A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Álmok és megvalósulásuk 6962 méteren

Biztosan sokan hallottatok már Female Yetiről, az utazó bloggerről, aki 2015-ben hasonlóan hozzám otthagyta jól fizető állását és elindult Nepálba hegyet mászni, majd másfél évig csak utazgatott a világ körül. Amikor elfogyott a pénze hazatért, és újabb álmokat kezdett megvalósítani. Túrákat kezdett el szervezni a Himalájába, de hogy itthon fent tudja tartani magát saját tervezésű, a magashegyekhez kapcsolódó mintákkal ellátott pólónyomásba kezdett és több műszakban munkát vállalt (például takarítást), hogy összegyűjtse a következő expedícióra valót, ami az Aconcagua közel 7000 méteres csúcsmászása volt.

Yeti a barátnőm. Amikor a hegymászás sikeres teljesítése után felhívott, olyan sok kérdés volt bennem ezzel kapcsolatban, hogy kitaláltuk hogy leírjuk interjú formájában, hiszen másokat is érdekelhet, hogy egy harmincas éveiben járó nőt mi motiválhat arra, hogy egy ekkora expedícióba kezdjen. És ha már belekezdett, akkor milyen ez a valóságban.
Olvassátok szeretettel!

Miért pont ezt a hegyet választottad? Mi az ami megragadott, ami miatt annyira vonzó lett számodra?
2012 óta álmodoztam erről a hegyről. Amikor egy Everest csúcsmászó kollégámmal kávéztam akkor mesélt az Aconcaguáról. Ő ezt használta bemelegítő hegynek az Everesthez. Ez az amerikai kontines legmagasabb csúcsa, 6962 m. Húha gondoltam én soha nem lennék képes egy ekkora csúcs elérésére. Ettől függetlenül nem tudom miért, de valami megfoghatatlan meleg érzés és kíváncsiság fogott el, amikor az Aconcaguáról mesélt. Kávézás után nem is tudtam azonnal folytatni a munkám, inkább legoogliztam a hegyet. Az évek folyamán ez a távoli álom nem halványodott. Sőt egyre több magashegyi tapasztalatot szereztem és kezdett egyre elérhetőbbé válni. Tudtam, hogy ha valaha megmászom, vezető és hordárok segítsége nélkül szeretném tenni. 

Mi a legnagyobb veszély a hegyen?
Az időjárás. A hegynek saját mikroklímája van az óceánhoz való közelsége miatt, és amiatt is, hogy oly prominensen kiemelkedik a többi hegycsúcs közül. A szelek és a hirtelen lecsapó viharok itt legendásak. Úgy mondják, hogy az Aconcaguán 8000-es hegynek megfelelő időjárási viszonyok uralkodnak. Én is megtapasztaltam itt az időjárás pillanatok alatti változását. A szél tönkretette a sátramat, és többször fel is döntötte. Az erős szél ellen nem sokat tud tenni az ember. Ha jön egy nagy löket, akkor leguggol. A várható szél előrejelzést és az időjárásablakot is az alaptáborban a rangerektől lehet megtudni.
A másik veszélyforrás a magashegyi betegség. Az utolsó tábor 6000 méter magasan van, a csúcs pedig 6962 méteren. Majdnem 1000 vertikális méter szintkülönbség a csúcsnapon, ami elképesztően megterhelő a szervezetnek. Nekem 17 óra volt az oda-vissza út aznap. Technikailag egyébként nem nehéz, de kell hágóvasat és jégcsákányt is vinni.

sargazoknis-1.jpgFotó: Female Yeti - Útban az alaptábor felé, a felhők már sejtetik a közelgő hóvihart

