A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

100

azaz SZÁZ.

Ma van a századik napja annak, hogy világgá mentem. Ma is tisztán emlékszem, mennyire nehéz volt otthagyni a számomra fontosakat. A száz nap alatt számos új barátságot kötöttem és rengeteg élménnyel gazdagodtam. Jóval, rosszal egyaránt.

Hogy gondolkodtam e valaha is azon, hogy abbahagyjam és hazamenjek?
Nem! Még akkor sem, amikor negatív élmények értek. 

Amikor útnak indultam, tudtam, hogy lesznek nehéz időszakok. Tudtam, hogy sokat fogok nevetni és sírni is. Tudtam, hogy olykor magányos leszek és nagyon fognak hiányozni az otthoniak. Tudtam, hogy lesznek időszakok, amikor szembe kell néznem önmagammal, és tudtam, hogy nagyon sokszor kell majd elbúcsúznom. 
Azt nem tudtam, hogy kirabolnak majd, de vállaltam, hogy ha ilyen történik, majd megbírkózom vele. 

Nézzünk pár adatot.

Az elmúlt száz napban szinte sosem utaztam egyedül. Vagyis csak nagyon ritkán:

5 napot töltöttem a horvát fiúk társaságában Nepálban: Toni, Alen és Paolo, akik testvérükként tekintettek rám, és együtt vánszorogtunk le a Himalájában, majd Kathmanduban barangoltunk sokat. Őket a Snow Leopard vendégházban ismertem meg Kianjin Gompában fent a Himalájában. A Himalájai kalandjaimról itt olvashattatok.

5 napot töltöttem a brazil lánnyal, Keniával. 1 napot együtt túráztunk a Himalájában, majd 4 napig a szobatársam volt Kathmanduban. Vele is egy vendégházban találkoztam fent a Himalájában.

2 napot töltöttem a dán Mírával Kínában, pontosabban együtt utaztunk Ping’An faluba és a rizsteraszok között barangoltunk. Szerencsém volt, mert Míra beszélt kínaiul, így az én helyzetemet is megkönnyítette. Vele a buszmegállóban találkoztam, amikor kerestem a megfelelő buszt a rizsteraszok felé.

2 napot töltöttem a kínai BaBa-val. Egy napot együtt kirándultunk Yangshouban, majd egy napot együtt töltöttünk Shenzenben. Voltam náluk vacsorázni és a hírhedt állatpiacra is vele mentem. Itt írtam róla. BaBa-val a hostelben találkoztam Yangshouban, ahol megszálltam, majd amikor kiderült, hogy shenzeni, ott is megkerestük egymást.

2 napot utaztam Martinnal, a lengyel sráccal a Fülöp-szigeteken. Martinnal Moalboal-ban ismerkedtem meg a hostelben, amikor azt kutatta kinek van vízalatti fényképezőgépe. Tulajdonképpen csak a fényképezőgép miatt lettünk barátok. Együtt snorkelingeltünk a szardíniákkal, és a cetcápákkal, majd együtt utaztunk vissza Cebuba. És milyen érdekes az Élet. A kamerámmal készített képeket sosem tudtuk átmenteni, hogy neki is meglegyen…

Femke-vel, a holland lánnyal 2 napot töltöttem Panglaon, a Fülöp-szigeteken. Femke késő este érkezett a vendégházba, ahol megszálltam és mivel én vettem ki az utolsó privát szobát, neki nem maradt már csak duplaszoba, dupla annyi pénzért. Megsajnáltam, és felajánlottam, hogy szívesen osztozom vele a szobán és ágyon, ha ezzel segíthetek. Ő elfogadta, így örömteli napokat tölthettünk együtt.

Pierre, azaz Peter nagyon jó barátom lett. 11 napig utaztunk együtt, legalább. De a végén már nem is számoltam. Először elmentünk kanyoningolni Moalboalban, itt írtam róla. Majd utánam jött Bohol szigetére és 10 napig utaztunk együtt. Bohol, Siquijor, Palawan, majd El Nidon is utolért. Együtt töltöttük a karácsonyt is. Vele is a moalboali hostelben találkoztam először, Cebu szigeten.

Basil, az ausztrál fiú, akivel 5 napig utaztunk együtt és töltöttük együtt a karácsonyt, többek között egy hajón és megünnepeltük a szülinapját is. IloIlo városban találkoztunk vele hajnalban, miközben vártunk a hajónkra Peterrel.

Rodi. Ez a vicces fülöp-szigeteki bácsi 3 napig kísérte utamat, egészen IloIlo várostól Puerto Princesáig. Együtt utaztunk a hajón két napig, Basillel volt, amikor találkoztunk vele a hajónkra várva. Ő volt a “vezetőnk”, legalábbis szerinte. Segített nekünk szállást találni Puerto Princesa városban.

