. Az orvosok és egészségügyi dolgozók nylonból készült esőkabátokat(!) használnak orvosi köpeny helyett, mert nincs megfelelő felszerelés, emiatt több egészségügyi dolgozó megfertőződött.

Mindeközben a konzuli szolgálat erősen javasolta mindenkinek a hazatérést, több emailt is küldtek erről, ami szintén elég ijesztően hatott. (Továbbra is felhívjuk mindazon Indonéziában tartózkodó magyar állampolgár figyelmét, akik nem életvitelszerűen (érvényes tartózkodási engedéllyel) tartózkodnak az országban, hogy lehetőség szerint haladéktalanul intézkedjenek hazautazásukról!)

Közben már Indonéziában sem lehetett utazni, kimenni, a mi eltervezett projektjeink pedig mind országon belüli utazást vontak magunk után. Az online munkáim is befagytak ahogy egyéb itthoni jövedelem forrásaink is.

img_5612.jpg
A repjegyeket nézegetve az Emirates tűnt a legjobb választásnak, egy belső info alapján biztosan tudtam, hogy ők március 23-án fognak utoljára Magyarországra repülni, aznap biztosan hazaszállítják a kint rekedt magyarokat. Ebből tudtam, hogy ez a légitársaság lesz a legmegbízhatóbb, hiszen a Qatar és a Turkish szinte elérhetetlenné vált és folyamatosan törölte járatait. Tudtam, hogy ez a biztos esélyünk, nem mellékesen ez volt a legolcsóbb opció is. Baliról ekkor már nem repült, Jakartából kellett megvenni a repjegyet. Miután eldöntöttük és megvettem a repjegyet, még aznap este kaptam a légitársasától egy emailt, hogy a járatunkat törölték, egy nappal később tudunk csak menni. Emiatt elbuktuk a Denpasar-Jakarta repjegyet amit már szintén megvettünk, de az Emiratestől függetlenül, belső légitársaságnál, ebből újat kellett venni.

img_8816.JPGÜres terek a jakartai reptéren

Hazatérésünk után azonnal önkéntes karanténba vonultunk, még boltba sem megyünk. Nehéz megszokni ezt az új helyzetet, amikor már nem az érvényesül, hogy mi mit szeretnénk, hanem az, hogy mit kell tenni azért, hogy mindenkinek jobb legyen. Hogy az utazók is otthon maradjanak és ne menjenek sehova, amíg a helyzet rendeződik. Mindannyiunknak nagy felelőssége van ebben. Bele sem merek gondolni, hogy mekkora feladat vár az egészségügyi dolgozókra, orvosokra, akiknek hősiesen helyt kell állniuk ebben a helyzetben. Hálásnak kell lennünk, hogy értünk dolgoznak.

Nehéz időszak vár ránk, de azt gondolom, hogy itt a lehetőség a megújulásra. A veszteségekre próbáljunk úgy gondolni, hogy elgyászoljuk amit el kell, majd felismerjük az új lehetőségeket ebben a helyzetben, mert vannak, lesznek. Rugalmassá kell válnunk és változnunk. Mi is ezt tesszük. Mert nem tehetünk mást. Miközben otthon maradunk.

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

harmincz_rita_bali_copy.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.