Hogyan készültél fizikailag egy ilyen expedícióra? Mennyi időt vett igénybe a felkészülés?
Az az igazság, hogy eléggé utolsó pillanatban jött az ötlet. Szeptemberben éppen kávéztam (a világmegváltó ötleteim mindig ekkor születnek) amikor elgondolkodtam, hogy nem csak álmodozni kéne az Aconcaguáról hanem talán tenni is érte valamit. Elálmodoztam a kávéillatban, hogy karácsonykor a csúcson szeretnék lenni. (imádom ezt! :)) Egy nappal elcsúsztam... December 23-án voltam a csúcson. Persze sok intéznivaló volt, hiszen én szerveztem az elejétől a végéig az egész expedíciót. 
Mivel már sokat jártam 5000 m felett az Andokban és a Himalájában is ezért tudtam, hogy mire képes a testem és az elmém a magashegyi környezetben. Sőt a Himalájába már túrákat is elkezdtem szervezni.
Tudtam, hogy ha belehúzok, akkor meg tudom csinálni. A kávézás utáni napon a szokásos reggeli kávé után már tudatosan készültem testileg, lelkileg és felszerelésügyileg és elkezdtem szervezni az expedíciót. Az életem ettől kezdve csak az Aconcaguáról szólt.
A felkészüllés része volt, hogy nagyon sokat lépcsőztem. Egy barátnőmtől elkértem a kapukódot egy 10 emeletes házhoz ami a környékünkön van, hogy bármikor bemehessek, ha lépcsőzni támad kedvem. Túráztam súllyal a hátamon (10-18 kg) és bokámon. 10-40 km közötti távokat tettem meg heti kb 4-5 alkalommal. Szerintem a lépcsőzés a legjobb edzés annak, aki a magashegyekről álmodozik. Aki sokat járt magas hegyekben annak elég pár hónap felkészülési idő. Aki nem, annak ennél azért jóval több hónapra van szüksége. Azt mondják az Aconcagua oxigén nélkül olyan nehéz, mint az Everest oxigénnel.

sargazoknis-3.jpgFotó: Female Yeti . A reggeli arc, avagy várjuk a nap sugarai elérjék a sátrat

Hogy telik egy nap a hegyen? 
A nap egyszerű: Ha éhes vagyok eszem. Ha szomjas vagyok vagy nem vagyok szomjas, teljesen mindegy, iszom, mert inni kell. Menetelek. Táborépítés és bontás. Vízgyűjtés/hóolvasztás. Alvás. Ezzel az egyszerűséget próbálom hangúlyozni. Itt nincs dráma, minden leegyszerűsődik és tényleg az életben maradáshoz elmaradhatatlan szükségletek maradnak csak a középpontban. Nem kel óracsörgésre az ember inkább csak akkor amikor már mindenki mozgolódik (hárman aludtunk egy sátorban). Általában megvártuk míg rásütött a nap a sátorra és akkor nem kellett fagyoskodni. A lefekvés teljesen változó időben történt, amint tábort vert az ember és elintézte az összes házimunkát akkor lefekhetett. Teljes sötétség kb. este 10-kor volt így néha elhúzodott az este. 
Van olyan, amikor egész éjszaka "malmozik" az ember, mert 5000 méter felett nem igazán lehet aludni. Ha alszik is, folyamatosan felébred és nagyon nem lehet mély álomba zuhanni. Viszont van ennek egy  vonzó része is: a fura álmok. Sehol sincsenek vadabb álmok, mint a magas hegyekben. Sőt néha úgy éreztem, hogy éberen álmodtam. Valahogy az álom-alvás-ébrenlét között nincs nagy elhatárolódás és néha egybefolyik.

sargazoknis-2.jpgFotó: Female Yeti - Alaptábor 4300 méteren

Mit eszel? Van víz?
Az alaptáborig patakokból ittam vizet, a hegyen már havat kellett olvasztani. Mindig dobtam bele egy víztisztitó tablettát biztos ami biztos. Nem forraltam fel, mert a tabletta elég és a gázzal és benzinnel spórolni kellett. Nagyrészt az időjárástól függ mennyi ideig tart az expedíció, ezért spórol az ember amin tud.  Ez már 6000 méter magasan nehezebb művelet volt, mert a hó már meg volt fagyva és jégcsákánnyal kellett a fagyott havat kapargatni. Ez, ahol már csak 47%-os az oxigén a levegőben a tengerszinti 100 %-oshoz képest, nagyon nehéz feladat. Ilyen magasságban igazából már semmi nem egyszerű. Minden egyes mozdulat fáradtságot okoz. A hirtelen mozdulatok sem ajánlottak, hiszen egy ártatlan leguggolás utáni felállás után is megszédül az ember. Még pisilni sem egyszerű. 

sargazoknis-4.jpgFotó: Female Yeti - Nagyüzemi hóolvasztás a 2-es táborban 5500 méteren


Az étrendem az alábbi volt:
Reggeli: az alaptáborig zabkása. A hegyen keksz reggelire. 
Ebéd: az alaptáborban és a hegyen energiaszelet, magvak.
Vacsora: az alaptáborig noodle leves, krumplipüré. Feljebb dehidratált étel.
Napi több ezer kalóriát eléget az ember de örül, ha maximálisan ezer kalóriát be tud vinni. Én kb. 7 kilót fogytam az expedíció alatt, ennek nagy része sajnos izomból ment. Természetesen sokkal több kalóriára lenne szükség, de lehetetlen annyit enni, amennyit eléget az ember. Hiszen ebben a magasságban lelassul az ember emésztése is és jóval kevesebbet eszik. Egyébként napi 4-5 liter folyadékot szükséges elfogyasztani, mert enélkül nem akklimatizálódik a test. 

