Kelet-Timor legkeletibb pontján a Nino Konis Santana nemzeti park területén található ez a gyöngyszem, ez a lakatlan sziget, amelyet úgy hívnak Jaco. A helyiek szent helynek tartják ezt a szigetet, ezért nem lakhat itt senki.
A szigeten különös madárfajok találhatóak, vakítóan fehér homokos tengerpartja van és a víz színe élénk kékes zöld. A parton sétálva, vagy a forró homokban fekve a madarak hangját és a tenger hullámzását lehet hallani. A biztos pontot a távolban feltűnő Valu beach partjai jelentik, de azon tűnődöm, hogy vajon meghallanák e ha segítségért kiáltanék?
A szigetre motorcsónakkal tudsz áthajózni Valu beachről, egy retúr fuvar ára 10 dollár per fő. A halászok átfuvaroznak, csupán 5 perc az út, majd előre egyeztetett idő múlva visszajönnek érted.
Így teljesen egyedül maradhatsz egy lakatlan szigeten!
Amikor egyedul maradsz a szigeten, rádöbbensz, hogy nem nagyon van mit csinálni. Sétálgathatsz a parton, köveket, kagylókat gyűjtögethetsz, beúszhatsz a tengerbe, napozhatsz, vagy ha van elég bátorságod, besétálhatsz az erdőbe. Ha mersz... Hiszen a sziget lakatlan, de ugye ki tudja. Belegondoltam, hogy mit fogok csinálni, ha történik velem valami, hogyan jelzek a halászoknak, hogy jöjjenek értem, mert bajban vagyok. Sehogy. Szóval inkább maradtam a part közelében.
Vagyis nem egészen.
Beúsztam a tengerbe. Nagyon hullámzott, és az áramlat is kicsit erős volt, de látni akartam, hogy valóban olyan szép e az élővilág, mint ahogy előre mondták.
Igazuk volt.
Színesebbnél színesebb halak, korallok, kisebb és nagyobb méretűek egyaránt rengetegen vannak odalent. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy milyen messzire úsztam a parttól. Picit nehéz is volt visszaúszni. Féltem...
Mivel enni és innivaló nincs, ezért előrelátó módon vittem magammal egy zacskóban amibe a szemetet is tettem, hiszen a szigeten civilizációnak nyoma sincs.
A homokban ücsörögve a Számkivetett című film jutott eszembe, meg az, hogy otthon hagytam Jóskát, a bagoly barátomat... Pedig milyen jó lenne most, ha itt lenne velem.
Majd találtam egy barátot a parton.
Ezután már csak azon izgultam, hogy a halászok vajon visszajönnek e majd értem. Nem felejtenek e itt a szigeten. Ha igen, akkor mit csinálok? Hol fogok aludni, mihez fogok kezdeni?
Szerencsére visszajöttek értem.
***
Egyetlen aprócska megjegyzést kaptam a szállásadóimtól, amikor visszatértem a szigetről:
“Egyedül mentél? Úsztál is? Egyedül?
Dehát ott rengeteg a krokodil!…
… Igaz, hogy csak azokat eszik meg, akik valami rosszat tettek.”
És hogy mit vittem magammal a lakatlan szigetre?
Te mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?
