A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Töprengések a fotózásról

A fotózás témaköre mindig is foglalkoztatott, azonban mostanság egyre többet morfondírozom ezen. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek a gondolataimat, hátha nem vagyok egyedül az ezen való töprengéseimmel. 

A fotózás elengedhetetlen része az utazásnak. Ki intenzívebben, ki kevésbé aktívan közelíti meg ezt a témát. Az alábbi kérdések merülnek fel bennem nap mint nap, amelyeket szeretnék veletek megosztani. 

1. Ha valaki előveszi a fényképezőgépét, én is ezt teszem

De miért?

Félek, hogy lemaradok valamiről? Félek, hogy elmulasztok valamit? Azt hiszem félek, hogy lemaradok valamiről.

Ezek a képeim általában nem is olyan jók, mint a spontánabbak, vagy kevésbe erőltetettek, vagy amikor én látok meg egy fotótémát magamtól.

2. Szelfibot

Vettem egyet. Megint csak nem akartam lemaradni valamiről. Érdekes viszont az a tény, hogy szinte fotózáshoz nem is használom. Sokkal inkább védekezési szerepet tölt be az életemben, például majmok ellen, vagy a dzsungelben támadástól félve. Mégis csinálok szelfiket, pedig nem is olyan hosszú a karom.

Ha régebben meghallottam hogy szelfi, elítélően biggyesztettem egy flegma “nemár”-t. Most már azt gondolom hogy inkább vicces, főleg amikor többedmagammal, esetenként nagyon fontos személyekkel van lehetőségem ilyenfajta képeket csinálni, vagy ha hetekig nincs lehetőségem tükörbe nézni és jó lenne már látni magam, akkor is csinálok egyet.

                          

A szelfizés számomra új formája a lábszelfi. De vajon miért jó ez? Jóég tudja. Talán ha ránézek arra gondolok, “ejj milyen is jó néha lábat lógatni”. Valamiért pozitív érzéseket kelt bennem, ha szelfiztetem a lábam, nem is tudom miért nem csinálom gyakrabban. Talán jobb, mintha a fejem lenne a képen.

3. Vajon mennyi idegen ember fotóin szerepelek?

És mennyi idegen ember szerepel az én fotóimon?

Sokszor el vagyok foglalva azzal, hogy én legyek rajta a képeimen pedig a táj a lényeg.  Úgy találom, visszanézve szórakoztatóbb feladat másokat fotózni, ahogy épp legszebb mosolyukat örökítik meg.

               

                

Az új próbálgatásom viszont mások fotózása szelfizés közben. Ezzel kombinálhatom a 2.-3. pontot.

                           

4. Milliónyi fotó

A digitális fényképezőgépek korszakában eleve hajlamos vagyok arra, hogy egy témáról, tárgyról, személyről legalább ötven fotót készítsek egyszerre, “majd lesz miből válogatni” - gondolattal. Tudom, hogy más is csinálja ezt, mert mindig hallom hogy az emberek mondják, hogy “még egyet”. De vajon tényleg fogok-e valaha időt szánni arra, hogy leüljek és kiválogassam mit tartok meg? Vagy ha valaha leülök és időt szánok rá, valóban ki merem-e törölni azt ami nem kell? Ki akarom-e? Vagy hagyom, hogy ezek a fotók, memóriahalmokat emésztve kiszorítsanak a saját tárhelyeimből? Ezen még el kell töpiznem, főleg, ha arra gondolok, hogy kilenc hónap alatt közel tizenkétezer fényképet készítettem… Sokszor járnak a fejemben TJ barátom szavai, miszerint a digitális fotózásnak az a rákfenéje, hogy ott van a gépen és ott is fog megdögleni.

5. Rajta szeretnék lenni a képeimen! Mindegyiken!

De miért? Miért van az, hogy ha valaki megkér arra, hogy csináljak róla egy képet, én is rögtön szeretnék egy ugyanolyat? A Mona Lisa jut az eszembe, amikor turisták ezrei álltak sorba, hogy a festmény társaságában szerepelhessenek, én pedig görcsbe rándult lábakkal fogtam vissza magam, hogy ne tegyem ugyanezt. 

Vagy miért szeretnék minden egyes épülettel a hátam mögött pózolni? Ha nem írom fel magamnak hogy mi a neve annak a templomnak vagy építménynek, emlékezni fogok rá tíz év múlva? Valóban fontos ez? Személyiség kérdése az egész, vágom én. Mégis próbálom magam egyre jobban áthangolni arra a tényre, hogy teljesen rendben van az, ha másról készítek egy szép képet, amiről tudom, hogy én készítettem. Ennek ellenére mégis többször előfordul, hogy szeretném megörökíteni magam egyes helyzetekben, amikor nincs körülöttem senki. Ilyenkor képes vagyok arra, hogy a kamerám időzítőjével elkészítsem a kívánt képet, úgy, hogy senki ne vegye észre hogy az automatával készült.

Néha azonban történik egy két baki, például az alábbi képen is belóg a fényképezőm zsinórja.

