A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Otthon

Nincs otthonom.
Mert nem is lehet csak egy otthonom, hiszen az egész világ az otthonom!

Kilenc hónap barangolás után hazatérek egy kis időre.

Haza.

Egy szó, ami sokaknak az életet jelenti.
Egy szó, amely sokaknak a biztonságot jelenti.
Egy szó, amit ha meghallunk könnybe lábad a szemünk.
Egy szó, amelyre oly sokan vágynak.

De mi van akkor, ha valaki ezt nem érzi?
Mi van akkor, ha nekem nem ez jelenti az életet?
Mi van akkor, ha nekem nem ez jelenti a biztonságot?
Akkor én most hontalan vagyok?

Mit jelent az hogy haza? Mi az otthon?

Sokáig a szüleimnél volt az otthonom. A családomnál, a barátaimnál.
Sokáig külföldön volt az otthonom, idegen emberek és kultúrák között.
Sokáig egy saját lakás volt az otthonom.
Most pedig bizonyos értelemben nincs is otthonom.

Bizonyos értelemben, pedig a mostani otthonomban érzem magam a legboldogabban.

Otthon.

Otthon ott van, ahol valaki vár. Ahol valaki örül nekem. Amikor megérkezem átölel és átölelem, amikor távozom, akkor könnyezik, könnyezem.

Otthon ott van, ahol önmagam lehetek. Ahol senki nem vár el tőlem semmit, ahol nem kell megjátszanom azt, aki nem vagyok. Ahol úgy fogadnak el, amilyen vagyok.
Engem.
Önmagam.

Otthon ott van, ahol az időmet adom valakinek mindenféle tárgyak helyett, ő pedig az ő idejét adja nekem. Az idő értékes. Drága ajándék ez. 

Otthon ott van, ahol a természet csendjében hallom a szelet, a fákat, a madarakat, a lépteimet, ahol saját magam szólít meg engem. Szavak nélkül.

Otthon ott van ahol milliónyi csillag van az égen. Az éjszaka sötétje cseppet sem félelmetes, ha felnézhetek és órákig nézhetem, ahogy ragyognak a fejem felett.

Otthon ott van, ahol nem a múlton rágódom és nem a jövőmet tervezgetem. A pillanatban ragad a figyelmem, mert megélem. A mostot. 

Otthon ott van, ahol szabad vagyok. Szabad mindenféle frusztrációtól, félelemtől, aggódástól, elvárásoktól, kötődéstől, haragtól és bosszúságtól. 

Otthon ott van, ahova bármikor hazamehetek.

Otthon ott van, ahol a szívem boldog. 

Én már Otthon vagyok. Bárhol is vagyok.

“Otthon az, ahova hazatérsz.
Ahol valaki vár este.
Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait.
Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent.
Ahol otthon vagy, az az otthon.

Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek.
Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.

Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.”

Wass Albert

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.