A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Változol

Egy évvel ezelőtt kiosztottam a kis rózsaszín borítékokat a hozzám közel állóknak. Üzenetet tartalmazott, amelyet csak akkor bonthattak ki amikor már jó messze jártam. Ez a módszerem. 

Én így búcsúzom. 

Az úttal kapcsolatban mindig az elindulás körül vannak a legnagyobb érzelmi viharok és félelmek, de ezen az úton a baráti kapcsolataimban is nagy változás történt. 

Amikor hosszú hónapok után hazajöttem, akkor értettem meg sok mindent. Utólag jöttem rá, hogy az életnek terve volt velem ismét: rendeznem kell a kapcsolataimat. Ezért rendezett nekem egy olcsó repjegyet és hazahozott.

Egy ilyen hosszú út során sokat változik az ember. Az érzelmei, cselekedetei, gondolatai, értékrendszere óhatatlanul átformálódik. Levetkőzi a hagymahéjakat maga körül és meztelen valóját nyújtja a nagyérdeműnek, hogy azt tegyen vele amit csak akar.

Sebezhetővé válik.

Nem is történhet ez másképp, hiszen egyre jobban önmaga lesz, megfelelni akarás és elvárások nélkül.

Felszabadul.

A kapcsolatai megváltoznak, átrendeződnek. Akaratlanul is megbánthat másokat és őt is megbánthatják. Szimplán félreértések, vagy a meg nem értettség miatt. Sok a kimondatlan szó, a rendezetlenség, a feltételezések, a fel nem vállalt érzelmek vagy sok egyéb tényező. El kell fogadni, hogy megváltoztak az életutak és mi magunk is és egy darabig nem együtt megyünk tovább az úton. 

Amikor 275 nap után hazajössz, rádöbbensz, hogy itthon semmi sem változott. És minden megváltozott.

Külsőre minden ugyanolyan, de a belsőd zokog.

Változtál.

Ez az önmagad még nem járt ebben a környezetben, még nem járt ebben az országban és előfordulhat, hogy a barátaid nem ismerik őt. Vagy csak nem ismernek rá. Ez egy másik Rita, ez egy másik barát. Nem értik. És nem érted. Mindegyikőtök a saját útján, a saját ütemében változott korábbi önmagához képest és ezek az utak nem keresztezték egymást.

Várnak. Átölelnek, de érzed, hogy mérföldekre vagytok egymástól, pedig a tested az ő testét érinti. És mégis.

Van olyan aki vár és te is várod őt
Dobogó szívvel számolod a perceket a találkozásig, hogy végre egymás karjaiba fussatok és megbeszéljétek a rengeteg dolgot, ami az elmúlt időben történt. Kihasználjátok az összes percet amit az élet ad ebben a kevés időben, ami rendelkezésre áll és szorosabb köteléket formáltok kettőtök között, úgy, mintha nem lenne holnap.

Van olyan, aki már nem vár többé.
Útközben egy másik vonatra váltott jegyet, és a tiedről jó időben leszállt. Hazatérve csak a hűlt helyét találod és ilyenkor érzed a legjobban a hiányát. Egy egy emléktárgy, fotó, lenyomata a párnán, emlékek a régi kávézásokból, ezek maradtak ebből a kapcsolatból.

Van olyan, akiről sosem gondoltad volna, hogy mennyire szeret,
mert nem érezted magadhoz közelinek de hirtelenjében annyira természetes a találkozás és a szíved majd kiugrik a helyéről amikor a távolban feltűnik az az ismerős alak és a könnyet már ő morzsolja le a szemed sarkából.
Összeértetek. Külön úton változtatok és most jött el az idő, hogy jobban megértsétek egymást, mert most már lehet.

Van olyan is, akinek a személyes kapcsolatára már te nem vágysz többé,
mert úgy érzed nincs mit mondanod, nincs miért magyarázkodnod és megfelelni sem szeretnél már.  Nem akarod bizonygatni azt, hogy mit miért teszel és miért pont úgy, ahogyan felszínes kapcsolatra sem vágysz már többé. Időt szeretnél a kapcsolatból, egy kis szünetet, és várni arra, amikor majd minden jó lesz ismét. Akkor is ha most ez fáj.

És vannak az újak…
Az új barátok, olyanok akiket oly sokáig kerestél. Akik megértik az elvágyódásodat, veled tartanak lélekben, de testben is akár. A “most”- nak éltek együtt akkor és ott, ahol erre csak lehetőség akad. Az újak, akik az önismereti utad jelenlegi állomásán vártak rád és innen együtt mentek majd tovább. Az új kapcsolatok annyira természetesnek tűnnek, mintha egész életetekben ismertétek volna egymást. Annyira egyértelmű egymás társasága, hogy fel sem tűnik, hogy most találkoztok először az életben.

A kezdeti szomorkodás és gyász után azonban rádöbbensz, hogy ez a rendszer így van rendjén. Az élet rendezte így a dolgokat, úgy ahogy számodra a legjobb. A dolgok folyamatosan változnak, az életed is változik, a másiké is. Nem törvényszerű az, hogy örökké együtt kell lenni, hiszen a barátok jönnek mennek. A maguk ütemében. 

Megtartod azt aki maradni szeretne és elengeded azt, aki menni akar. Elgyászolod.

Szabadon.

Majd újra útra kelsz azzal a tudattal, hogy aki mégis maradt, sokkal fontosabbá vált számodra mint bármi más ezen a világon.

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.