A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

A tökéletes nap

Egy tökéletes nap reggelén napsütésre ébredek. Az ablaküvegen szűrődik át, és a könnyed kendőtakarón keresztül csiklandozza a lábam, ezzel jelezve, hogy itt az ideje felébredni. Kimegyek a teraszra és becsukott szemmel tartom az arcom a nap felé, hisz annyira meleg van.

Szabad vagyok.


Elképzelem, ahogy a friss, gőzölgő kávé illata megcsapja az orrom. Megyek, gyorsan készítek is egyet magamnak. Friss, még meleg croissant majszolok hozzá. Közben szemlélem, ahogy a természet és az emberek ébrednek és elkezdődik a nap.

Lemegyek a tengerpartra. Üres. A trópusi tengervíz melege annyira hívogató, hogy gyorsan úszom is egyet, mert nem akarok neki ellenállni. Nap mint nap újra és újra megcsodálom a víz alatti világot és a benne élők elfoglalt életét. Tisztogatnak, úszkálnak, esznek, barátkoznak. Mindezt pompás színekbe öltve és megnyugtatóan teszik.

Én is nyugodt vagyok.

Motorra pattanok és elindulok. Nem tudom még merre megyek. Csak megyek. Tudom, hogy nem az a lényeg hova megyek, hanem az, hogy megyek. Mozgásban lenni és érezni a körülöttem levő életet. Ha a motoron ülök, szabadnak érzem magam. Az egyik leágazásnál úgy döntök balra kanyarodok. Egy kis ösvényen találom magam, pontosan befelé a dzsungel felé. Rizsföldek, banánligetek, szentélyek és több száz éves fák. Felfedezem a természetet és megcsodálom a felhőket. A kék és a zöld élénk, tiszta színei mélyen beleégnek a retinámba és színesebben látom a világot mint valaha. 

Megéhezem.

A dzsungelből kifelé az út mentén édesebbnél édesebb gyümölcsök várnak arra, hogy megkóstoljam őket. Ma rambutánt veszek, és az út mellett leülök egy kőre, ahol meg is eszem az egész csokrot, amit az imént vásároltam. Közben nézem a tájat és a felhőket. Gyorsan haladnak tovább és különféle alakokat formálnak. Eszembe jutnak a szeretteim. Mosolyogva gondolok rájuk, hogy ők ebben a pillanatban az igazak álmát alusszák és talán ők is gondolnak rám miközben álmodnak. 

Hiányoznak. 

Megszoktam már ezt az érzést, gondolatban megsimogatom a fejüket, mert tudom hogy rendben vannak odahaza. Úgy, ahogy én idehaza.    

A délutánt a barátaimmal töltöm. Sétálunk, beszélgetünk, nézelődünk, ücsörgünk. És csak úgy vagyunk. Nem sietünk sehova.

Majd eljön az idő, amikor felkerekedünk és elindulunk oda, ahol a legszebben megy le a nap. Ezt nem szalasztom el. Minden nap más. Mások a színek, mások a formák, más emberek gyűlnek körém.

A naplemente szent. 

Nekem ez a szertartásom. 

Majd hazatérve, lefekvéshez készülődve a gondolataimban rendet teszek, mindent megteszek azért, hogy ne aludjak el nehéz szívvel. Nem fekszem le haraggal vagy rosszindulattal. Mert nem tudom hogy lesz e holnap.

Nem tudhatom.

Belegondolok abba, hogy ha ez lenne az utolsó nap az életemben akkor mit tennék másképp. 

Valószínűleg SEMMIT. 

Hiszen minden egyes nap egy újabb lehetőség arra, hogy önmagam lehessek a saját utamat járjam. Hogy minden egyes nap tegyek valami új dolgot, amit addig korábban sosem. Kipróbáljam magam ismeretlen helyzetekben és megéljem a jót is és a rosszat is. 

Te belegondoltál valaha abba, hogy ha azt tehetnéd amit igazán szeretnél, szívből, akkor milyen lenne a tökéletes nap számodra?
Ha igen, de mégsem így élsz, akkor megkérdezted magadtól hogy miért nem? 

És miért nem?

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.