A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Egy törzsi tetoválás története

“Biztos, hogy oda szeretnéd? Nagyon fájni fog.” - figyelmeztet Aman Lepon, amikor mutatom neki, hogy hova szeretném a tetoválást. Csak bólogatok, hiszen már eldöntöttem.
A szumátrai Padang városától nem vagyok messzebb, mint 90 kilométer, Siberut szigetén, a dzsungel mélyén, a bennszülött törzs, a mentawaiok egyik falujában. A törzsi tetoválásomra készülök, ami a Mentawaiok egyik szimbólumát, a napot ábrázolja majd.

p6520203.JPGFotó: Csapó András

Aman Lepon, akinek neve kreatív módon a telefon (indonézül telpon) szóból ered, bement a házba és kihozta a parangot. A parang egy rövidebb machete-t jelent, és ebben az országban nincs olyan ember, aki ne birtokolna ebből legalább egyet.
A háztól pár lépésnyire besétált az erdőbe, megvizsgálta a cukornádakat, majd a neki legjobban tetszőt levágta és büszkén mutatta: “Ez jó lesz!"

p6520103.JPG

Bevitte a konyhába, majd leült a tűz mellé. Megfogta a kókuszdiót és a tűz fölé lógatta.

p6520118.JPG

Miután levette a tűzről, felnyitotta a tetejét és egy vastagabb levéllel lekapargatta a kókusz belsejére lerakódott koromréteget egy apró fatálkába. A cukornádat megcsavarta és a levét belecsepegtette a tálban levő koromba. Az így kapott elegyet jobb mutatóujjával megkavargatta és már kész is volt a festék.

img_3829.JPGFotó: Mátai András

“A Mentawaiok fekete festéket használnak, nem tudunk kikeverni más színt” - mondta Aman Lepon, miközben a terasz felé sétáltunk. Leguggolt a deszkára és utasította a feleségét, hogy hozzon vizet. Amikor megláttam a folyóból mert vizet a fekete műanyag vödörben, amit otthon felmosáshoz használok, abban reménykedtem, hogy ez majd valami eszköz tisztítására szolgál. 

img_7733.JPGFotó: Mátai András

A deszkára terített vékony bambusz szálakból készített gyékényen fekszem a teraszon a szabad ég alatt. Amint a hátamra dőlök, azonnal hoznak egy párnát a fejem alá. Amikor olyan helyeken járok, ahol az út mentén, vagy a házban gyakran vizsgálgatják egymás hajszálait, akkor óvakodom attól, hogy ráfeküdjek a helyik által is használt párnára, hiszen nagyon könnyen tetves lehetek. De a jelenlegi helyzetben nem volt választásom, illetlenség lett volna visszautasítani. Így elfogadtam és vártam az első tűszúrást.

p2050768.JPGFotó: Csapó András

Becsuktam a szemem, összeszorítottam az öklöm, és nem volt visszafordulás. A bambusz pálcába rögzített tű gyors mozdulatokkal égette a bőrömbe a természet tintáját. A férfi a tűre mosatlan kezével kente a fekete koromvegyületet, én pedig kíváncsian vártam a végeredményt.

p2050779.JPG

p2050795.JPGFotó: Csapó András

Arra gondoltam, hogy a budapesti tetoválószalonban nemcsak szigorúan fertőtlenítenek, gumikesztyűt húznak, vagy fóliával vonnak be több rétegben minden használatban levő eszközt, hanem még egy papírt is alá kell írni, hogy saját felelősségemre vállalom a beavatkozást. Ebben a faluban se írni se olvasni nem tudnak az itt élők, szóval valószínűleg nem lesz papír, gondoltam magamban.

A kissé hosszan tartó művelet után Aman Lepon felállt a teraszon, rágyújtott egy cigarettára és elindult a kert felé, miközben csak annyit mondott: “Hozok gyógyszert”. A közönséges páfránylevél nedűjét a felmosóvödörbe csavarta, majd a levelekkel megpaskolta a frissen gyártott motívumot. “Ez segít, hogy ne vérezzen” - mondta, és már készen is voltunk a szertartással.

p1034878.JPGFotó: Csapó András

A tetoválásról készült jelenetet az Indonézia Négy Arca című dokumentumfilmünk Mentawai - Dzsungelben szülöttek részében te is megtekintheted ezen a linken.

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

harmincz_rita_bali_copy.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.