Hogyan wc-zel?
Az Aconcagua nagyon tiszta hegy és nem engedik körbekaksizni mint pl. az Everestet és megannyi más hegyet. Az alaptáborban mindenki kap kaksizacsit, amit le kell hozni a hegyről, amit lejövetelkor a rangerek ellenőriznek, és ha nincs kaksi a zacsiban akkor több száz USA dolláros büntetést kell fizetni. Szerintem ez csodás. Mármint, hogy le kell hozni mindenkinek magának, a ranger-t viszont nem irigylem. Azért is van ez így, mert az oxigénhiány miatt nem bomlik le semmi, ezért ott maradna az örökkévalóságnak. Nemcsak, hogy zacsiba kaksizik az ember de van nézőközönsége is hozzá, hiszen a táj kopár és a hegyen és nincs nagyon hely elbújni sehova. A kaksit aztán felveszem mint a kutyusok után szokták a gazdijuk. Csak nagyobb a zacsesz. Ha meg nincs kaksi mert szorulás van akkor az alaptáborban egy kávé bedobása után biztos, hogy már lesz termés. Társam Meli csak 1-et termelt és biztosra akart menni így dobott mellé némi krumplipürét is. A táborba érve már lehet csalni, a lényeg hogy a hegyen ne hagyjunk semmit. Expedíció után el kell vinni a rangernek leadásra. Ahol a kaksi egy fémkontérbe kerül. Pandora szelencéjét kinyitva a szag: juhhhhuuuuuuu örökre szóló élmény marad. 

sargazoknis-10.jpgFotó: Female Yeti - A híres kaksizacsi, mögöttem már várja a ranger kuncogva várja a leadását

Hogyan tisztálkodsz?
Tisztálkodás (nagy nevetés)????? Örülök, hogy élek. Ez annyira másodlagos, hogy az embernek eszébe sem jut. Ráadásul hideg van és az alsóbb rétegeket le sem veszi az ember a hegyen. Az ember elindul az alaptáborból a csúcsra ami azért egy hétig is eltarthat, vagy tovább, mindez nagyrészt időjárástól függ. Ide már sem váltóbugyi semmi ilyet nem vesz, hiszen az aláöltözet soha nem cserélődik. Nem sok tisztaságmániás van a hegyekben ebből kifolyólag.... Az alaptáborig baba popsi törlőkendő a zuhany, utána már ez sem fontos.

Mit kell bepakolni, ami feltétlenül szükséges?
Egy teljes excel táblám van az összes dologról ami feltétlenül szükséges. Ha csak azt mondom, hogy még a bugyinak is speciálisnak kell lennie (gyorsan száradó, hogy ne izzadjon és maradjon vizesen az emberen ha meleg van, erre a legjobb a merino gyapjúból készültek) vagy hogy minimum 3 féle kesztyűre (aláöltöző, csúcs és vékonyabb "sátorállító" kesztyű), jégcsákány, kézmelegítő, dupla bakancsra van szükség akkor azt hiszem elmondtam mennyi minden speciális dolog kell a hegyre. Az összes expedíciós cuccom kb. 40 kg volt. Minden feltétlenül szükséges. Sőt, itt hibalehetőség nincs. Ha hibázik az ember felkészüléskor, akkor jobb esetben csak a csúcs bánja, rosszabb esetben az egészsége vagy pár láb vagy/és kézujja. Ezért is fontos az alapos felkészülés. Nekem csak 6000 méterig volt felszerelésem. Igaz addig a felszerelésem már igen jól bejáratott volt. Erre az expedícióra muszáj volt nekem is sok extrát beszerezni. A postás folyamatosan csengetett mert online rendeltem mindent. Jelenleg ebookot írok az expedícióról és a magashegyi létről, abban minden benne lesz részletesen.

