A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

A dzsungel mélyén Nyugat-Pápuán

Bételszagtól terhes a levegő. Helyiek sokasága gyűlik körém, hogy megcsodáljanak itt Waisai kikötőjében, ahonnan nemsokára indul hajóm tovább a Mayalibit öbölbe. 

mayalibit2.jpg

Az apró ladikba összesen nyolcan kapunk helyet. Én szállok be elsőként, a hajó végébe topogok félig hajlott testtartásban. Imbolygása annyira erős, hogy most érzem életemben először azt, hogy egy hajó akár fel is tud borulni.

16.JPG

Egy kétnapos dzsungeltúra áll előttem Raja Ampat kevésbé látogatott részén, Waigeo szigetén. A három órás hajóút terjedelmes mangrove erdők mentén visz, amely melegágya a sós vízi krokodiloknak. Köztudott, hogy Raja Ampat egyik veszélyes fenevada ez az állat. Az idelátogatóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy hol lehet sznorkelezni, vagy túrázni, hiszen évente több halálos áldozatot is ejt. Ők általában azok a helyi lakosok, akik a mangrove közelében dolgoznak és élnek. A krokodilok fészkeiket a mangrove közé teszik, és általában azokat a részeket szeretik, ahol az édesvízű folyó beletorkollik a tengerbe, hiszen nem tudnak teljesen sós vízben élni, kell nekik az édesvíz is. Vigyázok, hogy a kezemet ne lógassam bele a vízbe amikor lassan halad a csónakunk, mert nem lehetek biztos abban, hogy hol rejtőzik veszély. Így érünk oda lassacskán a világ végén levő cseppnyi falucskába.

20.JPG

A túra a faluból indul. Mindössze harminc család él itt, felfoghatatlanul messze bármitől. Azonnal eszembe jut, hogy vészhelyzet esetén mit csinálnak, hiszen a legközelebbi kórház Waisaiban van, ami 3 óra hajóval. Feltéve, hogy van hajó és üzemanyag is.

Szépen lassan, ahogy hagyom el a falut, egyre több ananász bokorba botlok. Szeretem az éppen érő ananász színét. Annyira szép piros és bimbózó, mintha rózsabimbó lenne majd belőle később.

5_2.JPG

Alig egy húsz perces séta után megjelenik az első ló légy (bögöly). Ez az állat kb. két centi hosszú, hatalmas szürkés fekete légy, nagy szemekkel.

lalat_babi.jpg

Csípése erősen viszkető érzést okoz, vérzik is. 23 helyen csípett meg a két nap alatt, de szerencsésnek mondhatom magam, mert nem kaptam allergiás reakciót, vagy fertőzést a mérgétől. Az egyik útitársam nem úszta meg ilyen könnyen. Estére belázasodott és a lába egyre jobban belilult, alig bírt visszagyalogolni a faluba másnap.

Ezüstösen fénylő óriási méretű százlábút találok a földön. Mellé teszem a kezem, hogy elhiggyem, hogy tényleg mekkora ez az állat.

6_1.JPG

Sokszor eszembe jut anyukám útközben, miközben sétálok. A pálmák, az itteni burjánzó növényzet, kicsit az otthoni házunkra emlékeztet, hiszen anyukám régóta nevelgeti otthon a trópusi pálmáit a lakásban. Az itteniek szinte ugyanolyanok, csak jóval nagyobbra nőttek.

8_1.JPG
Helyenként hosszúra nyúlt gyökereken haladunk végig. Az is előfordul, hogy folyón kell átkelni cipőstül. Nem zavar, hiszen friss a víze, hűsíti a lábam ebben az izzasztó melegben.

18.JPG

A túra során két dolog okoz számomra nehézséget. Itt vannak például a liánok. Sokszor megbotlok egy-egy erős liánban, amely a föld közelében talál magának utat, pont úgy, mintha egy erősebb kötél lenne kifeszítve, elrejtve az utamban, mint valami csapda. Figyelnem kell, hova lépek. Nemcsak a lábam alá, hanem a fejem fölé is és oldalra is, mert bárhol lehet egy pókháló, amibe beleakadok és még csak véletlenül sem szeretném megzavarni az ott lakók nyugalmát. Néhány pók tenyér méretű, ha nem látnám a saját szememmel, el sem hinném, hogy ekkora pók is létezik. Tudom, ezt már sokadszorra mondom, de az itt élő állatok mind hatalmas méretűek.

po_k_raja.JPG

 Nem győzöm fotózni a gombákat. Szőrös, színes, puha és kemény, rengeteg féle található itt a földön is és a fákon is.


Van néhány fa, amelynek törzsén művészi faragásokat látok. Megtudom, hogy ez azért van, mert amikor valamelyik falubeli órákig csatangol az erdőben, majd megpihen, akkor pihenés képpen motívumokat karcol a fa törzsére, mintha mintás lenne a fa. Olyan ez mint valamiféle meditáció. Ezek azonban arra is jók, hogy irányt mutassanak sötétben, vagy ha valaki eltévedne, könnyen visszataláljon a faluba.

Elképesztő madárhangok váltakoznak útközben. Az erdei galamb mély búgó hangját olykor a rikácsoló kakadu váltja fel. A koncertet a kabócák hangja harsogja túl. Érdekes ez, ahogy egyre erősödik a hangjuk, olyan, mintha megszólalna egy riasztóberendezés és sosem akarná abbahagyni.

