A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Feláldozta és megette

Mr. Usbokoékhoz kopogtattunk be egy napsütötte hétfő délután a timori Tamkesi faluban, Indonézia egy rejtett szegletében. Mr Usboko a falu vezetője. Az ő engedélye nélkül nem látogathattam volna meg Tamkesit.

Tamkesi az animista népek spirituális központja a térségben, a hegyek között hatalmas kösziklák és kövek árnyékában rejtőzködik.

Mr. Usboko 82 évesen feleségével (32) és 5 gyermekével éldegél egyszerű otthonában. Áram napelemről működik amihez szükséges, víz egy közeli kútról van, tüzet pedig a konyha közepén raknak a főzéshez.

Egyszerű otthonukban én a bejárattól balra kapok fekhelyet a közös ágyon. Az éjszaka hideg, a keskeny falécek között besüvít az éjszakai szél. Nincs párnám, nincs matracom, nincs meleg takaróm. Egy deszkán fekszem. Kemény és hideg.
Nagyon hideg.

Nehezen alszom el ezen az éjszakán, mert hatással van rám mindaz, ami az este folyamán történt.

Nem arra gondolok, hogy jókedéllyel beszélgettünk, vacsoráztunk, és megismerhettem ezt a boldog családot. Hanem valami másra. Leginkább arra, amikor  a nagymama szellemének csirkeáldozattal kedveskedtek sötétedés után.

Mrs. Usboko pár napja már betegeskedik, szúr a mellkasa. A nagyival álmodott mielőtt jelentkeztek a tünetek, és kultúrájukban az álmoknak nagy jelentősége van, ezért az ő szellemét hívják ma este segítségül.

Az animisták lelket tulajdonítanak a köveknek, tárgyaknak, fáknak, leveleknek és az ősi szellemekkel kommunikálnak, amikor szeretnék, hogy az életük jobbra forduljon. Ez jelentheti azt, hogy legyen munkájuk, betegségből gyógyuljanak, jó szerencse érje őket vagy szimplán legyen mit enniük.

Az áldozati szertartáshoz összegyűlik a család. A szülők, a gyerekek, a nagybácsi, Nick és én vagyunk jelen a hálószoba előtti lebetonozatlan térben. Mr. Usboko a hálószobában imádkozik a nagyi szelleméhez, az élő csirke jobb szárnyából kitépett 7 darab tollal, és 7 szem rizzsel, amelyet a levegőben maga elé hint. Csendben, magunk elé nézve hallgatunk. 

Igazi szürreális élmény ez, fel sem fogom hogy tizenhétezer kilométerre az otthonomtól ugyanazon a bolygón vagyunk.

A szertartás végeztével a konyhába megyünk, ahol ki fogjuk olvasni a csirke szívéből az üzenetet amit a nagyi szelleme küldött. Nem mindenki tud csirkeszívet olvasni, de bárki megtanulhatja, aki szeretné. A csirkét lassú mozdulatokkal, szépen szedi darabjaira a nagybácsi. Csendben ülök mellette, amíg dolgozik, nagyon ügyel a részletekre. Apró darabokat szór a szoba sarkába, hogy a gonosz is kapjon valamit. Miután megnyugodtunk afelől, hogy az üzenet tartalma pozitív, megsütjük a húst. De csak félig. 

A félig nyers hús elfogyasztása tradició, ettől egészségesebbek és erősebbek lesznek a városi embereknél. A csirke vérét másnap fogják nyersen elfogyasztani rizzsel, sóval, chilivel összekeverve, mert így sokkal finomabb.

A hús mellé alkohol dukál. A 82 éves férfi a fogával nyitja ki a vodkásüveget és a kitöltött másfél deci folyadékkal egyben öblíti le az elfogyasztott félig nyers húst.

Amíg az ételt majszolja, én mellette ücsörgök, nézem, megkínál, de ezt most visszautasítom, és próbálom feldolgozni az eseményeket. Ezt a nem mindennapi szertartást, az embereket, a falut meg ezt az egészet és megint felteszem magamnak a kérdést:

Hogy kerültem én ide?

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.