sargazoknis-7.jpgFotó: Female Yeti - Napfelkelte az Aconcagua árnyekaval kb 6300 méteren

Mennyibe kerül egy ilyen expedíció?
Drága. A magashegy mászás amúgy sem egy olcsó sport sajnos. Én teljes mértékben fapadosan csináltam, de van olyan költség, amit nem lehet kikerülni mint pl. csúcsengedély 755 USD pedig nem is a csúcsszezonban mentem. Plusz felszerelés, speciális kaja, repjegy stb. Aki szervezetten utazik, annak csak a befizetett túra a hegyre kb 5000 USD engedély nélkül, én kevesebb mint a feléből megúsztam engedéllyel. 

Milyen emberek másznak fel ide? Bárki meg tudja csinálni, aki edz előtte? 
Ahogy én láttam kb az emberek 95%-a nem mászó és csak a maradék 5% mászó vagy tapasztalt hegyi ember. Volt pl. egy gyönyörű nő műkörömmel, akinek plusz két teherhordója volt, hogy a smink készletét vigyék és neki csak a nagy teddimaciját kellett cipelnie. Sokat panaszkodott az alaptáborban, hogy porosak a cuccai. Szóval azért lehet látni érdekes dolgokat és emberket. Amúgy ezzel igazából nincs is akkora gond addig, amíg ezek az emberek nem kockáztatják a vezetőjük vagy a kiszolgáló személyzet életét. Ami nem csak az Aconcaguán fordul elő hanem az Everesten is.
A hegyre indulók mindössze 30%-a képes elérni a csúcsot. Kemény nagyon, főleg agyban. Azt nem mondom, hogy bárki meg tudná csinálni, de aki edz és fejben ráfokuszál, szerez némi magashegyi tapasztalatot előtte, pozitív a hozzáállása, alázattal megy és az időjárás is engedi, akkor van esélye.
Persze sokkal könnyebb ha az ember befizett túrára megy mert akkor mindent megcsinálnak helyette, van vezetője, és még a nehéz hátizsákot sem kell cipelnie.

sargazoknis-5.jpgFotó: Female Yeti - Így alszik az ember 5000 m felett, még a szemem sem látszik ki

A csomagokat viszi valaki utánad?
Az enyém teljesen saját szervezésű expedíció volt. Vagyis a hegyre én vittem fel mindent. Az alaptáborig szamár segített vinni a csomagjaim nagy részét. Persze nem kellett felvinni mindent, hiszen a túra ruhák egy része lent maradt és csak a csúcshoz szükséges ruhát vittem tovább magammal. A nem szükséges dolgokat lent hagytuk az alaptáborban. 

Hány napig tartott ez az egész?
Szerencsém volt, nekem viszonylag gyorsan sikerült megcsinálnom. Avagy az alaptáborból 4300 m-ről a csúcsra 6962m-re 4 nap alatt eljutottam. Nem ez volt a terv, az időjárásablak tervezte így. Itt leginkább a hegy mondja meg, hogy ki mikor hova megy. A természet irányít és ez így helyes.
Ez a 4 nap folyamatos mindennapos felfelé menetelt jelentett, vagyis sorrendben: alaptábor, 1-es tábor 5000 m, 2-es tábor 5500 m, 3-as tábor 6000 m és a csúcs 6962 m. A  parkban 13 éjszakát töltöttem. Azért is sikerült ilyen gyorsan megmásznom, mert elmentem az Aconcagua előtt egy bemelegítő akklimatizációs túrára (5500 méterre terveztük igaz csak 4800 méterig jutottunk a hóviszonyok miatt), plusz volt egy akklimatizációs teherhordás a hegyre, még a csúcskísérlet előtt. 

sargazoknis-6.jpgFotó: Female Yeti - 2es tabor elhagyasa 5500 meteren

Hogy képzeljem el? Van egy falu ameddig el tudsz menni busszal például és onnan elkezdesz gyalogolni fel a hegyre vagy hogy történik ez?
Az Aconcagua Chile és Argentína határán helyezkedik el az Andokban. Errefelé nincs már nagyon semmi. Mendoza városából lehet busszal eljutni a park bejáratához, ami egy 3,5 órás buszút. A park bejáratától általában 2 nap alatt lehet gyalog eljutni az alaptáborig.

