A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Öt hónap az életemből

Utazni jó dolog. Tudjuk ezt sokan.

Dolgozunk, hogy pénzt spóroljunk, majd elmegyünk nyaralni és egy évig a nyaralás élményeiből táplálkozunk. Nem arra emlékszünk majd húsz év múlva, hogy milyen ruhát vettünk leértékelve, hanem arra, hogy hova, merre, kivel mikor mentünk és mennyire jó élmény volt.
Mert beivódik. Megmarad.
De valóban így lehet csak utazni? Valóban napi jobb esetben 8 órát kell robotolnunk azért, hogy két hétre elmehessünk egy évben? 

Nem hiszem. 

Miért ne lehetne az utazás egy életforma? Miért ne lehetne felfedezni a világot anélkül, hogy bezárnám magam egy olyan életbe, amit nem szívesen csinálok, és a pénzem nagy részét nem is tudom megtakarítani, mert az életemet és a lakhatásomat kell fedeznem belőle. 

Közben pedig sóvárgok a napsütésért, meg azért, hogy de jó lenne ha….

Így gondolkodtam 5 hónappal ezelőtt, amikor elindultam október 29-én a világ másik felére. Azóta sok mindent láttam és látok másképp. Tudom azt, hogy utazni kevés pénzből is lehet, kilépni az ismeretlenbe pedig egyáltalán nem veszélyesebb, mint otthon nekivágni és elindulni bármerre az országban.

De mégis sokan félnek tőle.
Miért? A bátorság hiánya miatt? Vagy az ismeretlentől való félelem miatt? Vagy mert aggódunk, hogy mi lesz ha?

Nem tudom.

De azt tudom, hogy így nem akartam tovább élni. Nem akartam azon görcsölni, hogy mi lesz ha, vagy mi lett volna ha. Tudni akartam, látni akartam, érezni akartam.

Szóval útnak indultam.

Mit gondolok 151 nap után?

Elsősorban azt, hogy miért nem indultam el előbb. Annak ellenére, hogy az utazásnak is vannak nagyon nehéz pillanatai.

Sokszor csak úgy nem értjük mi zajlik körülöttünk, meg kell szokni az idegen kultúrákat, embereket, ételeket, szokásokat. Búcsúzkodni kell.

A világ tele van csodával, meglepetésekkel, de az élet igazán akkor kezdődik, amikor ki merünk lépni a saját buborékunkból, a komfort zónánkból. Amikor megismerkedünk saját magunkkal, saját korlátainkkal és végre azok az emberek lehetünk akik vagyunk, akik lenni akarunk, és nem azok akiknek lennünk kell a társadalom elvárásai szerint. Bele kell törődni, hogy szomorú dolgokat is fogunk látni és tapasztalni, amivel olykor nem tudunk mit kezdeni. De így ismerhetjük meg magunkat igazán, hogy helyzetekbe kerülünk. Ismeretlen helyzetekbe. Majd reagálunk valahogy. És a reakciókból megtanuljuk, hogy mit miért teszünk. Mert van rá lehetőségünk. Ugyanis senkinek sem kell megfelelnünk saját magunkon kívül.

Amint elindulunk a saját utunkon, megkezdődik a belső utazásunk is. Elkezdjük felfedezni az apró dolgokat magunk körül, örülünk a napsütésnek, az esőnek, és annak, hogy van kivel megosztani az élményeinket. Elkezdünk rácsodálkozni a világra és azt kérdezzük magunktól, hogy hol voltunk idáig? Miért elégszünk meg azzal, hogy reggel felkelünk, bemegyünk a munkahelyünkre, majd az esténk maradék részét eltöltjük valahogy, megnézzük szokásos tévéműsorokat, majd lefekszünk aludni és másnap kezdjük elölről az egészet.

Megtanultam a komfort zónámon kívül élni, az apró dolgokat értékelni, és elfogadni önmagam.
Az élményeim tesznek boldoggá, belőlük táplálkozom de ami a legfontosabb:
                                                               ÉRZEM, HOGY ÉLEK.

Más ember vagyok, mint öt hónappal ezelőtt.
Megváltoztam. Nyitottabb vagyok, nem sietek, próbálok jobban megérteni, elfogadni, nevetni és sírni, ha kell, tudok csendben lenni. Kevesebbet aggódom, inkább rábízom magam az életre és hagyom hogy azt csináljon velem, ami a legjobb nekem.

Nem azon aggódom, hogy mim nincs vagy mim lehetne még és hogy másoknak könnyebb e vagy jobban megy e. Megbecsülöm az ételt és a szállást minden egyes nap, és hálával fekszem le.

Nekem ezt jelenti az utazás.

Nekem ezt jelenti az elmúlt öt hónap.

 

 

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.