A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Mai Vinh

Avagy élet egy vietnámi család otthonában.

Mr Vuong elvitt a rokonaihoz. A mai napig érdekes az életemben ez a Mr Vuong szál. Ahogy hozzá kerültem, ahogy gondomat viselte, és mindig tudta, hogy milyen helyekre kell vinnie. Majd pár nap elteltével amilyen gyorsan jött, úgy is távozott az életemből.

Szóval esett az eső aznap, és gyanítom, hogy a barátnője is kicsit hiányzott neki, így elmentünk Hue városba. Erről majd később.

Egy motelban hagyott engem éjszakára, ő pedig meglátogatta a barátnője családját. Azonban még aznap közölte, hogy másnap Mai Vinh faluban alszunk a rokonainál, ha nincs ellenemre.

Mai Vinh.
Azaz a Hue várostól kb 35 km-re található kis falucska. Ez az 500 lelkes kicsi falu maga a mennyország. Békés, mosolygós lakosok dolgoznak a közeli rizsföldeken és mindenféle zöldséget termesztenek a környéken található földjeiken.

De ami igazán ámulatba ejtő és sehol a világon nem láttam még korábban ilyesmit az ez:

A falu és a környező falvak tele vannak buddhista temetővel. Minden sír úgy néz ki, mintha egy önálló kis templomocska volna.
Lenyűgöző.

Ezek a sírok a falvak között vannak az út mellett, vagy egy egy kisebb domboldalon. Emellett a faluban számos pagoda található, és ezeket nemrég építették ide.
Tátva maradt a szám és nem akartam elhinni amit látok. 

A faluban csend és béke honolt, és az embereknek újdonság voltam. Sokszor visszafordultak, hogy jól láttak e, hiszen errefelé nem nagyon jár túrista. 

A rokonok háza nagyon egyszerű. Kevés bútorral és kevés tárggyal. A fürdőszoba egyszerű, a mosakodás lavórban, hideg vízzel lehetséges. Lábtörlőnek ruhadarabokat, főként pólót használnak leterítve a földre. A kacsákat egy ketrecben behozzák éjszakára a konyhába. A nappaliban buddhista szentély található és vele szemben az íróasztalon könyvek és füzetek vannak felhalmozva. Talán egy darab ruhásszekrényt is láttam. 

Ez a konyha.

Polc, az egyik szoba falában játékokkal.

Mr Vuong rokonai nagyon közvetlen és szerető emberek.
A család hat főből áll: Thi, az anyuka; Truyen, az apuka; Thanh, Sang, Phuong és Dien a gyerekek: 20, 18, 15 és 13 évesek.

A család tagjai délután érkeznek haza. A gyerekek az iskolából, a szülők a földekről. Mivel közeleg a holdújév most együtt a család. Ez ritkán van az évben, hiszen az apa és a fia távol dolgoznak az otthontól. Hazaérve megkezdődnek a feladatok. Nekiállunk a vacsora elkészítésének. Nem a konyhában főzünk, hanem kint a tűzön, amit Phuong rakott meg apró fácskákból és papírból.

Ők pálcikával verik fel a tojást.

Én pedig borsot törtem.

Gondoltátok volna, hogy milyen nehéz borsot törni úgy hogy ne repkedjen ki ebből a magas szárú edényből? 

Mivel nincs étkező asztal, a földre terített gyékényen ültünk le és fogyasztottuk el a vacsorát.

Nekem külön főzött az anyuka vegetáriánus ételt. Mondanom sem kell, hogy isteni volt.

Kaptam rizst, zöldséget, levest, mogyorót.

Vacsora után angolt tanítottam Diennek, vagyis jobban mondva megcsináltuk a házifeladatát. Az éjszakát pedig Sanggel töltöttem, aki megosztotta velem a fekhelyét, ugyanis itt nincsenek külön szobák vagy elég ágy. 

Mire felébredtem a gyerekek már az iskolában voltak, ugyanis itt fél 7kor kezdődik az oktatás, majd hazajönnek fél 12-fél 2 között ebédelni és visszamennek tanulni az iskolába délután.

Reggelire ezt kaptam:

Ez cukros rizs sós mogyoróval, ha jól éreztem. Érdekes volt, de nagyon finom és tápláló.

Délelőtt Thanh és Mr Vuong társaságában elsétáltunk a szomszédos faluba Dien Loc-ba a kerteken át és lementünk a tengerpartra is.

Apuka reggel óta elfoglalta magát és szorgoskodott. Amikor felkeltem a házat sepregette, majd fahasábokat szárított az udvaron, majd mogyorót pucolt. Csendben, nyugodtan piszmogott a ház körül.

Amikor visszajöttünk ebédet készítettünk. Én ezt kaptam. A pörcnek kinéző valami, amit félve kóstoltam meg, macskafüle gomba.

Ebéd után könnyes búcsút vettem a családtól, akiket nagyon megszerettem. Nem kell közös nyelvet beszélni, ahhoz, hogy az ember érezze hogy szeretik.
Thi anyuka megfogta a kezem, megszorította miközben egymásra néztünk távozásomkor.
Mindkettőnk szeme könnyes lett.
Szeretett.
Én pedig hagytam magam szeretni.
Szavak nélkül, mosolyogva intettem búcsút.

A maradék könnycseppjeimet pedig magammal vittem és szétmorzsoltam.

Mert végre meggyógyult az én lelkem.

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.