A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Megengedem magamnak

Az egyedül utazásban többek között az a jó, hogy időnként elvonulhatok pár napra egy privát szobában, ahol szétpakolom azt a kevés tárgyi dolgot, amivel rendelkezem jelenleg, és csak vagyok. Nem zavar senki.

Ha akarom nézek ki a fejemből,
Ha akarom olvasok,
Ha akarom napi kétszer tusolok, mert végre van melegvíz,
Ha akarom az ágyamban eszem az isteni vietnámi ételeket,


Ha akarom szkájpolok a szeretteimmel,
Ha akarom filmet nézek,
Ha akarom zenét hallgatok,
Ha akarom akkor hajnalban fekszem le és
Ha úgy akarom,
akkor csak vagyok. 

Mert Megengedem Magamnak.

A szobám pici, de csak 5 dollárba kerül. Kérdezte a házinéni, hogy parancsolom e megtekinteni mielőtt… amikor fáradtan leestem a bicikliről, mire végre Hoi An-ba értem.

Nem parancsoltam. Tudtam, hogy jó lesz.

Pici ember, pici szoba. 5 dollár.

Az ágy szinte betakarja az egészet. Ha akarom elérem az ajtót, a tévét, a fürdőszoba kilincset, mindezt az ágyamból, nyújtózkodva.


Tökéletes.

Időnként arra gondolok, hogy többször kellene ilyet csinálnom. Hoi An várhat.

Mert Most Csak Vagyok.

Ez a pillanat az enyém.

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.