Az egyik fa törzséből édes nedű csordogál, és kisvártatva egy apró, fekete színű méh is kitekintget. A helyiek teát főznek az édes mézből, azt mondják egészséges. ezek az apró méhek azonban nem csípnek.

A fák tetszenek a legjobban. Az agyam nem képes felfogni a méretüket. Hatalmas lombkoronáik, gyökereik, körbeláthatatlan törzsük uralja az egész erdőt.

10_2.JPG

Egy órát sétálok a faluból a szállásig, ahol az éjszakát is töltöm. Érkezéskor friss cukornáddal várnak, amit élvezettel rágcsálok el. Szeretem kiszívni belőle az édes folyadékot, majd miután elrágcsáltam a húsát, kiköpöm a maradékot. A szállás bambuszból és pálmalevelekből készült, három szobának szánt helyiség található itt. Csak az egyik szobában van vékony matrac aludni, a másik kettőben egy vastagabb, asztalterítőhöz hasonlító anyagból készült műanyag darab van lerakva a földre. Ez így inkább csak olyan, mint egy dekoratív deszka. Ezen alszom ma este. Ezennel a matrac új értelmet nyer számomra ma éjjel.

15_1.JPG

Van egy étkező helyiségünk, ahova kávé, cukor és melegvíz van kitéve termoszban. Az ivóvizünket a közeli folyó adja, szűrő nélkül azonban nem merem meginni, mert a színe kevésbé bizalomgerjesztő. Még szerencse, hogy van szűrős kulacsom, amivel ivóvizet tudok készíteni.

Megérkezésünkkor a helyiek azonnal szednek pár levelet a közeli “kertből”, amit megfőznek nekünk vacsorára, majd kisvártatva érkezik a frissen fogott hal is. Édes snacknek sült banánt és sült lisztet kapunk, amelyet cukorral kevernek össze mielőtt kisütik. Liszt és cukor. Micsoda kincs ez az erdő mélyén. 

9_1.JPG
Pihenés közben a két világ közti különbségeken morfondírozok. Miközben az egyik svájci utastársam a legmodernebb és legdrágább bakancsban (a folyónál mindig levéve, majd visszavéve) tette meg ezt az utat, addig a helyi idős bácsinak, aki a sor végén vigyázott ránk, még cipője sincs. Az itt élők lábai deformáltak, talpuk sokkal keményebb a mieinkhez képest, hiszen lehet, hogy még életükben nem volt rajtuk cipő. 

Fürdéshez a közeli folyó jéghideg vizét használjuk, ezzel is kiélvezve a természet adta maximális lehetőségeket. Felváltva megyünk, hogy mindenkinek lehetősége legyen privát fürdőszobára. Az izzasztó meleghez képest is nagyon hideg a víz, először csak a lábujjamat teszem bele, aztán rájövök, hogy nem lehet másként, hirtelen kell alámerülnöm. Fél perc sem telik el és már nem is tűnik annyira hidegnek. Milyen gyönyörű fürdőszoba nem igaz?

12_2.JPG

Néha úgy érzem magam, mint egy filmben. Amikor valami ehhez hasonló jelenetet látok, mindig elképzelem, hogy majd egyszer én is a vadonban lehetek valami olyan helyen, ahol abszolút a természet az úr.  

A kis házunk közelében, az erdő közepén kávé és kakaófákat találok. Megtudom, hogy 1 kiló kakaót 20 ezer rúpiáért árulnak (400 Ft). Emellett van még guava, rambután, banánfa és cukornád is. Az itt élő helyiek ősi szokás szerint sok mindent termesztenek maguknak, de mindenből csak keveset. Az este nagy részét azzal töltjük, hogy tüzet próbálunk csiholni a rendelkezésre álló nedves fákból. Nem esik az eső, de a fadarabok a magas páratartalom miatt nagyon nehezen száradnak ki. Órákig tartó művelet ez, és kemény munka. Közben álomba merülök.

Korán reggel indulunk útnak hogy a piros paradicsommadarakat megnézhessuk. Ez azért érdekes mert a hím madarak párzás idején csodálatos tollaikat kitárva udvarló táncot járnak a nősténynek, hogy az eldönthesse melyikük nyeri majd el a kegyeit. Ezen a reggelen kilenc táncoló madarat számoltam össze, és úgy tűnik, hogy a show sosem ér véget. Egy fedett bunker alól nézzuk végig az eseményt, hogy cseppet se zavarjuk meg őket azzal, hogy véletlenul megpillantanak minket a fák alatt. 

paradicsommadar.jpg
Útközben még óriás gyümölcsevő denevéreket találunk egy barlangban. Ahogy odaérünk ők azonnal kirepülnek fészkükből és szárnyaikat szélesre tárva köröznek felettünk. Most láttam először anyuka denevért bébivel csüngeni a hasán. 

A falu közelébe érve, a kilátóban megpihenünk és a tábla szavai ismét gondolkodóba ejtenek "hagyd itt a múltad" - mondja az írás. Mi lenne, ha valóban egyik pillanatról a másikra meg lehetne szabadulni a régi sérelmektől és tiszta szívvel alakíthatnánk a jövőt? Teszek egy próbát. Most. Itt. Nyugat-Pápua partjainál.

img_9435.jpg

Ha érdekel Raja Ampat különleges világa, gyere el az ehhez kapcsolódó előadásomra vagy csatlakozz hozzám kiscsoportos utazás keretében. Részletekről érdeklődni itt: sargaruhaslany@gmail.com

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.