A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Saigon

Vagyis Ho Chi Minh város.

Vagyis nem, mert én a Saigon nevet jobban szeretem, amelyet 1975-ig viselt a város.

Saigon.
Avagy a motoroktól nyüzsgő és robajló város, ahol az élet sohasem áll le.

És ez Vietnámban van.
Az első pár napot szó szerint át kellett vészelnem. A zaj, a szmog, a millió ember, és a lehúzni próbáló motoros taxisok hadával rossz volt szembesülni. De pár nap után hirtelen magába szippantott és már nem menekülhetek.

Főleg, akkor, amikor a Saigon folyó partján ücsörgök naplementekor.

Fotó: Molnár Csaba

Dél-Vietnám egykori fővárosában közel 10 millió ember él. Ez a 10 millió ember 6 millió motrot birtokol. Ez azt jelenti, hogy minden családban van legalább egy. Ha nincs motrod, senki sem vagy. A csajozást el is felejtheted, ha fiú vagy.

Nem láttam még olyan motrot amin ne lehetne bármit szállítani. Mindent felpakolnak. A bukósisak kötelező, de a biztonsági öv nem. A gyerekeket például így szállítják többnyire.

Vagy ölben. 

Hatalmas zsákokat, egyéb szállítmányokat de még parazsat grillrácson kézben tartva is láttam. Őrület.

A közlekedést ennek ellenére biztonságosnak érzem és nem félek. A motorosok kiszámítják merre lépek, ha szép nyugodt, magabiztos tempóban haladok, és kikerülnek. A piros lámpámál pillanatok alatt felgyülemlik millió motor és ha a lámpa zöldre vált, csak a motorok zaját hallom.

Kedvenc időtöltésem áthajtani a városon. De nem én vezetek. Fogok egy motoros taxist, megegyezünk az árban és indulhat a fél órás motorút. A nyüzsgő forgalomban profi technikával kerüljük ki a többi motrot, autókat, gyalogosokat, hajtunk fel a járdára, lavírozunk 2 motor között szűk helyeken és mindezt őrületes sebességgel.

Nem félek.

Élvezem.

A sofőröm érti a dolgát, nyilván ezt csinálja évtizedek óta. Amikor megérkezünk, kicsit sajnálom is hogy vége az útnak. 

Pár nap múlva biciklire pattanok és behajtok a forgalomba én magam. Körülöttem millió motor. Érzem a forró kipufogó gőzt a lábamon, ami a millió motorból tör elő, ami mind előttem kattog. Körbenézek.
Csak motor.
A felvillanó zöld jelzésnél megindulok a motrokkal együtt én is. Olyan ez mint egy zsibongó méhkas. Egyszerre félelmetes, hátborzongató, és felejthetetlen élmény.

Seholmáshol nincs ilyen a világon.

Ez Saigon.

Egyedi, és megismételhetetlen.

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.