A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Rendhagyó karácsony

A mi idei karácsonyunk több szempontból is rendhagyó volt. Egyrészt azért, mert itthon lehettünk és nem a trópusokon, így valódi karácsonyi hangulatban lehetett részünk, másrészt azért, mert már nemcsak ketten, hanem hárman vagyunk. 
Sok éven át nem szerettem a karácsonyt. A vásárlási láz, a “kell” szükségében csinált feladatok sora, a hideg, mind hozzájárultak ahhoz hogy nem akartam ünnepelni, míg egy napon megalkottam a saját karácsonyomat, ahol nem “kellett” semmit csinálni. Lehetett csak úgy lenni, pihenésben, szabadságban. Idén azonban minden más volt. Itt voltak körülöttünk a családjaink, a barátaink, és mindenkinek karácsony van. Indonéziában más ilyenkor az ünnep. Az embernek igazán karácsonyi hangulata sincsen a 30 fokos melegben, az emberek nagy része nem is ünnepli, csak a turisták kedvéért van műfa a reptereken, bevásárlóközpontokban, vagy hungarocellből készült hó és hóember. Ezek nagyon viccesek. Idén így telt a karácsonyunk:

11414456.jpgKép innen

Offline élet
A december elejét azzal kezdtem, hogy egy héten át egyáltalán nem léptem fel a közösségi média oldalaimra. A Facebook és Instagram applikációkat lenémítottam a telefonomon és a leghátsó oldalra tettem az applikációk között, hogy ne is lássam. Semmilyen értesítést vagy üzenetet nem néztem meg, nem is láttam, hogy érkezett-e. Az emailjeimet néztem meg naponta, aki akart itt elért.
Az egy hét zajszünet nagyon jót tett, annyira, hogy eldöntöttem, gyakrabban fogok ilyet csinálni. Rájöttem, hogy akkor is meg tudom tenni, ha a közösségi média a munkám, hiszen szabadságra menni lehet.

Karácsonyi angyal
Nagyon jó kezdeményezést tett közzé az egyik barátom, amire felfigyeltem. "Légy te is valakinek a karácsonyi angyala" - szólt a felhívás, amire felfigyeltem. Nagyon tetszett az ötlet és én is jelentkeztem. Ennek a lényege az volt, hogy lehetett vállalni, hogy valakinek a karácsonyi angyalaként olyan ruhákat, tárgyakat adományozhatunk, amire valakinek valóban szüksége lesz. Én a hajléktalan férfit választottam, mert ebből volt a legtöbb. Meleg sapkát, takarót, kesztyűt, sálat, kicsi rádiót lehetett adni. Az adományokat egy templomban kellett leadni szerdánként vagy vasárnaponként.
Ez szerintem nagyon jó dolog, mert elvonja a figyelmet arról az őrületről, ami ebben az időszakban jelen van a városban. Ilyenkor az ember valóban segíthet, valóban hasznos dolgokat adhat, anélkül hogy nagyobb anyagi fiaskóba verné magát. Ezen kívül időt ad, hiszen az összeszedett, vagy megvásárolt holmikat el is kell vinni.

Facebook csoport ajándék
Még az offline időszak előtt történt november végén, hogy az egyik kedvenc Facebook csoportomban megláttam egy felhívást, ami így szólt: “Képzelj el egy nagy, karácsonyi vendégséget, egy csodaszép, csillogós karácsonyfát, amely alá tehetsz egy ajándékot, olyasmit, ami téged mutat be, amit te adsz át, és el is vehetsz valamit, amire szükséged van”. Vagyis amihez én értek felajánlhatom valakinek, és én is válogathatok mások felajánlásaiból. Volt itt minden. Szövegírás, hirdetéskezelés, marketing szolgáltatások, masszázs, ékszerek, különféle tanácsadások, több száz felajánlás. Én is kaptam rengeteg hasznos ötletet, olyat, amit az én munkámhoz kell, közösségi média tanácsokat. (Az illetőt nagyon szívesen ajánlom annak, akinek ilyen szolgáltatásra van szüksége, írjatok és küldök infót). 
Nagyon jó volt látni, hogy rengetegen beleadtak valamit a közösbe és újabb embereket ismerhettem meg.

Secret sister
A Facebook nagyon sok mindenre jó, ezt a kezdeményezést is ott találtam, egyik ismerősöm tette ki. Az a lényege, hogy kapok egy listát, amin két ember szerepel. A felső egy ismeretlen, akinek apró ajándékot kell küldenem, az alsó az ismerősöm. Miután elküldtem az ajándékot, az én ismerőseim (aki benne van a játékban) is tovább adják úgy, hogy az én listámon szereplő második embernek küldenek ajándékot, ezután én a második helyre kerülök, így én az ő ismerőseiktől kapok majd valamit. Nem tudom mennyire érthető, sokkal egyszerűbb, mint amilyennek elsőre tűnik. Izgalmas is. Én például Olaszországba küldtem apró ajándékot, és nem is egy embertől, hanem többtől kaptam  aprócska meglepetést. Nagyon izgalmas volt, szerintem ezt jövőre is el fogom játszani.

Szűk családi körben nem adtunk egymásnak ajándékot. Vagyis tárgyi ajándékot nem. Mindenünk megvan, amire szükségünk van. Időt adtunk és kaptunk egymástól. Beszélgettünk, együtt voltunk, együtt ettünk. Ez volt a legnagyobb ajándék. Évek óta egyikünk sem töltötte itthon a karácsonyt, így nagy öröm volt körbelátogatni a családot és a barátokat.

Hálás vagyok azért, hogy vannak. És az idejükért, hiszen ez a legnagyobb kincse az embernek.

 screen_shot_2019-12-28_at_13_18_36.png

 Kép innen

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

harmincz_rita_bali_copy.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.