A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Maliana

Reggel egy órával később sikerült felkelnem, mint terveztem, itt ugyanis egy órával előrébb járunk és elfelejtettem átállítani. Megterítettek nekem a reggelihez, kaptam friss zsemlét, rizst vízben (olyasmi mint nálunk a tejberizs, csak vízben, nem tejben), halat, lekvárt, vajat és kávét.

Jut eszembe, mondtam már, hogy a kelet timori kávé isteni?
Akkor most mondom.
Isteni!

A készítés módszere hasonló az indonéz kávéhoz, miszerint az őrölt kávét leöntik forró vízzel, de a kávé íze valahogy mégis teljesen más. Sokkal finomabb.

Reggeli után János Papa körbevitt a műhelyben.

Az udvarában ugyanis található egy asztalos műhely, ahol fiatal mestereket képeznek ki. 10 fiatal tanulhat itt egy évig, aztán újak jönnek. Ebben a hálóteremben alszanak, van fürdőszobájuk és edzőtermük is.

Úgy vettem észre, hogy János Papa ebben a városban a gazdagabb és megbecsült emberek közé tartozik.

Ezután megmutatta a galambokat.

Elmondása szerint ezek a galambok egyszer csak ide jöttek, és ő csinált nekik házat. Először csak 3 volt, majd több is.

Szemben a házunkkal iskola és óvoda van. A kicsik portugálul tanulnak, Portugáliából jönnek az óvónénik, akik tanítják őket.

Kelet Timorban az emberek a tetum nyelvet beszélik, amely a portugál és az indonéz keveréke, de beszélnek portugálul, indonézül és valaki egy kicsit angolul is.

Az iskola szünet itt decemberben van, akkor egy hónapig tart. Az év többi részében nincsen tanítási szünet.

A családnak még kis saját családi kápolnája is van. 

János Papa 61 éves, Marni Mama pedig 57. Öt gyerekük van, ebből hárman Diliben élnek, egy Kupangban tanul egyetemen, egy pedig itt él Malianában. Marni Mama kórházban dolgozik, ápoló. Nagyon beszédes asszony, rengeteget tanulok tőle indonézül. A családban mindenki értelmiségi, a gyerekek is egyetemet végeztek, emellett hithű katolikusok.


Később Adival (Adi, Marni Mama testvérének a lánya, itt tanul egyetemen és a ház körül segít) elmentünk motorozni. Vettünk nekem egy sim kártyát, hogy tudjak majd telefonálni, meg internetezni, ha szükségem lesz rá, majd megmutatta a templomot, a plébániát, a piacot, és körbevitt a városon.

Templom Malianaban


Dohány árus a helyi piacon


 


Helyi tömegközlekedés

Útközben az útszéli csatornában fürdőző embereket láttam, vagy olyanokat akik ugyanitt mossák ruháikat. Többen vizet hordtak műanyag hobokokban, amelyet a közeli kútból mertek maguknak.

Vízhordás

Marni Mamával vacsorázom ma este. A vacsora előtti imájába engem is belefoglal, ami nagyon jól esik. Azért imádkozik, hogy szerencsésen megérkezzek a következő városba, majd onnan szerencsésen vissza Balira és haza. 

Kaptam az élettől egy szerető családot Malianában.

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.