A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Kockázat nélkül nincs siker

Aki folyamatosan követte az elmúlt 5 év történéseit az életemben, amit a könyvemben  és a blogon is megosztottam, az tudja, hogy az eladott lakásom árából kezdtem el utazni tervek nélkül Délkelet-Ázsiában.

Azonban van egy történet, amelyet nem írtam le a könyvben, de most úgy érzem, szívesen megosztanám veletek.

img_7025.JPG
2014 augusztus elején járunk, egy csütörtöki napon. A multi, ahol dolgoztam éppen költözött egy másik épületbe, és egy hét kényszerszabadságot adott ki a dolgozóknak, magyarul nem kellett dolgozni menni. Nagyon szerettem volna elmenni valahova ezekben a napokban, kihasználva azt, hogy ha akarom ha nem, szabadságot kell kivenni.

Ebben az időben minden megkeresett fillért feléltem. Nem sajnáltam semmire, nem spóroltam. Kifizettem a lakáshitelt, a számlákat, a hitelkártya tartozást és a hónap elején 70 ezer Ft-om maradt a számlán.
Ekkor már javában árultam a tárgyaimat a neten, a lakásomat is hosszú hónapok óta, de ez utóbbit nem vette meg senki.

img_6844.JPG
Hetekkel korábban kinéztem magamnak egy hosszú hétvégés via ferrata kiscsoportos túrát az olaszországi Dolomitokba. Mire elszántam rá magam, hogy jelentkezzek, a túra betelt.

img_6970.JPG

Szerintem nincsenek véletlenek.
Az indulás előtti napon felhívott a túravezető, hogy valaki lemondta az utat, így van még egy hely, mehetek. Az utazás 60 ezer Ft-ba került, 10 ezer Ft-om maradt  volna a hónap végéig. Gondolkozni nem maradt sok időm, hajtott a menni akarás. Így gondolkodtam: ha itthon maradok, örökre bánni fogom hogy nem mentem el és mit hagytam ki. Ha elmegyek, elköltöm a pénzem és fogalmam sincs miből fogok élni ebben a hónapban. Próbáltam úgy gondolni a pénzre mint egy eszközre: bármikor vissza tudom keresni VALAHOGY. Eladhatok tárgyakat, kölcsönkérhetek valakitől rövid időre, koplalok, mindegy hogyan, de majd csak lesz valahogy. Bíztam abban, hogy az eladásra szánt tárgyaim majd kihúznak a bajból. Úgy éreztem ez vissza nem térő lehetőség, egy jel. A kalandot választottam.

img_6627.JPG

Igent mondtam.

Az utazás felejthetetlen maradt. 4 nap alatt 4 csúcsot másztunk meg, amit a csoportban levő lányok közül én teljesítettem egyedül. Elképesztő tájakon jártunk, és a kiscsoport jelleg miatt, barátságok is szövődtek. Ráadásul az egyik utastársam pont olyan hátizsákot keresett, amelyet én árultam. Meg is vette tőlem a túra után, így plusz pár tízezer forint máris visszajött az utazásba befektetett pénzből.

img_6658.JPG

A via ferrata még jobban belopta magát a szívembe és büszke voltam a teljesítményemre. A sziklák között nem volt internet, távol kerültem a civilizációtól és a puszta természet még jobban kiragadott a megszokott életemből (amely azért akkor sem volt unalmas). 

Következő hét kedd: A visszaúton, a határnál bekapcsoltam a telefonomat és aznap hajnalban üzenet várt az ingatlanközvetítőtől, hogy kedden délben hoz valakit, aki megnézné a lakást. Írtam is neki, hogy rendben, jöhet. Gondoltam, hogy ez a vevő is olyan lesz mint a többi, eljön, megnézi, bólogat hogy milyen szép, majd nem látom többet. Azonban a kedd délben érkezett vevő megvette a lakást és a foglalót is kifizette…
Innentől kezdve nem volt megállás, a többit tudjátok.

img_6687.JPG

De miért osztottam meg ezt a történetet?
Nem azért, hogy most mindenki költse el az összes pénzét, és fizessen be egy útra, mert úgyis lesz valahogy, nem ez az üzenetem. Hiszen a vevő valószínűleg akkor is megvette volna a lakást, ha én nem megyek el ferratazni, de így pluszban szereztem magamnak egy életre szóló élményt. Azóta is emlékszem erre az utazásra, és a halálos ágyamon is eszembe fog jutni. Ezt már senki sem veheti el tőlem.

Hanem az, hogy néha vannak olyan helyzetek, amikor az ember nem kerülheti el a sorsát. Döntenie kell. Ehhez jó tudni azt, hogy nincs jó vagy rossz döntés, csak döntés. (Hiszen sosem tudhatom hogy mi lett volna, ha másképp döntök.)

img_6877.JPG

Nekem ez a történet erőt ad olyan helyzetekben, amikor nem merem a szívemet követni, hanem próbálok racionálisan dönteni, mérlegelni, számolni a lehetséges következményekkel, amelyeket nem is ismerek. Az a tapasztalatom, hogy az életben azok a helyzetek alakultak jól, ahol mertem a szívemet követni. Ilyenkor mindig valami jó dolog történt, amelyet sosem bántam meg, és eszembe sem jutott hogy mi lett volna, ha másképp döntök. Sokszor bátornak kell lenni és kockáztatni, leugrani a szikla pereméről. Mondom ezt azoknak is, akik azt mondják, hogy nekem könnyű, mert...
Nekem sem könnyű, sosem volt könnyű. Senki nem hozta meg helyettem a döntéseimet, viszont a döntéseim miatt vagyok most ott, ahol. Mertem felismerni a lehetőségeket és volt bátorságom őket választani.

 A cikkben szereplő ferráták (ha valaki kedvet kapna):

Marino Bianchi Ferrata 3154m
Torre di toblin 2617m
Monte Paterno 2744m
Punta Fiames 2240m

img_6493.JPG

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

harmincz_rita_bali_copy.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.