A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Cu Chi alagutak

Cu Chi, Saigontól 70 kilométerre észak nyugatra helyezkedik el. Ennek a falunak a területén található egy több, mint 250 méter hosszú több szintes alagútrendszer, amelyekben a helyi lakosok éltek a vietnámi háború idején. A háború ideje alatt emberek ezrei élték itt mindennapi életüket. Az alagutak falvakat kötöttek össze. Kb 1.5m magasak és 0.6 m szélesek voltak.

Az alagútrendszer a kambodzsai határ és Saigon között helyezkedik el félúton. A bejáratokat mindenféle csapdákkal védték. Napjainkban az alagutakat kiszélesítették, hogy a nagyobb méretű túristák is átférjenek rajta.

Ez a bejárata.

De vannak más "lukak" is ahol le lehet menni.

Cu Chiba el lehet jutni 2 helyi busszal, ha nem akarunk szervezett túra keretében eljutni oda. A szervezett túrákat javarészt 5-6 dollárért árulják, amiben benne van a transport és a guide díja, ezen kívül már csak a belépőt kell kifizetni. Mivel találtam egy helyet ahol csak 3 dollárt kértek a túráért, befizettem, hiszen ha magam megyek sem úszom meg sokkal olcsóbban. 

Reggel jött értem a kisbusz, amit telepakoltak túristával. Még mielőtt az alagutakhoz értünk volna, kiraktak minket egy helyen, ahol természetesen helyben készített termékeket lehetett vásárolni. Legalább megreggeliztem amíg a többiek nézelődtek.

Az alagútakhoz a belépő 90 ezer dong. Ezt mindenki megvásárolja itt, , majd megnéztünk egy eléggé amerika ellenes videót és egy röpke előadást is tartottak arról, hogy mit látunk majd túránk során.

Ezután bementünk a “dzsungelbe”, ahol ki lehetett próbálni, hogy beférünk e a rejtett járatokba, amiket itt ott fel lehet lelni a levelek alatt eltakarva.

Láttunk tankot is.

Van egy pár bombakráter is.

Megmutatták a gumibelsőből készített cipőket, emyleket annak idején viseltek az emberek.

Megnéztük milyen csapdákat használtak a háborúban és ki lehetett próbálni, hogy milyen az alábbi fegyverekkel lőni, természetesen külön költségért. Én ezt nem próbáltam ki.

 

 

Ezután kaptunk egy kis snacket, főtt gyökeret és teát.

Összességében nagy élmény volt maga az alagút rendszer. Az élményt nagyban rontotta, hogy millió túrista volt mindenfelé, nem lehetett semmit megnézni a saját tempómban, mert rohanni kellett az idegen vezető után.

Ennek ellenére ajánlom a megtekintését.

Az alagutakhoz elmehetsz egyedül helyi busszal, át kell szállni egyszer. 5000 és 6000 dong az ára oda is és vissza is, tehát a busz 22 000 dong. A busztól gyalogolni kell az alagutakig, vagy motoros taxival is el lehet jutni. Miután befizeted a belépőt, várnod kell és csak úgy mehetsz körbe, ha csatlakozol egy csoporthoz. Egyedül nem lehet körbejárni. Ennek fényében megéri befizetni a 3 dolláros túrára, mert sokkal kényelmesebb és árban alig van különbség. 

 

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.