A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Te mit csinálnál egy lakatlan szigeten?

Kelet-Timor legkeletibb pontján a Nino Konis Santana nemzeti park területén található ez a gyöngyszem, ez a lakatlan sziget, amelyet úgy hívnak Jaco. A helyiek szent helynek tartják ezt a szigetet, ezért nem lakhat itt senki.

A szigeten különös madárfajok találhatóak, vakítóan fehér homokos tengerpartja van és a víz színe élénk kékes zöld. A parton sétálva, vagy a forró homokban fekve a madarak hangját és a tenger hullámzását lehet hallani. A biztos pontot a távolban feltűnő Valu beach partjai jelentik, de azon tűnődöm, hogy vajon meghallanák e ha segítségért kiáltanék?

A szigetre motorcsónakkal tudsz áthajózni Valu beachről, egy retúr fuvar ára 10 dollár per fő. A halászok átfuvaroznak, csupán 5 perc az út, majd előre egyeztetett idő múlva visszajönnek érted.

Így teljesen egyedül maradhatsz egy lakatlan szigeten!

Amikor egyedul maradsz a szigeten, rádöbbensz, hogy nem nagyon van mit csinálni. Sétálgathatsz a parton, köveket, kagylókat gyűjtögethetsz, beúszhatsz a tengerbe, napozhatsz, vagy ha van elég bátorságod, besétálhatsz az erdőbe. Ha mersz... Hiszen a sziget lakatlan, de ugye ki tudja. Belegondoltam, hogy mit fogok csinálni, ha történik velem valami, hogyan jelzek a halászoknak, hogy jöjjenek értem, mert bajban vagyok. Sehogy. Szóval inkább maradtam a part közelében.

Vagyis nem egészen.

Beúsztam a tengerbe. Nagyon hullámzott, és az áramlat is kicsit erős volt, de látni akartam, hogy valóban olyan szép e az élővilág, mint ahogy előre mondták.

Igazuk volt.

Színesebbnél színesebb halak, korallok, kisebb és nagyobb méretűek egyaránt rengetegen vannak odalent. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy milyen messzire úsztam a parttól. Picit nehéz is volt visszaúszni. Féltem...

Mivel enni és innivaló nincs, ezért előrelátó módon vittem magammal egy zacskóban amibe a szemetet is tettem, hiszen a szigeten civilizációnak nyoma sincs.

A homokban ücsörögve a Számkivetett című film jutott eszembe, meg az, hogy otthon hagytam Jóskát, a bagoly barátomat... Pedig milyen jó lenne most, ha itt lenne velem.

Majd találtam egy barátot a parton. 

Ezután már csak azon izgultam, hogy a halászok vajon visszajönnek e majd értem. Nem felejtenek e itt a szigeten. Ha igen, akkor mit csinálok? Hol fogok aludni, mihez fogok kezdeni? 

Szerencsére visszajöttek értem.

***

Egyetlen aprócska megjegyzést kaptam a szállásadóimtól, amikor visszatértem a szigetről:

“Egyedül mentél? Úsztál is? Egyedül?

Dehát ott rengeteg a krokodil!…

… Igaz, hogy csak azokat eszik meg, akik valami rosszat tettek.”

És hogy mit vittem magammal a lakatlan szigetre?

Te mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.