A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Koh Rong, avagy Kambodzsa "Amszterdamja"

Képzelj el egy szigetet…

… ahol a napra lehet nézni, de a homokra nem, mert vakítóan fehér

… ahol a naplemente narancs és rózsaszín színekben pompázik

… ahol nincsenek utak, motorok, autók, csak a dzsungelben lehet közlekedni, vagy a tengerparton       sétálgatni

… ahol nem hordasz cipőt, mert egész nap mezítláb mászkálsz, többnyire a homokban

… ahol korlátozottan van internet és áram

… ahol nincs bankautomata

… ahol nincs orvos, vagy kórház

... ahol a tükör megmondja neked, hogy szép vagy

… ahol minden nap buli van

… ahol a napi teendőd abból áll, hogy kitaláld, hogy hol reggelizz, hol strandolj, hol ebédelj, megnézd e a naplementét, ússz e a fényalgákkal, fogyassz e happy cookiet vagy sem, esetleg elmenjél e aznap masszázsra

… ahol illegálisan ugyan, de tárt karokkal várnak dolgozni szállásért, ételért, italért cserébe napi 4 órában, így a saját pénzedet nem kell költened

… ahol semmi miatt nem kell aggódnod, mert minden van, amire szükséged van.

Ki ne akarna így élni nemigaz? Legalábbis ideig óráig. 

Koh Rong szigete ilyen.

Én csak Kambodzsa parti szigetének hívom.
Naponta érkezik az újabb túrista “szállítmány” a túristákkal megpakolt hajókkal a Sihanouk ville partjaitól kb egy órányira található szigetre.
A hajótranszportnak szigorú rendszere van: egy nappal előre kell jeleznem, ha vissza szeretnék majd menni a szárazföldre. Ha nem teszem és nincs helyem a hajón, buktam egy napot.

A helyiek abból élnek, hogy hostelt üzemeltetnek, sokszor a saját házukban, vagy szórakozó helyeket. Minden dollárban van kiírva és többnyire az is az elfogadott fizető eszköz. 

A naplementét a sziget nyugati felén nézem meg, ahova a dzsungelen keresztül kelek át. Egy röpke óra alatt át is érek, de közben óvatosnak kell lennem, mert a dzsungel tele van kígyókkal. Kobra, fekete mamba, vagy a szintén mérges piros kígyó. Meg néhány skorpió. 

Naplemente után taxihajóval megyek vissza a “központba”, amiért 4 dollárt fizetek, cserébe megáll a hajó a tenger közepén, ahol kiugorhatok a hajóból a vízbe fényalgákkal úszni, ha kedvem tartja.

A központi részen egymást érik a szórakozóhelyek, ahol ha leszáll az éj, a dj-k változatos zenével adják át a napi hangulatot. A bárban félmeztelen csaposok breaktáncosokat megszégyenítő módon táncolnak és vonzzák magukra a kíváncsi tekinteteket, miután hatalmasat szippantottak a bambuszból készült pipájukból, amelyhez friss répát használnak flternek. 

Tovább megyek. 

A következő bárban három félmeztelen western fiú táncol alkoholtól mámorosan miközben szolgálják ki az italt fogyasztani vágyókat. Láthatóan élvezik amit csinálnak. 

Akármerre nézek jointok vándorolnak kézről kézre különböző csoportosulásokban.
Buli közben vagy után kellemes sült pirítós csapja meg az orrom, amibe sajtot, paradicsomot, mogyoróvajat és nutellát kérhetek.
A nutellás mogyoróvajasat választom. Kellemesen szétolvad a számban.
Majd sétálok egyet a parton.
Hallgatom a tenger hangját, miközben csodálom a messzeségbe tűnő fényeket és fújja a hajam az éjszakai szellő. 

Ha csendre vágyom, elsétálok a sziget keleti feléhez, ahol ha úgy akarom treehousokban is kaphatok szállást 40-50 dollárért akár 4 személyre egy éjszakra, vagy egy másik, parthoz közeli bungalóban.

Ha nem szeretnék szállásra költeni akkor szimplán elaludnék a parton a millió csillaggal teli ég alatt, vagy egy függőágyban a sok közül, amelyeket a parti fákra feszítenek ki. Ez teljesen rendben van így.

Nem vagyok egyedül.

Itt van Bori, a backpacker.hu blog szerzője és még másik 6 magyar. Nagy találkozások ezek.

Boldog vagyok.  Nekem ez most nagy élmény. Megyek is, élvezem a társaságukat, amíg lehet.

Bónuszként még belebotlok Stefánba, a német fiúba, akit a Fülöp-szigetekről ismertem meg.

Majd ismét konstatálom hogy milyen szép az élet.

Néhány praktikus info:

Koh Rong szigetére Sihanouk ville-ből megy hajó. Az úgynevezett backpacker boat reggel 9-kor indul a szigetre és délután 3-kor indul vissza a szigetről. Ennek az ára 10 dollár oda vissza. 
Az ún. speed boatok napi 3-4-szer közlekednek. Ennek az ára 13-15 dollár retúr, ahogy sikerül alkudni.

A szigeten vannak hostelek. Dormitory szobában már 5 dollárért lehet aludni, privát duplaszoba kb. 15 dollár. 

Meleg víz nincs a szigeten.

A Bamboo hostelbe ne menjetek, én is mástól értesültem róla még épp időben, hogy ágyi poloskák vannak a szobákban.

Sör 1 dollár.

Ebéd (mondjuk vegetáriánus curry) 3-4 dollár. (nagy adag)

 

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.