6. Ha mások fotóznak

Történt már veled olyan (főleg Ázsiában tapasztaltam ilyet), hogy amikor megkérek valakit, hogy csináljon rólam egy képet egy bizonyos háttér előtt (háttér a lényeg, de azért szeretnék én is rajta lenni persze) és a végeredményen minden látszik csak maga a háttér nem? Vagy le van vágva az épület teteje, vagy a tested egy része? Esetleg mindkettő.

7. “Hello Miss, foto, foto!”

Hangzik el milliónyi gyerek szájából. “Persze!” - válaszolom. 

A) Ha elkészült a kép, körém gyűlnek, és jókat nevetnek rajta, holott sosem fogják birtokolni magát a fotót, de örülnek az interakciónak.

B) Ritkábban, de előfordul olyan is, hogy a fotóalany azért kéri a fényképet, mert szeretné, ha elküldeném neki postán kinyomtatva. A sri lankai idős házaspár nem tudom hogy valaha megkapta-e a borítékot, amiben elküldtem nekik.

C) Amint teljesítem a fotóalany kívánságát, benyújtja a számlát, azaz pénzt kér. Vietnámi Mama önként jelentkezett modellnek, viszont találkozásunk gyümölcsvásárlással zárult részemről. Nem tudtam neki ellenállni :)

8. Amikor te vagy a sztár!

Főleg Kínában és Burmában fordult elő az, hogy a külföldivel mindenki fotózkodni akar. Jobb esetben ez a résztvevők közös akarata,

de előfordul az is, hogy valakit akarata ellenére szeretne közeli hozzátartozója a külföldi társaságában megörökíteni.

 

9. Naplemente, napfelkelte, felhőpornó

Mindenkinek van kedvenc témája nyilván, de óvatosan merészelem azt állítani, hogy a fenti három téma örökzöld. Naplementéknél rengeteg kameráját szorongató embert látok magam körül, viszont többször észrevettem már, hogy elmulasztom élvezni magát az eseményt, ha folyton fotózom magát az eseményt… Áttértem hát a felhőkre. Az valahogy kevésbé szertartásos esemény és van olyan szép, mint a Nap.

Azonban, ha az időjárás a naplementét felhőpornó kíséretében nyújtja tálcán, annak nem lehet ellenállni. 

10. Fotók a hátamról szép háttérrel

Azon is töprengtem már, hogy miért jó nekem, ha a hátamat mutogatom egyes képeken, holott nem szeretnék senkinek hátat fordítani. Mi a célja, üzenete ennek? Arra a következtetésre jutottam, hogy olyan helyzetekben, amikor nem szeretném, hogy az éppen rajtam himbálózó pattanásom vagy egyéb nekem nem tetsző hibák az arcomon látszódjanak, akkor előszeretettel alkalmazom ezt a beállítást. Viszont itt mindig kérdezgetni kell a fotó készítőjét, hogy végzett-e már, mert nem látom ha lenyomja a gombot.

11. Esti fotók

Ezzel szöszmötölök a legtöbbet. Mindig az a problémám, hogy nem élesek a képek. Próbáltam már stabil helyre (mondjuk betonra) tenni a gépemet, de egy jobbfajta darab hiányában nem tudok jó esti fotót készíteni. Ez mai napig szívfájdalmam, de nem adtam még fel.

12. Ugrálós képek

Észrevettem, hogy nehezen tudják elkapni magát a cselekményt, vagyis azt a pillanatot, amikor épp a levegőben vagyok, a tőlem telhető legmagasabb ponton. Ha nem tudok ugrani, mondhatni inkább csak szökellni vagyok képes, a fotósnak még nehezebb a dolga, ami az én esetemben jócskán esélyes.

Ráadásul nem mindegy, hogy fényképezőgéppel, vagy mobiltelefonnal készül a kép. Előfordulhat az is, hogy részemről komolyabb fizikai megerőltetés lesz a vége egy ilyen jól sikerült képnek. Megoldás: valahogy meg kell tanulnom jó magasra ugrani hosszan. 

13. Veszélyes helyzetek, és várakozás

Ez a kettő a legneccesebb. A veszélyes helyzet azért, mert hajlamos vagyok arra, hogy egy jó fotó kedvéért közel menjek mások által veszélyesnek mondott fenevadakhoz,

vagy tudtom ellenére olyan helyen ússzak ahol gyönyörű a vízalatti élővilág, de rengeteg a krokodil (megtörtént), vagy felmásszak egy olyan kilátóra, ahova ki van írva, hogy tilos.

A várakozás pedig azért necces, mert ha nem vagyok egyedül, ritka az, aki hosszú órákat is képes várni azért, hogy tökéletes legyen a fény, vagy éppen felém forduljon az a személy, akit kinéztem magamnak. Rájöttem, hogy a fotózás olykor veszélyes lehet és konfliktushelyzeteket teremthet.

***

Várom a hozzászólásaitokat és gondolataitokat fotózás témában, érdekelne, hogy miken szoktatok töprengeni, de addig is megyek, szöszmötölök még egy kicsit a beállításokkal :)

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.