sargazoknis-9.jpgFotó: Female Yeti - Kilátás  a csúcsról

Milyen érzés az Amerikai kontinens legtetején? Nem arra vagyok kíváncsi hogy jó :) Hanem hogy amikor ott vagy tudatában vagy-e annak hogy ez milyen nagy dolog vagy a túlélésért küzdesz?
Nekem elmaradt az eufória. Lehet, hogy az oxigénhiány és fáradság elnyomta az érzelmeket. Vagy a kishitűségem, mert még mindig nem hiszem el, hogy ott álltam majdnem 7000 méteren egy ilyen elképesztő hegy tetején. Oly régóta álmodoztam az Aconcaguáról.

sargazoknis-8.jpgFotó: Female Yeti - A csúcs 6962 méteren

Mi az, amit senki nem mond el pedig jó lett volna tudni mielőtt mész?
Az, hogy legkésőbb délután 3 órakor vissza kell fordulni a csúcsról, és én későn, délután 4-kor értem el a csúcsot, mert reggel elaludtam, így későn indultam el (notorius késő vagyok). Az utolsók között voltam aznap. Volt pár egyéni orosz és taiwani mászó mögöttem, akiket már visszafordított a ranger, igaz ők már nagyon dűlöngéltek, de én erős voltam.
Régebben túl sok haláleset volt errefelé, így ma már a jó időablak napokon rangerek zárják az utolsó mászókat. Én tudtam, hogy egy befizetett túrás csoport elé kell kerülnöm, mert őket nem fordítják vissza. Úgyhogy összeszedtem minden erőmet, ledobtam pár ruhadarabot, a táskámat 6700 méteren és teljes gőzzel megnyomtam a végét. Ez az utolsó 3 órás szakasz a legmeredekebb. Az okos taktikus akklimatizációs tervem itt teljes mértékben kifizetődött. Én mindig taralékolom az erőmet vész esetére, és ez most az volt, hiszen nem akartam már a végén visszafordulni hiszen még erőm is volt és egy csodás nap volt. Délután 4-kor sikerült elérnem a csúcsot.

Egyedül mentél?
Egy pár csatlakozott az expedíciómhoz. Igaz a csapat férfi tagja külön mozgott a hegyen és csak este találkoztunk a táborban. A csúcsra is ketten csajok indultunk el, igaz én egyedül folytattam 6370 m után mert Melinek sajnos vissza kellett fordulnia.

Mi a legérdekesebb dolog ami a hegyen történt?
Volt egy kis súrlódás a hegyekben a csapat férfi tagjával. Ez nagyon elszomorított engem az egész expedíció alatt. Viszont amint elindultam a csúcs felé az 1-es tábor felénél valami nagyon különleges történt. Másként egyszerűen nem tudom fogalmazni a hegy "átvett", végre ismét mosolyogtam, lenyugodtam, mérhetetlen boldogság töltött el és egyszerűen tudtam, hogy feljutok a csúcsra. Éreztem a hegy erejét, a kapcsolatot az Aconcaguával. Hihetetlen megtiszteltés, hogy ezt érezhettem és hogy a hegy engem választott, hogy ezt megélhessem. Onnantól kezdve elkezdtem élvezni az expedíciót és fantasztikus volt az egész felfelé menet, a lejövet és utána a sok nevetés és kapcsolódás más emberekkel. Fantasztikus volt a legendás karácsonyi party is az alaptáborban ahol napfelkeltéig sikerült táncolni. Szó szerint reggel leindultam 6000 méterről és reggel 6-ig buliztam. Jó volt mindezt átélni egy fantasztikus nővel Melivel.

dsc09633_copy.JPGFotó: Female Yeti - Melivel és a teherhordó csajokkal akikkel interjú készítettünk. Cikk hamarosan jön.

Mi lesz a következő hegycsúcs?
Nemcsak a magashegyek a szenvedélyeim hanem a vadonban való hosszútávú nomádolás. Most indulok Patagóniába, ahol március közepéig nomádkodom. Nehéz lesz dönteni egy 8000-es hegy vagy az USA hosszában való áttúrázása között. Majd leülök kávézni.....és megvilágosodom.

Female Yeti kalandjait itt követhetitek:

Facebook: https://www.facebook.com/femaleyeti/
Instagram: https://www.instagram.com/femaleyeti/

Még több emberi történetet itt olvashatsz: https://sargaruhaslany.com/tags/emberi_t%C3%B6rt%C3%A9netek

 

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

harmincz_rita_bali_copy.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.