Majd jött a fülöp-szigeteki Lee és az olasz Robert, aki Cebuban lakik. A hajón ismertem meg őket Palawan felé és 4 napig utaztunk együtt Puerto Princesa és El Nido városokban. Lee nagyon jó barátom lett, tervezzük, hogy utazunk még együtt, ha visszatérek a Fülöp-szigetekre.

Thomas, az ausztrál srác, akivel egy napot töltöttem az egyik legszebb tengerparton El Nido közelében. Vele úgy ismerkedtem meg, hogy épp a Las Cabanas beach felé sétáltam (cirka egy óra volt a városközponttól) és épp egy tricyclet intettem le, hogy megkérdezzem mennyiért vinne el. Ő ezt meghallotta, és csatlakozott hozzám, így inkább lesétáltuk az egész utat.

Wenhao a holland kínai barátom, akivel 2 napot töltöttem El Nidoban. Egy napot egy hajón, szigetek között lavírozva egy napot pedig Nacpan beachen, ahova motorral jutottunk el. Szobatársam volt a hostelben, így találkoztunk. Ő volt segítségemre a balut kóstolásban, bemutatásban.

Simon, a német fiú, akinek nincs is német akcentusa (hála istennek). Épp a Las Cabanas beach felé sétáltam egy másik napon, amikor megállt mellettem, és felajánlotta, hogy elvisz a motorján, bárhova is megyek. Így megmutattam neki, hol érdemes megnézni a naplementét, ami valóban nagyon szép volt. Simon bejárta Dél-Amerikát egy hátizsákkal 8 hónap alatt, történetei nagy hatással voltak rám.

Kuldeep, az indiai bácsi, akivel 2 napot töltöttem Saigonban. Ugyanannál a családnál couchsurfingelt, ahol én, így találkoztunk.

Walter, a holland fiú, akivel 2 napot töltöttem Phu Quoc szigeten Vietnámban, egy motoron. Szintén a hostelben találkoztam vele, ahol megszálltam.

Geoff és Derrick, akikkel majdnem összejött, hogy átbiciklizzem Vietnámot. Geoffal szintén a hostelben ismerkedtem meg, szobatársak voltunk Saigonban. Aztán pár napot együtt utaztunk a Mekong Deltában is. Ő ismerte Derricket Thaiföldről, így én is megismerhettem általa.

És még sok-sok egyéb útitárs, akiket most nem említettem meg, mert nem is férne ide. Ezzel csak azt szeretném szemléltetni, hogy mennyire könnyű ismerkedni, és annak ellenére, hogy az ember egyedül utazik, szinte sosincs egyedül. Vagyis csak akkor, ha ő is azt akarja.

A száz nap alatt rengeteg élménnyel lettem gazdagabb. Tényleg csak párat említek meg itt:

Megmásztam a Kianjin Ri (4773 méter magas) csúcsot a Himalájában

Hong Kong fényeit csodálhattam miközben egy indiai asszonnyal csevegtem, aki meghívott magához Indiába

Meglátogattam a világ legmagasabb kültéri ülő Buddha szobrát Hong Kongban

Varázslatos rizsteraszok között éjszakáztam és kirándultam

99 kínaival utaztam egy hajón 4 órán át csodálatos kúphegyek között a Li folyón Kínában

Cetcápákkal és teknősökkel úsztam

Megcsodálhattam élőben is a koboldmakit, aki a világ legcukibb állata

40 órát utaztam egy hajón, hogy eljussak Palawan szigetre a Fülöp-szigeteken

Aludtam ebédlőben, kávézóban, raktárszobában, reptéren, hajón, alvóbuszon, idegen emberek otthonában

A karácsonyt idegen emberek társaságában töltöttem ajándékok nélkül a Mangó szigeten

Megállapítottam, hogy nem lehet naplemente mérgezést kapni

Nyárban ünnepeltem az új évet a tengerparton

Kiraboltak

Megtámadtak

Világító planktonokkal úsztam, és 

Eljutottam 5 különböző országba

Stb

Hogy megbántam e bármit is? Semmit sem. Ha most kellene kezdenem az egészet, ugyanígy tennék. A legcsodálatosabb 100 napon vagyok túl, jó és rossz élményekkel gazdagodva.

Ez mind az enyém.
Ezek mind formálnak és formáltak  azzá, aki ma vagyok, és aki lenni akarok, azaz
A sárga ruhás lány. 

 

 

 

 

 

 

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.