A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Telihold

Számolgathatom a napokat, feljegyezhetek eseményeket, de az idő múlásának van egy sokkal meghatározóbb jele.

Ez pedig a Telihold. 

Minden egyes Teliholdkor eszembe jut, hogy mit csináltam az előző Teliholdkor.
Szeretem bámulni.
Szeretek felnézni az égre és csak nézni és ámulni, ahogy szétárad a fénye. Ilyenkor megtapogatom a nyakamban lógó Holdkövet, amelyet egy barátom adott nekem az indulás előtt, és remélem, hogy feltöltődik. Ahogy én is.

Telihold.

Különös ereje van, ha nem gondolok rá, akkor is oda vonzza a tekintetemet minden egyes alkalommal.

Az első Telihold élményem az út során november hatodikán történt, Nepálban.

Pont aznap kaptam, amikor felértem Kianjin Gompába. Ez volt a jutalmam. Vakítóan megvilágította a hegyeket a csillagokkal teli égbolton. Soha addig nem láttam még ennyire szépet. Még a fejlámpámra sem volt szükségem ott, a világ tetején. Ahol közelebb voltam Hozzá, mint valaha.

A második Telihold december hatodikán következett be, Kínában.

Miki barátommal töltöttem az estét, miután megvacsoráztam BaBa barátnőm otthonában, Shenzenben. Épp egy buliba igyekeztünk, amit végül lefújt a rendőrség, mielőtt oda értünk volna. Emiatt beültünk egy bárba iszogatni, és nem néztük a Holdat.
Vagyis előtte én igen.
Titokban lestem.
Amikor senki nem látta.

Aztán január ötödikén, a Fülöp-szigeteken köszönthettem a következőt.

El Nido-ban ücsörögtem a tengerparton, egy számomra közben fontossá vált idegen társaságában és néztük ahogy a felhők sietve haladnak az égen, mint valami hófödte mező hol-hol kitakarva a Teliholdat. Közben a lábam a meleg tenger simogatta, sört kortyolgattam és hallgattam a tenger zúgását, miközben a háttérben szólt a kellemes reggae zene. 

Február negyedike. Dalat.

Vietnámban vagyok, éppen gyógyítom a lelkem a hegyek között, miközben felfelé tekintek az égre, és konstatálom, hogy megint elérkezett. És ismét gyönyörű. Titkon azt remélem, hogy ugyanebben a pillanatban valaki, ugyanúgy az égre tekint, és ugyanazt nézzük. A világ másik feléről. Nem számít, hogy ott éppen nappal van, csak az, hogy Telihold van.
Tudom.
Tudja.

Várom a következőt. Az újabb mérföldkövet. 

Szeretem a Teliholdat.

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.