A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Őrangyalok vigyáztak rám

“Cété… kérdések… van biztosítása?… műteni kell… intenzív osztály… gyógyszerallergia?… fogyasztott alkoholt?…“

Távolról hallom a hangokat, amelyek a sorsomat pecsételik éppen. 

Egy kórház sürgősségi osztályán vagyok valahol Balin, Indonéziában - mondják nekem. 

Nem tudom ki vagyok. 
Nem tudom hol vagyok. 
Nem tudom mi történt. 
Semmire nem emlékszem.

Fáj a fejem, a térdem, a lábfejem és a kézfejem. Beszélni akarok, de nem tudok. Összevissza jönnek a szavak a számra, de mielőtt kimondanám elhalnak a torkomban. Értem a nyelveket körülöttem, tudom, hogy mindkettőt ismerem, de nem tudom milyen nyelvek ezek. A mondandóm is ezek keveréke lenne bizonyára.

Egy fiatalember lép oda hozzám és egy harmadik nyelven beszél:
“Szia Rita, tudod ki vagyok? Péter vagyok. Emlékszel rám? Tudod mi történt?” - közömbösen nézek rá, miközben a sebeimet tisztítja valaki, ami borzalmasan csíp.
Igazából fogalmam sincs ki ő, biztos, hogy nem ismerem. Aggodalmas tekintettel néz rám vissza, elfogadja válaszom.

Vécéznem kell. Szólok. Hozzák a tálat. Nem! Nem! Nem úgy, abba biztosan nem fogok tudni! Felsegítenek hát és kimegyek a vécére, mintha semmi bajom sem lenne. Nem érzem a fájdalmat. Hasmenésem van és hánynom kell. 

Utólag értem meg, hogy ez a sokk része. Sokkos állapotban vagyok és nehezen fogom fel mit csinál velem a környezetem.

Csak feküdni jó.
Mozdulatlanul.

Amikor visszafekszem a sürgősségi ágyra bele sem gondolok, hogy voltam képes felkelni pár perce. Hiszen most megmozdulni sem bírok. 

Bár az egész baleset körülményei és az, hogy egyáltalán életben vagyok, egy nagy csoda, ha így utólag jobban belegondolok.

Fekete négyzetekben narancssárga színű darabkák repkednek a szemem előtt és a messzi távolban rendeződnek egymás mellé egyre gyorsabban felém közeledve.
Annyira csodálatos látvány! Ők az emlékeim...
Amint befejeződik a “betöltési” folyamat, hirtelen emlékezni kezdek mindenre. Vagyis majdnem mindenre...
Azt továbbra sem tudom hol vagyok, de tudom, hogy Péterrel töltöttem az elmúlt napokat, akinek körbemutattam Balit egy közös ismerősünk kérésére. Arra emlékszem, hogy az Ubud közelében levő szállásunkról tartottunk Ubud központ felé, hogy megebédeljünk.
Innentől kezdve sötét folt van a memóriámban. Nem emlékszem mi történt…

Péter elmondja, hogy hirtelen kiugrott elénk egy nagy fehér kutya az út mentén parkoló autó mögül, én pedig nagy valószínűséggel lefékeztem ezért lerepültünk a motorról. Neki a könyökén levő horzsolástól eltekintve semmi baja nem lett, én viszont szanaszét törtem magam. Beütöttem a fejem, ami vérben úszott, és elveszítettem az eszméletemet rövid időre. Beütöttem a vállam, a karom, a lábam és a mellkasom. Azt mondja épp jött arra egy autó, ami bevitt minket a legközelebbi kórházba.
Az ott készített CT alapján kiderült, hogy az arccsontom tört el, amit operálni kell. Mivel nem volt szakorvosuk, szirénázó mentőautóval szállítottak át a denpasari kórházba. 

Annyira szeretnék aludni! 
Fáradt vagyok. De a mentős nem hagyja. 
Felébreszt és oxigént ereszt az orromba.
Nem alhatok el.

Az új kórházban azonnal fogadnak. Tanakodnak. Van orvos. Infúziót bekötik. Intenzív osztályt emlegetik. Félig vagyok csak magamnál. Fáradt vagyok. El kell intézni a biztosítót. Otthon épp vasárnap este van. A szám viszont éjjel nappal hívható. Lassan megy. Egyeztetnek. Velem akarnak beszélni. Nem tudok. Végre sikerül. Órák telnek el. Péter nyugtalan. Fél, hogy kitesznek a kórházból. Fél, hogy kifutunk az időből. Végre sikerül. De a kórháznak nem jó a magyar kapcsolat. Neki indonéz partnercég kell. Kezdődik előlről... 

Amikor felvisznek a szobámba, már tudom, hogy minden elrendeződött.
Végre alhatok... Már reggel van.
Nem mozdulhatok.
Szédülök.
Jobb oldalra nem mozdíthatom a fejem.
Ott tört el az arcom.
Nem mozdulok.

Végre alszom…
Végre lehet…

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.