A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Amikor a géped más országban landol...

Az AirAsia QZ7534-es számú járatán ülök és potyognak a könnyeim, miközben ernyedten zuhanok az ülésembe és várom, hogy megkapjuk az engedélyt a felszállásra és végre hazaérjek Balira. “Ezt a két órát már kibírom” - nyugtatom magam, hiszen “csak” 19 órát töltöttem a levegőben az elmúlt napon…

A Budapest-Denpasar távolságot többször, többféle módon megtettem már. Több, mint 200 repülésen vagyok túl eddigi életem során, de ilyen, ami ma, még sosem történt velem és senkinek nem kívánom.

jakarta.png

December 14-én indultam Budapestről vissza Balira, íme az utazásom története:

A legszebb pizsamám vettem fel a nagy útra. Ha valaki elég időt tölt Indonéziában, akaratlanul is felveszi az ottani szokásokat. Az egyik ilyen a pizsama, amit a helyiek napszaktól függetlenül viselnek utcára, bankba, utazáshoz, bárhova. Nekem is van egy nagyon kényelmes darabom, amit a hosszabb repülőutakra szeretek hordani, mert irtó kényelmes.

img_9578.JPG

A mai utam Törökországon és Szaud Arábián keresztül fog vezetni Jakartába, így nemsokára oda is érek a világ másik felére, otthonomba, Balira, ahol a szeretteim már várnak rám.

Nyűgös voltam, nem akartam már Európában lenni, nagyon elfáradtam az otthonlétben, a könyvkiadás és a filmjeink körüli szereplésekben. Számoltam a napokat, órákat, hogy mikor érek vissza az örök nyár birodalmába.

img_9569.jpg

A másfél órás Isztanbulba tartó járat egy örökkévalóságnak tűnt. A csomagom nehéz volt, mert otthoni ízekkel jól megpakolva indultam el, és mivel Isztanbulban ki kellett vennem a csomagom mert más légitársasággal mentem tovább, alig bírtam cipelni. A csomaghordó trolley kocsihoz török líra aprópénz kellett, nekem pedig csak dollár bankjegyem volt. Az 5 dollárosomért 24 lírát kaptam, fogalmam sem volt, hogy átvertek-e nem készültem fel előre erre a helyzetre.

A Saudia légitársaság check in pultosa nagyon szabálykövető fiú volt. “Istanbul - Jakarta”, ez állt a jegyemen, Saudi átszállással. Hm. Mivel Indonéziában csak 30 napot maradhatok ingyen, ha nincsen előre igényelt vízumom az útlevelemben, kérte, hogy mutassam meg a tovább utazásról szóló jegyemet. Nem gondoltam, hogy gondot okoz majd az, hogy Jakartába készülök leszállni, de egy hónapon belül Denpasarból utazom majd tovább Manilába. A fiú nem volt benne biztos, hogy Jakarta és Bali ugyanazon országban vannak-e. Sőt, annak is utána kellett kérdeznie, hogy Manila az már egy másik ország-e. Türelmesen vártam amíg kiderítette az igazságot és megkaptam a beszállókártyámat.

A Saudia gépe minden várakozásomat felülmúlta. A kiszolgálás remek volt, megnéztem pár filmet és ingyen wifi is volt a gépen. Maga a repülőgép is nagyon modern és új volt. Gondoltam, hogy ha a Riyadh-Jakarta járat is ilyen lesz, akkor gyorsan elmegy majd az a 9 óra…

img_9584.jpg

A riyadhi reptér nagyon pici volt, és nem igazán lehetett mit csinálni, így azonnal leültem a beszállókapuhoz és olvastam, amíg el nem kezdték beszállítani az embereket.

img_9618.jpg

Szokás szerint a végére maradtam, mert nem szeretek sorban állni és várni. Beszállás előtt még egy utolsó pillantást vetettem a kijelzőtáblára: “Jakarta”, tehát biztosan jó helyen vagyok.

Felszálltam a gépre, leültem a helyemre és körbenéztem. Ez a gép meg sem közelítette az előzőt, sokkal lepukkantabb állapotban volt, de ez nem igazán zavart. Az már annál inkább, hogy a gép nagy részében, -az én ülésemnél is-, a kijelző képernyő nem működött, mindössze annyit mutatott, hogy time to destination, vagyis a hátralevő idő: 9 óra, ami stimmelt. Beletörődtem, és megpróbáltam a repülési idő nagy részét alvással tölteni. Már közeledtünk a vége felé, amikor láttam, hogy picit késtünk, így tudtam, hogy igyekeznem kell a leszállással és a másik terminálba való átéréssel, hogy elérjem a csatlakozásomat Balira.

