A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

5 dolog, amit nem igazán értek

Az alábbi jelenségeket a világ bármely pontján tapasztalom. Sokat töprengtem már rajtuk, de most megosztom veletek, hátha tudtok magyarázatot adni bármelyikre is. Izgatottan várom. 

1. Sor a női vécében

Teljesen mindegy milyen országban vagy, teljesen mindegy milyen napszak, vagy hány óra van. A női vécében sor áll. Jó oké, ha nem is sor, de biztosan várni kell, mert van bent valaki. De nem egy percet, hanem sokat. Vajon miért?

2. Ha megáll a repülő

Amint leszáll a gép és leáll a motor, beindul az utasok reflexe. Hiába kéri a légiutas kísérő, hogy mindenki maradjon ülve, amíg nem szólnak, az emberek felállnak, pakolásznak, mindenki hirtelen a táskáját akarja, mintha elkésne valahonnan. Kérdem én, hova siet? A csomagokra úgyis várni kell, nem mindegy, hogy fél perccel később veszi ki a táskáját a fenti tárolóból? Akkor talán nem ejtené a fejemre. Ezután persze tolakszik mindenki, a türelmesebbek állva várják, hogy a hátulról elhaladó végre kiengedje őket, pedig az első aki kiszáll a gépről, az száll majd ki utoljára a buszból, ami a bejárathoz visz. Persze, ha van busz. Kipróbáltam azt, hogy ülve maradok és nem nézek senkire csak magam elé. Meg babrálok valamivel, mondjuk a telefonommal. Ez különösen akkor izgalmas, ha a folyosó mellett, vagy középen kapok helyet. Ilyenkor a mellettem ülő roppant izgatott, és megtesz mindent azért, hogy szó szerint átgázoljon rajtam. 

3. Miért kell légkondit mindenhol?

Nagyvárosok “betegségének” hívom a jelenséget. Nem titkolom, szeretem a meleget. Nagyon. És annak is nagyon örülök, hogy állandóan meleg van. Annak viszont kevésbé, hogy ha be kell szállnom egy buszba, metróba, vagy be kell mennem egy bankba, irodába, bevásárlóközpontba, akkor szétfagyok. Akkora a hőmérséklet különbség, hogy kell magamnál tartanom egy hosszú ujjú felsőt, de a lábam még így is lefagy papucsban. Értem én, hogy jól esik a hideg a kinti forróságból belépve, de nem lehetne egy kicsit melegebb odabent? Azon tűnődtem, hogy nem szívesen dolgoznék ilyen helyen, mert úgy kellene felöltöznöm, mintha otthon tél lenne. Pedig kint nyár van. Ki érti ezt? Idáig a dubaji (50 fokos hőségből) tömegközlekedési buszon, az USA-ban szinte minden épületben, Szingapúrban és Kínában pedig a metrón fáztam a legjobban.

4. Okostelefonozás

Értem, hogy épp most van wifi és el kell intézni a dolgokat, meg kell beszélni az otthoniakkal, hogy mi történt. Van ilyen, tudom, mert én is wifizek. Viszont vannak olyan találkozások, amikor nem kell elintézni semmit, az ember mégis a telefonjáért nyúl és babrálja. Böngészi a facebookot. Akkor, amikor én neki szentelem az időmet és a figyelmemet. 

“Bocs, csak ezt még gyorsan elintézem”

“Ne haragudj, hol tartottál?”

“Mondd, figyelek”

De nem figyel. Gépel. Befejezi. Leteszi az asztalra a telefont. Fél szemét rajta tartja és amint megjelenik az újabb üzenet, már nyúl érte és folytatja. Én pedig türelmesen várok…

5. Miért jó, ha rám állnak?

Állok a sorban és folyamatosan megbök a táskájával. Esetleg rálép a papucsomra. Vagy a tarkómra liheg, rosszabb esetben rá is tüsszent. Mögötte csomó hely van, de az én intim zónámba kívánkozik. Ázsiában ez az egyik legnagyobb kultúrális különbség, ami különösen Kínában van jelen. Az intim zónát felejtsd el. Intimzóna. Nincs.

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.