Ahogy a gép lefelé szállt kicsit furcsa volt nekem a jakartai táj, mintha nem ilyenre emlékeznék, de arra gondoltam, hogy biztosan másik irányból jövünk… A telefonom a kezemben volt, hogy amint lehet üzenetet küldjek a rám váróknak, hogy megérkeztem, de a Telkomsel hálózata helyett két másik, számomra ismeretlen telefontársaság jelent meg, hogy válasszak melyikre szeretnék csatlakozni. Ez csak valami tévedés lehet, gondoltam, és ebben a pillanatban a pilóta köszöntötte az utasokat… Manilában. Jakarta helyett!!!

img_9635.jpg

Hirtelen azt hittem, hogy ez valami tréfa, és azonnal hátramentem a stewardesshez, hogy megtudjam mi a helyzet, hiszen biztos voltam benne, hogy a jakartai gépre szálltam fel.

Oh, Miss, hát maga nem tudja? Az utolsó pillanatban változtattak az útiterven és megálltunk Manilában hogy felvegyünk cateringet (ételt). Nem leszünk sokáig, sietünk, maximum 1 óra múlva indulunk tovább Jakartába. Sajnos más utasok is fel vannak háborodva nemcsak Ön… Sajnálom. A reptérre érkezve reklamálhat a légitársaság pultjánál.

Hirtelen elsötétült velem a világ és azt hittem ez csak egy rossz álom… Gyors számolás után megállapítottam, hogy a csatlakozásomnak annyi, minimum 6 órát fog késni a gépem. Üzenni senkinek nem tudtam, hogy hol vagyok, kések, ne jöjjenek értem, nincs bajom stb… Majd elkezdtem gondolkozni. Nem állt össze a kép. Minek álltunk meg felvenni cateringet, ha a Manilába tartó utunk pontosan ugyanannyi időbe telt, mintha Jakartába repültünk volna: pontosan 9 óra. Bőven elég lett volna az étel Jakartáig is. Miért kellett ide jönni, ami egy hatalmas kerülő, hiszen utas nem szállt le a gépről és utas nem szállt fel a gépre… Egyszerűen nem értettem… Nem csinált értelmet ez az egész. És miért nem mondták be a felszálláskor a mikrofonba hogy Manilába tartunk Jakarta helyett? Az egy óra ácsorgás alatt megfigyeltem, a hátsó ajtóhoz valóban hoztak ennivalót, amit fel is szolgáltak Jakartáig, bár enni már alig bírtam.

Késő este szálltunk le Jakartában, és nekem még a csomagomra is várnom kellett. Gyorsan megnéztem hogy van-e még járat, amit elérhetek, hogy ne kelljen a reptéren éjszakáznom, és az utolsó AirAsiara még volt esélyem, azonban annyira közel volt a járat indulása (3 órán belül), hogy online nem tudtam jegyet venni már. A csomagom megérkezése után azonnal áttaxiztam a másik terminálra és kisebb nehézségek árán (bankkártyát nem fogadtak el az AirAsiánál, az indonéz bankszámlámon nem volt elég pénz, így a magyar kártyámról kellett levennem extra költségen megfelelő készpénzt a jóval drágább repjegyen felül). Sebaj, gondoltam majd a Saudia-nál benyújtom a kártérítési igényemet és majd visszatérítik.

A Saudia azonban azóta sem válaszol a sokadik emailemre, benyújtott kártérítési igényemre a weboldalukon. Ennek már több, mint 3 hónapja. Próbáltam ezzel foglalkozó cégeket keresni, akik segíthetnének, hogyan lehet egy ilyen problémára kártérítést igényelni, de mivel nem EU-ból indultam, így nem tudtak segíteni.

Ha bárkinek lenne ötlete, vagy volt már hasonló rossz tapasztalata, hálás lennék, ha megosztaná velem.

21 órát töltöttem a levegőben ezen az úton, ahol az örömöm, a fájdalmam és a fáradtságom a megérkezés eufórikus állapotába zuhant át.

Hatalmas tanulólecke az utazás során számomra a tehetetlenség érzésének az elfogadása.
Szorgalmasan tanulok.
Minden egyes nap…

img_1757.jpg

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

harmincz_rita_bali_copy.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.